|
|
|
|
Április 4.
|
München, 1989. április 3. (SZER, Magyar híradó) - Holnap ülik meg a legjellemzőbb pirosbetűs kommunista ünnepet, Magyarország szovjet megszállásának 44. évfordulóját. - Hallgassák meg Kasza Lászlót: - A Jereváni Rádió így jelent: az igaz, hogy nem azt a falut foglalták el elsőnek 1945-ben a szovjet csapatok, amelyikről eddig szó volt, és nem akkor hagyta el az utolsó náci katona az országot, amikor ezt 43 éven át ünnepeltették az országgal, de a hír többi része stimmel. Ha valóban stimmelne, nem kellene ma is beszélnünk április 4-ről, bár a nap igazságtartalmára már ezek az "ez sem igaz", "az sem úgy volt" leleplezések is utalnak, de az igazi probléma az, hogy semmi nem stimmel, amit erről a napról és következményeiről tanultunk, amit ünnepeltettek velünk. Mert az, hogy felszabadultunk a szörnyű náci elnyomás alól, csak féligazság, ha nem tesszük hozzá, hogy ugyanakkor a nem kevésbé szörnyű szovjet megszállás igájába kerültünk. A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével. Az 1848-as szabadságharc legutóbbi évfordulóján szavazott a magyar társadalom arról, hogy mennyire fontos neki ez az ünnep. Mint tudjuk, 100 ezer ember vett részt csak Budapesten a független szervezetek tüntetésén. Az egyik transzparensen ezt a jelszót olvastuk akkor: "Kádár János azt üzente elfogyott a regimentje". Hogy mennyire igaz a jelszó, egy héttel később beigazolódott, csupán 200 ázott veterán kullogott egy Kádár-kép alatt a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján. Most április 4-én ennyire sem számítanak. Úgy mondják, csendes ünnep lesz. Jövőre talán már semmilyen. +++
1989. április 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó reggelt kívánok! Itt Hatvári Hugó beszél, Hollandiából. Szeretném Szép Zoltán urat megkérni...az utóbbi telefonbeszélgetésünk alkalmával megkértem, hogy beszélgetésünket ne közölje még a rádióban, míg Magyarországról vissza nem jöttem. Legyen szíves, amennyiben lehet, ebben az ügyben hívjon vissza. Köszönöm szépen." (MÉG EGYSZER JELENTKEZIK) "Jó napot kívánok, itt Hatvári Hugó beszél Hollandiából. Szép úr..." (MEGSZAKAD, MAJD MÉG EGYSZER JELENTKEZIK) "Szép úr, kérem szépen, legyen szíves, vegye le a műsorról a telefonbeszélgetésünket, erre nem adtam engedélyt, és kérném, hívjon vissza, ha lehet, azonnal. Köszönöm."
D7 FKgP operatív bizottság, nyilatkozata
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|