|
|
|
|
A cserkészmozgalom évfordulójára (2. rész)
|
Robert Powell végül kénytelen volt belátni, hogy a fejlődés feltartóztathatatlan. Olave pedig végre megtalálta hivatását: cserkészcsapatokba szervezett lányokat, asszonyokat. Soha nem tartotta magát a női egyenjogúság harcosának, de saját bőrén tapasztalta, hogy milyen szűk korlátok közé szorították akkoriban a társadalmilag elfogadott normák a lányokat: kézimunka, festegetés, zene, no meg a várakozás a jövendőbelire. Ezért lelkesen üdvözölte a lányoknak azt a törekvését, hogy önállóak lehessenek, fejleszthessék képességeiket, a szűk háztartási terepen kívül is érvényesülhessenek. Olave az angol cserkészlányok vezetőjeként járta a világot, mindenütt csapatokat szervezett. 1930-ban megválasztották a cserkészlányok 1928-ban alakult világszervezetének élére, a cserkészlányok világparancsnoka lett. A fiatal lányok nevelésében szerzett érdemeiért 1932-ben elnyerte a Brit birodalom Nagykeresztjét. Ezzel a cserkészlányok mozgalma udvarképessé vált. II. Erzsébet angol királynő szintén cserkészkedett annak idején, lánytestvérével együtt. Lady Olave-t 1933-ban XI. Pius pápa is fogadta, hogy megismerkedjék a cserkészlányok mozgalmának eszméivel. Robert Baden-Powell 1941-ben bekövetkezett halála után Olave úgy érezte, folytatnia kell, amit férje elkezdett. Ettől kezdve az egész cserkészmozgalom követének tekintette magát. Harminc át szinte megállás nélkül úton volt: afrikai őserdőkben, mocsaras indiai vidékeken szervezett irástudatlanság elleni kampányokat vagy éhező gyermekeknek élelmiszer segélyeket. Irányitása alatt a Cserkészmozgalom szorosan együttműködött az Egyesült Nemzetek két szervezetével, a UNICEF-fel és a UNESCO-val. A hetvenes években Lady Baden-Powell, betgeskedés miatt, már kevesebbet utazott, íróasztalánál azonban lankadatlanul dolgozott, a világ minden pontján voltak fiatal levelezőpartnerei. Azon legyetek, írta nekik, hogy a mainál kicsit szebbé, kicsit jobbá tegyétek a világot. 1977-ben bekövetkezett halálakor megkondultak a Westminster apátság harangjai. Ilyen nagy megtiszteltetésben még a nagyon hírneves asszonyokat is csak ritkán részesítik.
1989. február 21., kedd 17:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Jó reggelt kívánok! Itt Hatvári Hugó beszél, Hollandiából. Szeretném Szép Zoltán urat megkérni...az utóbbi telefonbeszélgetésünk alkalmával megkértem, hogy beszélgetésünket ne közölje még a rádióban, míg Magyarországról vissza nem jöttem. Legyen szíves, amennyiben lehet, ebben az ügyben hívjon vissza. Köszönöm szépen." (MÉG EGYSZER JELENTKEZIK) "Jó napot kívánok, itt Hatvári Hugó beszél Hollandiából. Szép úr..." (MEGSZAKAD, MAJD MÉG EGYSZER JELENTKEZIK) "Szép úr, kérem szépen, legyen szíves, vegye le a műsorról a telefonbeszélgetésünket, erre nem adtam engedélyt, és kérném, hívjon vissza, ha lehet, azonnal. Köszönöm."
D7 FKgP operatív bizottság, nyilatkozata
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|