|
|
 |
|
 |
Megemlékezés a Jurtában 4.
|
München, 1989. június 17. (SZER, Világhíradó) - Ma a Jurta
Színház rendkívüli találkozó színhelye volt. Rádiónk nevében Nagy
András járt ott.
- Most, hogy végre valahára eltemethették halottaikat a
legtöbbett szenvedett túlélők, a diktatúra megkínzott,
elnyomorított, világgá üldözött áldozatai, kicsikét már magukkal is
törődhetnek. A tegnapi nagy temetési nap, a sokfelől érkező emigráns
és vidéki gyászoló adta az alkalmat a Magyar Politikai Foglyok
Szövetségének, hogy a Jurta Színházban ünnepélyes keretek között
rendezze meg tagkönyvosztó nagygyűlését. Emlékezetes jelenetek
kergették egymást.
Az egyes sorszámú tagkönyvet az 56-os forradalom minden
áldozatának emlékére ajánlották. A szövetség elnöke, Fónay Jenő
mérnök és író, a halálra ítélt 56-os szabadságharcos, kesztyűt dobva
a hatóságoknak és bíróságoknak bejelentette, hogy ezután nemcsak az
itthon, de a külföldön élő volt politikai foglyok is teljes jogú
rendes tagjai lesznek a szövetségnek csakúgy, mint a még régebbi, 56
előtti önkény áldozatai is.
A Recski Szövetség tagjai közöttük olyan ismert emigránsok mint
Benkő Zoltán, és az ÁVO-s szörnyek által irtózatosan megcsonkított
kezű Kiss Dániel a recskiek és az 56-osok közös fellépését
javasolták. Ezek az emberek nem a bosszút hírdették,
hanem mindent tudva, és megélve, amit tudni és megélni lehet, békében
kívánnak élni kínzóikkal. A magyar közösség szemében
elítélt, börtönében (...?) Kürty Tamás? professzor sokakat könnyekre
fakasztó felszólalásában egy megbocsátó, jobb és szelídebb magyar
jövőről beszélt. De ez az idő csak akkor jöhet el, ha hozzátesszük
Rajna Tibor gépkocsivezető felszólalását is. 16 évesen a tűzoltó
ipari felkelőkhöz csatlakozott és ezért 12 évre ítélték, és arról
beszélt, hogy a Politikai Foglyok Szövetsége bármilyen nehéz is,
válaszul (...?), hogy a munkások ma is általános helyzetére
figyeljünk. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|