|
|
|
|
Német-magyar kapcsolatok
|
Köln, 1988. január 2. (Deutschlandfunk) - Kedves hallgatóink! 1988- ban sok minden mozgásnak indult a kelet-nyugati kapcsolatok terén, jóval több, mint amennyit még az év elején reméltek. Az általános légkör javulása nemcsak a két nagyhatalmat érinti, hanem számos európai országot is. És ennek keretében a német-magyar kapcsolatok olyan fokra értek, amilyet szinte példásnak lehet nevezni, példásnak olyan államok tekintetében, melyek egymástól eltérő politikai, gazdasági és társadalmi rendszerekhez tartoznak. Novemberben gyors léptekkel a végéhez közeledik a merev szembenállás korszaka, amelyre a "vagy barát vagy ellenség" kategória volt jellemző. Hogyan tekint a németek jó része az elmúlt évre, és hogyan gondolkodik a jövőről? Bonni munkatársunk beszámolóját hallják. - A Hamburgban megjelenő Der Spiegel című hírmagazin, amely feltételezhetően Európa legjobban informált és legnagyobb befolyással rendelkező politikai hetilapja, ez év december 12-i számában, mindjárt a fedőlapon Mihail Gorbacsov képét hozta a következő felirattal: Az év embere, az óra embere. Az "óra embere" kifejezés kettőt jelentett. Először is vonatkozott az örményországi földrengésre, amely a németországi Szövetségi Köztársaságban is feltűnő segítőkészséget váltott ki. És ezen kívül vonatkozott ez a kifejezés a szovjetunióbeli nemzetiségi viszályokra is, melyeket ugyancsak nagy érdeklődéssel kísérnek figyelemmel a Szövetségi Köztársaságban. A korábbi helyzethez képest az a nagy különbség, hogy most mindez nem valamilyen kárörömmel történik, hanem aggodalommal. Aggódás érezhető, hogy vajon sikerül-e a Gorbacsov-féle reformfolyamat? A Nyugat általában pozitív magatartást tanúsít, és ugyanez vonatkozik a többi kelet-európai reformtervezet - azok között nem utolsó sorban a magyarországi reformpolitika - megítélésére is. Tekintsünk vissza csupán az 1988-as évre. Több ízben is német politikusok tettek látogatást Magyarországon, és magyar politikusok a Szövetségi Genscher bonni külügyminiszter, és Köpeczi magyar közoktatásügyi miniszter (Sic) Budapesten közösen megvitatta a németországi Szövetségi Köztársaság kulturális és oktatási központját. Megkezdődtek a tanácskozások arról, hogy konzulátust létesítenek Münchenben illetve Pécsett, a kereskedelmi és gazdasági együttműködés bővítése céljából. A magyar közoktatásügyi miniszter és a Baden-Württemberg-i szövetségi tartomány miniszterelnöke aláírta a Magyarországi Németek nevű alapítvány létrehozását kimondó okmányt. Az alapítvány abban áll, hogy elősegítse a szakemberek cseréjét a két ország között, járuljon hozzá a szakmai továbbképzéshez, és hogy tegye lehetővé magyarok németországi, és németek magyarországi tartózkodását tanulmányi célból. És végül, de nem utolsó sorban 1988. június 30-án szerződést kötött az Európai Közösség Magyarországgal. Ez az első megegyezés a Közösség és egy KGST-tagállam között. A szerződés megkötését eredményesen támogatta a bonni kormány. És június 30-a volt az utolsó nap, amikor még német államférfi elnökölt az Európai Közösség miniszteri tanácsának ülésén. Ez a megegyezés egyébként december l-jén lépett életbe. Mindezek után meggyőzően hangzik az, amit Genscher bonni külügyminiszter a német-magyar kapcsolatokról mondott. Idézzük: - A két ország között nyílt légkör uralkodik. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az ifjúság-csere terén, valamint a tudományban és a gazdaságban - egyszóval abban, amit helsinki óta kooperációnak szoktunk nevezni - olyan előrehaladást értünk el, amely a többi nyugati és keleti ország számára valóban példaként szolgál most. Mindent egybevetve a Szövetségi Köztársaság és Magyarország viszonya jelenleg minden feszültségtől mentes, és érezhető, hogy mind a két fél hajlandó együttműködni a másikkal. Ennek olyan gyökerei is vannak, amelyek más viszonylatokban nem, vagy nem ilyen mértékben érvényesülnek. így például Lengyelországgal, vagy Csehszlovákiával összevetve nincsen semmiféle terhes örökség sem a múltból, hogy csak egyet említsünk: nincsenek területi veszteségek. A második világháború után sok tízezer svábot vittek el Magyarország területéről, de az már régen volt, és időközben Budapest is nagy hibaként ismerte fel a tömeges kitelepítés tényét. Most azután mindezt jóvá akarják tenni - amennyire azt lehet - de nagyvonalú kisebbségi politikával. A történelmi-kulturális kapcsolatok is összekötik a két országot a