Rendszerváltás és az MTI

	Szovjet fegyverexport
München, 1989. április 6. (SZER, A mai nap) - A Szovjetunió igen korszerű fegyvereket adott el és részben már le is szállított Líbiának. A hír amerikai visszhangját New York-i munkatársunk, Kéry Tamás ismerteti: Előbb a New York Times számolt be róla, címlapján közölt és nyomban nagy feltűnést kiváltó cikkében; majd pár órával később tegnap illetékes kormányforrások is megerősítették a hírt, méghozzá annak a hírét, hogy a Szovjetunió ultramodern, Szuhoj-24 D típusú távolsági bombázógépeket adott el Líbiának. Moszkva ezenfelül vállalta, hogy az ugyancsak szovjet gyártmányú Iljusin-76-os líbiai szállítógépeket átalakítja a Szuhoj-gépek légi feltöltésére alkalmas tankrepülőgépekké. Összesen 15 bombázó eladásáról van szó, amelyek közül hatot már le is szállítottak. A gépek a hangsebesség kétszeresén képesek utazni, és bombaterhükkel harci hatótávolságuk körülbelül 1300 kilométer. A hír egyebek közt azt is jelenti, hogy légi feltöltés nélkül is alkalmasak például az Izrael elleni támadásokra. A Szuhoj-24-esnek a D típusa szinte újnak is tekinthető, hiszen magában a szovjet légierőben 1983-ban állították csatasorba. Hatótávolsága légi feltöltéssel vagy 50 százalékkal növelhető. Amint azt a New York Times írta: az amerikai felderítés, a szibériai Novoszibirszktől egészen a líbiai Kum Ajtika (?) repülőtérig nyomon követte az első hat gépet leszállító Antonov-22- es óriás szállítógépet. Nemzetvédelmi minisztériumi források pedig arról számolnak be, hogy az új gépek kezelésére máris líbiai pilóták mentek a Szovjetunióba kiképzésre. Illetékesek szerint a Szuhoj-bombázókat valószínűleg azon a kelet- líbiai légitámaszponton állomásoztatják majd, amelyről januárban a később az amerikai hatodik flotta gépei által lelőtt két líbiai MIG is felszállt. Az említett illetékesek arra is rámutatnak, hogy Moszkvának tudnia kellett: a gépek eladása, méginkább leszállítása semmiképpen sem maradhat titok. Viszont - mint a Times írja - nemigen tudják mivel magyarázni ilyen modern gépek Kadhafinak való eladását, még kevésbé azt, hogy arra éppen most került sor, amikor a Szovjetunió állítólag jobb kapcsolatok kiépítésére törekszik Izraellel és az úgynevezett arab mérsékeltekkel. Ezért is fakadt ki az egyik illetékes a Timesnak, mondván, hogy mindennek mi köze van a híres új gondolkodásmódhoz, a gorbacsovi külpolitika állítólagos jellemzőjéhez. Hiszen a nagyon is jól ismert régi gondolkodásmód klasszikus megnyilvánulásának vagyunk a tanúi. Amely - ha lehet- csak még plasztikusabban tanúsítja, milyen nagy a szakadék a szovjet külpolitikai szólamok és a realitás, a gyakorlat közt. +++ 1989. április 6., csütörtök
Vissza »