Rendszerváltás és az MTI

	Lengyel megegyezés
London, 1989. április 6. (BBC, Esti panoráma) - Varsóban tegnap befejeződtek a hatóságok és a Szolidaritás vezette ellenzék közötti úgynevezett kerekasztal-tárgyalások, melyek végén a felek nagyszabású reformokat tartalmazó egyezményt írtak alá. A részleteket és azok jelentőségét közép-európai kommentátorunk, Jan Repa elemzi most: A tegnapi egyezmény valójában végét jelenti a lengyel kommunista vezetőség törekvésének, hogy kizárólag a saját feltételei mellett vezesse az országot. Annak idején Jaruzelski tábornok statáriumot hirdetett ki, és egyben elnyomta a Szolidaritást, minden más független szervezettel egyetemben. Egészen az elmúlt évig. A tábornok és társai ragaszkodtak ahhoz, hogy a Szolidaritás már csak a történelemnek a része, amely soha nem tér vissza. Az idő bebizonyította, hogy tévedtek. Az egyezmény újra legalizálja mind a Szolidaritást, mind több más betiltott szervezetet. A Szolidaritásnak saját, országosan megjelenő sajtója lesz, valamint közvetítési időt kap a lengyel rádióban és televízióban. Több, eddig titokban nyomtatott kiadvány ezentúl legálisan jelenhet meg. Korlátozni fogják a bírói testület és az igazságszolgáltatás kommunista irányítását. A dolgozók 80 százalékos kompenzációt kapnak az áremelkedések fejében, ez év végére ugyanis az árak várhatóan megkétszereződnek. Cserében ezekért az engedményekért az ellenzék tárgyalói beleegyeztek a kommunisták dominálta lengyel parlament új összetételébe. A régi felsőházat, a szenátust - melyet több mint 40 évvel ezelőtt megszüntettek - most visszaállítják. A szenátus új tagjait szabad, országos szavazás útján választják majd meg. Esélyek vannak arra, hogy a szenátusban többségben lesznek a nem kommunisták. Az alsóházban, a szejmben azonban a kommunisták és szövetségeseik számára a mandátumok 60 százalékát előre fenn fogják tartani. A tény az, hogy az ellenzék tárgyalói a jövőben további engedményeket szeretnének kivívni, és kitartanak amellett, hogy a tervezett bonyolult parlamenti rendszer csupán addig marad meg, amíg szabad választásokra kerül sor a korai 90-es években. Walesa és társai tisztában vannak azzal, hogy a lengyel nép továbbra is erősen szkeptikus marad. A kerekasztal-tárgyalások befejezése néhány súlyos problémával állítja szembe a Szolidaritást. A közhangulat Lengyelországban korántsem annyira mámorteli, mint 1980-ban, a Szolidaritás megalakulásakor volt, hiszen az ellenzéknek csupán két hónap áll rendelkezésére felkészülni a választásokra. Olyan kérdések merülnek fel, hogy: mennyire bizonyul majd erősnek az ellenzék a nagyobb városokon és a hatalmasabb gyárakon kívül? Na és a kormány? Vajon kötelezve érzi-e majd magát az egyezmény által napi politikájában? Lehetséges, hogy a kerekasztalnál kigondolt bonyolult struktúrákat elsöprik majd a nép várakozásai, és esetleg társadalmi nyugtalanság várható? Egy lengyel illetékes állítólag kijelentette: Frankenstein szörnyetegét keltettük életre és nem tudjuk, hogyan lehet megfékezni. Lech Walesa pedig a maga részéről azt mondta: vagy erre az egyezményre próbálunk építeni, vagy egyszerűen káoszba fulladunk. +++ 1989. április 6., csütörtök
Vissza »