Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Tamás Gáspár Miklóssal és Horn Gyulával
London, 1989. február 13. (BBC, Panoráma) - Grósz Károly pártfőtitkár a központi bizottsági ülést követően egy vasárnapi interjúban egyebek között a többpártrendszer kialakítása kapcsán szólt a pártalapítás kritériumairól. Erről kérdeztem telefonon Tamás Gáspárt Miklóst a Szabad Demokraták Szövetsége vezetőségi tagját. Grósz Károly a Központi Bizottság ülésén három kritériumot jelölt meg, amelynek egy párt eleget kell hogy tegyen, amennyiben a Magyarországon a közeljövőben létrejövő többpártrendszerben legálisan kíván működni. Az első pont volna a szocializmusnak, mint történelmi perspektívának az elismerése. A második az ország katonai szövetségekben való kötelezettségvállalásának a tiszteletben tartása, és a harmadik a stabilitásra való törekvés. A stabilitásra való törekvést bármely új ellenzéki mozgalom, új demokratikus mozgalom nyilvánvalóan szívesen a magáénak vallja, hiszen felfordulást itt senki nem akar. Az első két pont viszont feltehetően arra szolgál, hogy az MSZMP-nek módot nyújtson arra, hogy a felbukkanó új, demokratikus mozgalmak között ízlése szerint válogasson. Némelyeket alkalmasnak tartanának a politikai játékban való részvételre - némelyeket pedig kizárjon belőlük eleve. A politikai feltételeknek ilyen jellegű tartalmi megszabása korlátozza azt a többpártrendszert, amelyet eddig a parlamentben, jogi fórumokon és a társadalmi vitákban az emberek körvonalaztak és amelyről eddig úgy tetszett, hogy valamiféle egyetértés jött létre. Nyilván egy olyan politikai törekvésről van szó, hogy a demokratikus kibontakozásnak, a valódi többpártrendszerre való átmenetnek az ütemét és a módját a párt határozza meg, aszerint hogy taktikai okokból számára hogyan kívánatos. A Társadalmi Szemle hamarosan leközli a Központi Bizottság történelmi albizottságának a jelentését, ami az 1956-os eseményeket népfelkelésnek nyilvánítja. Ezt feltehetően és várhatóan nyilvános vita követi. Mi lehet ennek a nyilvános vitának a célja és az értelme? Én azt hiszem, hogy ez a nyilvános vita, ha valóban a szó igaz értelmében sor kerül rá, akkor szintén a párton belüli konfliktus enyhítését kell hogy szolgálja - legalábbis az akció kitalálói szerint feltehetőleg. Ugye, a párt történetében először zajlott a nyilvánosság előtt a párt vezetőinek politikai konfliktusa. Ez a KB-ülésen szervetlen és mesterkélt kompromisszummal végződött. Egy olyan kompromisszummal, amely tartalmában tulajdonképpen - ha udvariasan elutasítja Pozsgay Imrének azt az állásfoglalását, miszerint 1956 népfelkelésnek minősítendő, ami maga is egy kompromisszum - ugyanakkor az egy sorral feljebb megbírált politikai bizottsági tagot politikai bizalmáról biztosítja. A nyilvános vita, amelyben nyilvánvalóan pro és kontra érvek fognak nyilvánosságot látni, arra lesz jó, hogy ezt a konfliktust valamilyen szelídebb, civilizált formában fenntartsa, és a párt számára alkalom lehet arra, hogy kipróbálja, hogy azok a hozzá hűséges rétegek, amelyek eddig nem foglaltak állást a demokratizálás elmúlt fél évében, megmutatkozzanak. Milyen rétegekre gondol konkrétan? Sokan vannak a párt régi támogatói közül olyanok, akiket a Pozsgay- féle bizottság állásfoglalása felháborított. Ezek most nyilván hangot fognak kapni és így olyan nyomás alá helyezhető a politikai vezetés reformer szárnya, ami a további politikai reformok tekintetében elbizonytalaníthatja őket. Tamás Gáspár Miklóst hallották. A Központi Bizottság tehát már elfogadta azt az álláspontot, hogy az 1956-os események népfelkelésként indultak, később pedig ellenforradalmi elemeket vegyítettek magukba. Megkérdeztem dr. Horn Gyula külügyi államtitkárt - aki a történelmi albizottság