|
|
 |
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (1. rész)
|
1989. július 14., péntek -
A Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Nyers Rezső
búcsúbeszédét, amely a Kerepesi temetőben hangzott el. Keretet
később adunk.
x x x
Tisztelt Gyászolók
Elvtársak
Honfitársaim
Búcsúznunk kell Kádár Jánostól.
A magyar nemzet kiváló, nemzetközileg elismert államférfiától
szakít el bennünket a kérlelhetetlen sors. A szocializmus
eszméjéért, a demokráciáért küzdők sorából hiányozni fog egy
nagyszerű küzdőtárs. Hiányozni fog a politikai élet élvonalából egy
csendes szavú, meggondoltan beszélő, egyszerű életet élő vezető, aki
az emberekért élt, akinek gondolkodásában a nagybetűvel kezdődő
,,Ember,, fogalma uralkodott.
Korszakos jelentőségű emberek ritkán születnek. Kádár János
közéjük tartozott. Neve elválaszthatatlanul összefonódott a
magyarság ügyének és a nemzetközi haladásnak a szolgálatával. A
gyász pillanatában mély fájdalommal és őszinte tisztelettel hajtunk
fejet emléke előtt. Porai hamarosan a sírba szállnak, lénye azonban
kitörölhetetlenül megmarad nemzeti emlékezetünkben.
Teljes életet élt, életének 77 esztendejébe sok minden
zsúfolódik össze: életre szóló találkozások és fájdalmas elválások;
kiemelkedő sikerek, látványos eredmények és zátonyra futott
próbálkozások; élete nélkülözéssel kezdődött, üldöztetéssel
folytatódott, majd eljutott a társadalmi felemelkedésig, a
nemzetközi nagyrabecsülésig. Sokakhoz hasonlóan mélyről érkezett a
társadalomformáló, politikusi életpályára. A gyökereket, az akaratát
sok minden tette sok alkalommal próbára, de nem szakadt el elveitől,
éltető erőként őrizte magában.
Az egykori Csermanek János nyíladozó értelmű gyerekként is
mindig a jót igyekezett kiválogatni a világ dolgaiból. A
nevelőszülőknél az egyszerű emberséget a nehézség prizmáján át is
optimistán felfogó bölcsességet, a munkában megkérgesedett tenyér
simogatásának gyöngédségét leste el, és fogadta magába. Humánus
gondolkodása, világlátása, az egyszerű embert mindenek fölé emelő
tisztelete egy Somogy megyei kis faluban ivódott porcikáiba. Később
felnőtt fejjel visszatekintve az emberré válásról így emlékezett:
,,Hatéves koromig egy kis Somogy megyei faluban nevelkedtem, amely
petróleumlámpával világított, szalmatetős, zsupfedeles házakból
állott. Sárba ragadt fészek volt, de ez volt az én világom, ott
minden teremtett lelket, minden fát, bokrot, dombot és patakot
ismertem. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 18:32
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|