Rendszerváltás és az MTI

	Adósságok: Felfelé a lejtőn? (1. rész)
1989. április 6. csütörtök (MTI-Panoráma) Az előrelépés új lehetősége nyílt meg a nagy adósságokkal küszködő fejlődő országok előtt azt követően, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutalap (IMF) vezetése a héten elfogadta az adósságállomány csökkentését előirányzó új hitel-stratégia kereteit. Az új politika célja az, hogy az elkövetkező években mintegy 70 milliárd dollárral csökkenjen a fejlődő országok összességében mintegy 1300 milliórd dollárt kitevő adósságállománya. Az új hitel-stratégia nemcsak az amerikai pénzügyminiszter, Nicolas Brady március elején elhangzott javaslatán alapul, hanem bizonyos mértékig helyet kap benne Francois Mitterrand francia elnök és Mijazava Kiicsi volt japán pénzügyminiszter elképzelése is. A mostanra kialakult terv arra ösztökéli a Vilagbankot és a Nemzetközi Valutaalapot, hogy anyagiakkal járuljon hozzá a kereskedelmi bankok és az adós országok közötti új megállapodásokhoz, amelyek vagy az adósságok, vagy a kamatok bizonyos csökkentését teszik lehetővé. A megmaradó hitelekért cserébe aztán a kereskedelmi bankok vagy új kötvényeket, vagy az adott országokban megvalósuló üzleti vállalkozásokból kapnának részvényeket. A megállapodások megkötésének felgyorsítása érdekében a Világbank és az IMF különböző támogató lépéseket tenne, amelyek közé tartozhat a kamatfizetések garanciája is. Mindkét intézmény saját forrásaiból várhatóan mintegy 25 milliárd dollárt fog erre a célra tartalékolni, amihez még hozzájön az a 4,5 milliárd dollár is, amelyet japán részről a hét elején ajánlottak fel. Meglehetősen nagy várakozás előzte meg a 151 tagállamot számláló Világbank és IMF hét elején lezajlott bizottsági üléseit, hiszen az utóbbi időben már egyre fenyegetőbbé váló nemzetközi hitelezési problémát még mindig nem sikerült megoldani. Az 1982-es hitel-válságot követően egészen az utóbbi időkig az uralkodó felfogás az volt, hogy újabb és újabb hitelekkel az eladósodott országok végül is egyenesbe tudnak jönni. Ugyanakkor a legutóbbi időszak eseményei (például a több száz halálos áldozatot követelő venezuelai zavargások) azt jelezték, hogy a gazdasági növekedést és az életszínvonalat jelentősen befolyásoló politikát a nagy mértékben eladósodott fejlődő országokban így folytatni már nem lehet. S a várakozás azért is volt nagy, mert mind az IMF-nek, mind a Világbanknak meghatározó szerepe van a fejlődő országokkal kapcsolatos pénzügyi politikában. (folyt.) 1989. április 6., csütörtök 08:14
Vissza »

	Adósságállomány csökkentése - IMF (2. rész)
Gyakran hallható, hogy nehéz különbséget tenni a két intézmény jellege között, ezért hasznosnak tűnik rövid pillantást vetni rájuk. A Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot 1944-ben egy amerikai kis falucskában, Breton Woods-ban hozták létre 44 ország küldöttei. Mindkét szervezet a tagok tulajdona, s egyben ők is igazgatják. Mindkettő a tagországok gazdaságának erősítésén fáradozik. Míg azonban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) makrogazdasági kérdésekkel foglalkozik (például az egyes országokban megvalósuló gazdasági reformpolitika egészéhez nyújt támogatást), addig a Világbank ágazati programokhoz (például telefonhálózat bővítése, szállítási rendszer korszerűsítése) ad segítséget. Az IMF a nemzetközi pénzügyi rendszert figyelemmel kísérve rövid és hosszú lejáratú hitelekkel próbál meg segíteni (a fejlett és fejlődő) tagországoknak abban, hogy fizetési nehézségeiket egyensúlyba tudják hozni. A Világbank elsősorban a legszegényebb országok gazdaságának fejlesztésében vállal szerepet. A két intézmény miniszteri bizottságai évente kétszer, ősszel és tavasszal üléseznek, hogy tanácsokkal segítsék az intézmények igazgató tanácsának munkáját. Ezen a tavaszi ülésszakon született meg most az a nagy horderejű döntés, amely alapján remélni lehet, hogy az újabb válsággal fenyegető nemzetközi adósságproblémán enyhíteni lehet, s amely tényleges lehetőséget nyújt a nagy adósságokkal rendelkező országoknak, hogy elinduljanak a lejtőn felfelé. Ehhez azonban még sok munkát el kell végezni. Az új hitel-stratégiának csak a kerete létezik, s a gondok megoldása nem tűr halasztást. A felfokozott ütemet jelzi az is, hogy a két intézmény közös munkabizottsága már a hét végén megkezdi a részletek kidolgozását, s az első konkrét lépésekre - amelyek a várakozások szerint Mexikót, Venezuelát és esetleg a Fülöp-szigeteket érinthetik - már nyáron sor kerülhet. +++ Madarász György (Washington), MTI-Panoráma 1989. április 6., csütörtök 08:15
Vissza »