közös német-osztrák történelem révén. Utolsó bizonyítéka ennek, hogy az idősebb nemzedék tagjai közül elég sokan beszélnek németül Magyarországon. Nem csoda hát, hogy az ideológiai korlátok eltűnése után a kultúrcsere különösen szépen fejlődött. Néhány példa: - Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nevelésügyi, tudományos és kulturális intézménye, az UNESCO statisztikájából tudjuk, hogy a magyar irodalom az ország határain kívül leginkább a németországi Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában és Finnországban terjedt el - még nagyobb mértékben, mint több úgynevezett szocialista testvér országban. Magyar művészek külföldi vendégszereplésük során leggyakrabban a Szövetségi Köztársaságban lépnek fel. Magyar tudósok külföldi útja leggyakrabban a Szövetségi Köztársaságba vezet. És a másik oldalon: Magyarország határain kívül a Szövetségi Köztársaságban tanítanak legtöbb helyen, legtöbb egyetemen hungarológiát. Ez azt mutatja, hogy a német diákok különösen nagy érdeklődést mutatnak a magyar nyelv, a magyar történelem és a magyar kultúra iránt. Kifejezésre jut ez az érdeklődés abban is, hogy a Magyarországon saját költségükre tanuló nyugati egyetemi hallgatók között a német diákok aránya a legnagyobb. A kultúrcsere tehát magas szinten folyik. Szervesen kiegészítik ezt az intenzívnek mondható gazdasági kapcsolatok. Magyarország számára mindjárt a Szovjetunió után a Szövetségi Köztársaság a legfontosabb kereskedelmi partner. A Szövetségi Köztársaság nézőpontjából pedig a KGST-országok között a Szovjetunió és az NDK után Magyarország következik. Ennél a pontnál mindjárt hozzá kell fűzni, hogy a Szövetségi Köztársaság és az NDK közötti kapcsolat különleges jellegű. A gazdasági csere a belnémet kereskedelem révén bonyolódik le. A Szövetségi Köztársaság már régóta kereken 10 százalékkal részesedik a magyar külkereskedelemből. Mivel a magyaroknak bajuk van az exporttal, ezt az arányt nemigen lehet emelni. A gazdasági kapcsolatok elmélyítésére más lehetőség is van, mégpedig a közös vállalatok létesítése. Eddig már 300 ilyen megegyezés jött létre. A vállalati szintű kooperáció terén messze Magyarország vezet a KGST-államok között. Eleinte Budapestnek le kellett küzdenie bizonyos nehézségeket, mégpedig a KGST-én belül. De, hogy ez az út milyen helyes volt, azon is látható, hogy most a Szovjetunió és Lengyelország is el akarja mélyíteni a vállalati szintű kooperációt. Mind Nyugaton, mind pedig Keleten utat tör magának a felismerés, hogy a közös érdekek, a közös kulturális és történelmi kapcsolatok jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint az ideológiai különbségek. Ez a felismerés azzal járt, hogy ma már Nyugat-Európa, és főként a Szövetségi Köztársaság érdeklődéssel fordul a kelet-európai országok felé. Most egyszerre válik tudatossá sok lélekben, hogy annak idején a vasfüggönyre aggatott ideológiai függöny megfosztotta a kilátást a saját történelem és a korábbi kulturális kapcsolatok felé is. Más kérdés, hogy korábban mindez nem is különösebben hiányozott. Előbb ott volt a gazdasági újraépítés szükségessége, utána pedig a kényszerű nélkülözés évei után előbb a nyugati kultúra irányába fordultak a németek. Közben megérett az idő arra, hogy Kelet felé irányítsák az érdeklődésük reflektorát, annál is inkább, mivel ott hallatlanul érdekes reformfolyamatok indultak meg. A nyugat-keleti viszony szempontjából teljesen új az a körülmény, hogyha a kelet-európai reformok zátonyra futnának: tragédia lenne ez a Nyugat szempontjából is. Ez a tény, és a ténynek a felismerése kiváló fundamentum a közös európai házhoz. +++
1989. január 2., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- 363-638: ma már sok véleményt hallottam az autópályadíjról, nekem is erről lenne véleményem. A kedélyek eddig is eléggé fölborzolódtak. Miért nem találnak ki olyan jegyeket, a BKV-hoz hasonlóan, ami rövidebb intervallumra szólnak. Miért nem gondolnak a kis keresetüekre, vagy a nyugdijasokra is. Pl. akinek nyaralója van, és csak azon az úton tudja megközelíteni, az általában csak szezonba megy, miért kellenne ilyen hosszú távra megvennie a jegyet?
- Közölni szeretném, hogy a Radványi és a Sugár Ági miért vannak a képernyőn. Két ilyen szörnyeteget még nem láttam. Először is tanuljanak meg beszélni, erről ennyit. Miért nincs a Takács Mari és a Tamási Eszter, aki a nézők kedvence"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|