tagjaként részt vett ennek az álláspontnak a kialakításában - hogy ha a Központi Bizottság ezt a konklúziót már elfogadta, mi várható a nyilvános vitától? Nézze, úgy, ahogy az elmúlt 25-30 év, ugyanúgy a korábbi évtizedek vagy évek eseményeinek, történéseinek a felülvizsgálata folyik. Ebben nem lehet kikerülni az 1956-os eseményeknek az újraértékelését sem. Úgyhogy én úgy ítélem meg, hogy ebbe tartozik bele. Tehát hogyha mi felül akarjuk vizsgálni az elmúlt 15-20 évet, akkor visszafelé is kell nyúlnunk: hogy mi vezetett oda, ahova ma jutottunk? Úgyhogy ebben az 1956-os eseményeknek az újraértékelése feltétlenül szükséges. Én ezt teljesen természetes folyamatnak tartom. Mennyire meghatározó dolog az, hogy ebben a kérdésben a párt részéről már történt döntés? Nem döntés történt. Itt a párt részéről az történt, hogy a párt úgy határozta meg, hogy ebben nem lehet valamiféle egyoldalú értékelés, hanem mindent figyelembe kell venni, amelyet a mostani történelemkutatások feltártak. Tehát beleértve ebbe azt is, hogy nekünk újra kell vizsgálni sok mindent, beleértve az 1956-os dolgokat is, s egyben meg kell határoznunk azt az új értékelésünket, amelynek a lényege, hogy népfelkelés vagy felkelésnek indult, és beletorkollottak az események egy ellenforradalomba. Szóval ez hozzátartozik a mi múltunk értékelésének az egész témájához. Mi történik akkor, hogyha a nyilvános vita eredménye esetleg az lesz, hogy ez nem népfelkelés volt, nem ellenforradalom, hanem forradalom? Nézze, én nem tudom megjósolni azt, hogy mi lesz a nyilvános vitának a végeredménye. Én arra gondolok, hogy itt nagyon sok olyan történelmi tény kerül majd nyilvánosságra, amely igazolja a történelmi albizottságnak az állítását, vagy véleményét, vagy álláspontját, amit megfogalmaztunk - hogy népfelkelésnek, illetve felkelésnek indult. De tegyük fel, hogy esetleg arra a következtetésre jutnak, hogy forradalom volt. A párt erre hogyan reagál? Ne haragudjon, de én nem tudok hipotézisekből, feltételezésekből kiindulni. Én nem tudom, hogy a pártvita végül milyen eredménnyel fog zárulni. Nem tudom megmondani Önnek, hogy mivel fog zárulni ez a vita. Itt a lényeg az, hogy próbáljunk szembesülni a történelmi igazságokkal és a tényekkel. Ez a párt részéről egy hallatlan nagy dolog, hogy kész arra, hogy megvizsgálja ténylegesen, hitelesen, hogy mi is történt október 23, és november 4-e között. Köszönöm, és még egy kérdésem lenne. Ez az új pártok működésének az engedélyezésével kapcsolatos. Itt Grósz Károly három kritériumot említett. Az egyik az, hogy a szocializmust, mint történelmi perspektívát el kell ismernie az új pártnak. A második a Varsói Szerződéssel kapcsolatos, tehát a magyarországi katonai kötelességvállalás elfogadása. A harmadik pedig a stabilitásra való törekvés. Tehát ezeknek a kritériumoknak a létezése nem azt bizonyítja-e, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárton múlik, hogy melyik pártnak ad engedélyt a létezésre és melyikre nem? Nem. Félreértés ne legyen. Grósz Károly is úgy fogalmazott a nyilatkozatában - mint ahogy a Központi Bizottság is - hogy a pártok működésének a kritériuma egy feltétel: hogy elfogadják az alkotmányt. Tehát az alkotmányhoz való hűség, vagy az alkotmánynak az akceptálása - ez a legfőbb kritérium. Márpedig az alkotmányban benne van a szocializmus eszméinek az igenlése. Tehát ez most nem a Grósz Károly nyilatkozatától függ, hanem az alkotmánytól - amelyiknek a kialakítása folyamatban van. Tehát előbb - feltételként - (mint Grósz Károly a párt főtitkára) az alkotmánynak az elfogadásától tette függővé azt, hogy a pártok létrejöhessenek. - Dr. Horn Gyula külügyi államtitkár nyilatkozott.+++ 1989. február 13., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »