|
|
 |
|
 |
Kitüntetések visszautasítása
|
München, 1989. április 5. (SZER, Magyar híradó) - Kármentő Imre
arról tájékoztat, hogy többen is visszautasították az április 4-e
alkalmából nekik szánt kitüntetést. Felolvassuk jegyzetét:
A magyar értelmiség körében a tengersok ellenzékinél talán csak a
különféle plecsnik és kitüntető címek tulajdonosai lehetnek többen,
azaz hogy lehetnének, ha jórészt nem lennének azonosak az
előbbiekkel. Persze a nagy ellenzékiség 100 közül 99 esetben véget
ért ott, ahol egynél több tanúja volt, és főleg ott, ahol
jelentősebb anyagi hátrányt, mondjuk 100 forint honoráriumkiesést
kellett volna elszenvedni helyette. Így volt ez legalábbis eddig.
Nagyon-nagyon kevesen voltak az olyanok, mint az írók közül Eörsi
vagy Konrád, akik nem hódoltak be. Azokat el is kerülte minden
kormánykitüntetés. És nemigen fordult elő, hogy valaki lemondott
volna egy kitüntetésről azért, mert méltatlannak találta volna egy
elnyomó, antidemokratikus államtól elfogadni.
Azt hinném ezek után, hogy napjainkban a nemzeti és demokratikus
megújulás légkörében végre magukba tekintenek az értelmiségi elit
tagjai, végre egy kis, bár megkésett kurázsira kapnak, és fittyet
hánynak annak a pártállamnak az elismeréseire, amelyet immár
mindannyian hangos kórusban bírálhatnak. De nem! Akikre ráhullott
az április 4-i kitüntetés-zápor egy-egy cseppje, azok most is
jogos jussuknak vallottak érmet és címet. Meglehet, tán éppen azzal
az indoklással, hogy ez a kormány már nem az a kormány, ettől már
nem szégyen elfogadni. Mégis, talán évtizedek óta először támadt
néhány kivétel.
Kerényi Imre, a Nemzeti Színház rendezője nem volt hajlandó
elfogadni a Kiváló művész címet és két másik művész is elutasította
az állami kitüntetést. Egyikük Jeles András filmrendező, akinek
élesen bíráló alkotásait csaknem a mai napig elzárta a közönség
elől a cenzúra. Önmagát tagadta volna meg, ha hagyja, hogy eddigi
cenzorai a keblükre öleljék.
A másik: Orbán György zeneszerző. Magatartásuk megérdemli
tiszteletünket.
Csak remélni lehet, hogy példájuk mind az értelmiséget, mind az
államot ráébreszti arra, hogy más módon kell elismerést szerezni,
illetve adni a művészi és irodalmi teljesítménynek, az eredményes
tudományos munkának. Független társadalmi testületek mondjanak
ítéletet, maga a művész-, illetve a tudóstársadalom, mindenekelőtt
pedig a közönség.
Író és művész szabadon juthasson nyilvánossághoz, tudós és kutató
szabadon hozzáférhessen a forrásokhoz, az eszközökhöz és a piac
lehetőségeihez.
A művészeti és tudományos kitüntetések eddigi állami rendszere
hajlongó, alattvalót csinált azokból, akiknek pedig a legszabadabb
szellemeknek kellett volna lenniük. Az államtól nem érdemeket és
címeket kell elvárni, hanem csak azt, hogy álljon félre az útból,
hadd legyen szabad a pálya minden alkotó erőnek. +++
1989. április 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Gyors jelentés a hullámhosszak állapotáról, abban a reményben,hogy valami történik is ennek a lehetetlen helyzetnek a megszüntetésére, ami most már napok, vagy hetek óta igy van, de legalább is mióta a nyári időszámítást bevezették.Tehát 6 és 7 között a kizárólag a 4l-es hullámhosszon lehet hallani, tehát sem a 49, sem a 31, sem a 25 méteres hullámhossz nem működik. Egyszerűen nem hallani sem jól, sem rosszul. Azután 7 óra előtt nem 5 perccel, hanem 10 perccel kikapcsolják a 41-est, addigra már a 31-es annyira felerősödik, hogy valamennyire lehetett hallani. Most kizárólag az működik. Ugyanis visszacsavarva 7 óra után a 41-és hullámhosszra azt kell tapasztalni, hogy egyáltalán nem szól."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|