|
|
 |
|
 |
A Magyarország cikke
|
München, 1989. január 11. (SZER, Magyar Híradó) - Témánk a
Magyarország című lap ez évi első számának Emberiességi okokból
című cikkéhez kapcsolódik. Az előzmény: Grósz főtitkár többször
kijelentette, hogy annak idején Nagy Imre írta alá a kivégzettek
jeltelen sírba temetésének törvényét. A Magyarország cikke
nyilvánosságra hoz most egy Nagy Imre által 1954-ben aláírt titkos
záradékot, amely egy 1896-ban kelt törvénynek és egy 1912-ben
hozott rendeletnek a szellemét követve arról rendelkezik, hogy a
halálra ítélt és kivégzett személyek holtteste bizonyos esetekben
nem adható ki.
Viszont: az a rendelkezés - és egyébként ez is benne van a
Magyarország cikkében -, amely szerint a kivégzett személy sírját
megjelölni nem szabad, 1955. december 29-ikén kelt. Ezt a
dokumentumot a hetilap nem közli, és a rendelet aláírójának nevét
sem. De azt mindenki tudja, hogy akkor Nagy Imre már rég nem volt a
hatalomban, a miniszterelnök pedig Hegedűs András volt.
A Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik tagja, Fónay Jenő éppen
Münchenben tartózkodik. Őt kérdezte erről a témáról Zsillé Zoltán
kollégám. A beszélgetésből most rövidebb részletet hallanak, a
teljes interjút a hét végén közöljük a Hazai napló műsorában.
- A cikkről, és annak értékeléséről olyan valakit kérdezek, akit
egy hajszál választott el attól, hogy ebbe a 301-es parcellába
kerüljön maga is: Fónay Jenővel, akit 1956 után halálra ítéltek,
majd végül is az ítéletet életfogytiglani büntetésre változtatták.
Azt kérdezném tőled, Fónay Jenő, hogyan értékeled ezt a cikket, és
azt a kísérletet, hogy valamiképpen a rendezetlenséget egy Nagy
Imrerendeletre vezessék vissza?
- Ha csak cikkről akarok beszélni, akkor még érni kell a
véleménynek, amely majd a végén leülepszik. Az azonban mindenképpen
nagyon kellemetlenül érintett, ahogy Pálfy József lapjában, a
Magyarországban - az 1989 év első Magyarországában - megjelenhetett
e cikk, és így jelent meg. Valami olyasmit éreztem, hogy ez a mai
helyzetben cinikus. Pont akkor betenni egy ilyen cikket, amikor a
kegyeletről fél éve beszélünk.
Komoly eredményeket értünk el. Miniszterelnökünk, vagy a főtitkár
kijelentései, ígéretei lassan kezdenek valóra válni.
Ha ez a cikk csak azt akarja elérni a magyar nép előtt, hogy lám:
32 évig nem csináltunk semmit - ez Nagy Imre rendelete - akkor
körülbelül úgy tudom értékelni, mint azt a New York-i kijelentést,
azt a New York-i visszakérdezést, amikor a Grósz miniszterelnök úr
visszakérdezett: "melyik Nagy Imrét akarják önök rehabilitálni?"
Azt is meg kell mondani, hogy ez azért - még ha közelmúlt is - de
már múlt. +++
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Gyors jelentés a hullámhosszak állapotáról, abban a reményben,hogy valami történik is ennek a lehetetlen helyzetnek a megszüntetésére, ami most már napok, vagy hetek óta igy van, de legalább is mióta a nyári időszámítást bevezették.Tehát 6 és 7 között a kizárólag a 4l-es hullámhosszon lehet hallani, tehát sem a 49, sem a 31, sem a 25 méteres hullámhossz nem működik. Egyszerűen nem hallani sem jól, sem rosszul. Azután 7 óra előtt nem 5 perccel, hanem 10 perccel kikapcsolják a 41-est, addigra már a 31-es annyira felerősödik, hogy valamennyire lehetett hallani. Most kizárólag az működik. