|
|
 |
|
 |
A SZOT és az MDF vezetőinek találkozója (2. rész)
|
Mivel a mozgalom egységét, s az abban rejlő erőt
mindenféleképpen meg kívánják őrizni, ezért az egyetlen megoldás az,
hogy alkalmassá tegyék a szakszervezeti mozgalmat a koalíciós alapon
való működésre. Ezzel kapcsolatban Kósáné Kovács Magda, a SZOT
titkára megjegyezte: a szakszervezeti tagságnak az az érdeke, hogy a
politikai pártok a szakszervezetek megnyeréséért harcoljanak, ne
pedig a szakszervezeteken belül. Ezért, ha szükséges, ki kell
mondani, hogy a szakszervezeti mozgalom független a politikai,
nemzeti, vallási hovatartozástól.
A SZOT vezetői nem értettek egyet az MDF képviselőinek azzal a
véleményével, hogy az emberek körében ma a közöny uralkodna, hiszen
a szakszervezetek tisztségviselői nap mint nap ennek ellenkezőjét
tapasztalják. Az viszont más dolog, hogy léteznek olyan közvetítő
mechanizmusok, amelyek két-három millió ember hangját nem
létszámukkal arányosan hangosítják fel. Ezzel összefüggésben tért
vissza Nagy Sándor a múlt heti munkásgyűlésre is, amely újabb
bizonyítékát adta annak, hogy az emberek nem szemlélik közönyösen a
körülöttük történő dolgokat. Azokra a megjegyzésekre utalva, amelyek
ezt a nagygyűlést régi, sőt teátrális formának is minősítették,
rámutatott: a szakszervezeti mozgalomnak vannak olyan hagyományai,
amelyeket nem szégyen felújítani.
A találkozón szóba került a készülő sztrájktörvény, amelynek
fontosságáról, tartalmáról megegyezik a SZOT és az MDF vezetőinek
véleménye. Sok a hasonlóság a két szervezet gazdaságpolitikai
elképzelései között is. Az MDF gazdaságpolitikai koncepciója
nemrégiben készült el, s abban a szakszervezeti törekvésekhez
hasonlóan nagy hangsúlyt kap a tulajdon reformja, a tulajdonosi és a
dolgozói érdekeket megfelelően képviselő érdekérvényesítési
intézményrendszer kiépítése, valamint az, hogy a munkaerő azonos
rangú legyen az áruvilág többi szereplőjével, azaz értékén fizessék
meg. (MTI)
1989. február 14., kedd 20:56
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|