Rendszerváltás és az MTI

	A forint kivándorlása
(Gadó György) München, 1989. április 11. (SZER, Magyar híradó) - Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem soha nincs elég forintom. Nem mintha mondjuk dollárom elegendő lenne. Mégis azt mondom: örülnék, ha legalább forintnak lennék bővében. Erről beszélgettem egyik barátommal, aki élénken helyeselt hozzá. Persze nem lepett meg, hanem az már igen, amit még hozzátett: - Pajtás! Ide figyelj! - fogta meg a kabátom gombját. - Nekem olyan kevés forint van a zsebemben, hogy kénytelen vagyok még azt a keveset is elzavarni. Értetlen képet vágtam. Elzavarni? Hová? - Külföldre pajtás, külföldre - mondta ő és aztán elmagyarázta: Mielőtt bejöttek ezek az új értékpapírfajták, a kötvények, a letéti jegyek, miegyebek, én jobb híján betétkönyvbe raktam a pénzem. Azt mondtam, hogyha már valami gyümölcsözőbb befektetésre nem futja, hát kamatozzék legalább, hozza meg azt a csenevész 6 százalékot. És hogy jártam? Az OTP-nél bebizonyították nekem, hogy még annyira sincs jussom, 4 százalékot sem tesz ki, amit kamat címén kifizettek. Megharagudtam, kivettem a pénzt, gondoltam veszek rajta kötvényt. Az egyik fajtáért sorba kellett állnom, a másik már el is fogyott, mire hírét meghallottam, lemondtam hát ezekről is. Jött ez a letéti jegy, de kifordultam az ajtón, amikor a bankban megláttam, hogy megint csak sorba kell állni érte. Így hát aztán meg sem tapasztalhattam, mennyire válnak be az ígéretek, vagyis csakugyan az inflációs rátára kapcsolódó kamatot fizeti majd a letéti jegy és valóban tetszés szerint pénzzé tehetők-e a kötvények. - No és - unszoltam a barátomat - hogyan került a pénzed külföldre? - Egyszerűen. Zsebre vágtam kétszer 100 ezer forintot és kivittem Ausztriába. Abban az áradatban, ami tavaly novemberben meg most április elején kizúdult, nem vizsgálhattak meg minden utast a vámosok, de még minden tizediket sem. Így nem volt nagy a kockázat. Sokkal nagyobb lett volna, ha itthon hagyom a pénzt. Mert akkor. egykettőre értékét veszítené. Így meg szépen bevittem egy bécsi bankba, kaptam érte egyszer 16 ezret, másodszor 15 ezer schillinget, azt mindjárt beraktam betétre és kamatozik is valamit. Jó helyen lesz ott, hiszen az osztrákok pénze nemigen romlik, most már csak azért sem, mert a forintkiáramlás is erősíti. - Ez nem volt tőled valami hazafias tett - mondtam a barátomnak, de lesújtó tekintet vetve rám a szavamba vágott: - Szóval én legyek a hazafi a havi hatezremből, közben meg állam bácsi billiárdokat vesztegethet el! Tudod te, hány évi megtakarításom volt az a kétszázezer? Tudod te, hogy benne volt az apai örökségem? És mit kezdhettem volna vele? Még csak el sem utazgathattam volna, mert ez a nyúzó állam legálisan alig ad valutát az embernek és amit ad, azért is sorban állnak. Én meg semmit nem utálok inkább, mint ezt az örökös sorban állást. Na és arra is gondoltam, hogy ki tudja, így is meddig hajlandók adni azt a nyomorult kis valutát. Hátha holnap hoznak egy rendeletet és leállítják az egészet, hivatkozással a népgazdaság devizagondjaira. Van itt jogbiztonság? Van itt átgondolt pénzügyi politika? Hiszen, ha volna akkor a lakosság nem folyamodnék ilyen tömeges arányban a feketén szerzett valutához, s nem kényszerülne erre az egész undorító bevásárlási kalamajkára. Én elvetettem a gondokat. Az :én valutám megvan, türelmesen vár rám odakint, akár utazásra, akár bevásárlásra akarom költeni. Ha meg forintra van szükségem, mindig visszahozathatom. Barátom kifújta magát indulatos szavai után, én meg mást nem tehettem: igazat adtam neki. Bizony, ha az államnak az volt a célja ezzel a büntetőjellegű új vámelőírással, hogy a lakosságnál lévő valutát itt tartsa az országban, akkor ugyancsak melléfogott. Osztrák üzleti körök becslése szerint a magyar állampolgárok több milliárd dollárnak megfelelő keményvalutát vittek ki a világútlevél bevezetése óta. Ez a tömérdek valuta nagyobbrészt titkon lappangott itt. És így lesz továbbra is, mert ha kevesebb forintunk lesz is talán ilyen célokra, még mindig lesz bőven kínálat, a kínálatra meg vevő. Vámszabály ide, vagy oda, az a feketén, vagy mondjuk finomabban - szabadpiacon szerzett keményvaluta hasznosulni akar ezután is. És hát hasznosulni szeretne a forint is, ha másképp nem, akkor valószínűleg elfut Nyugatra. Erre is elmondható, hogy szégyen a futás, de hasznos. A bankjegyek, 1000 forintosok, vagy 100 schillingesek ma szavazócédulák a lakosság kezében. Százezrek szavaznak velük bizalmatlanságot a kormánynak és gazdaságpolitikájának. +++ 1989. április 11., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »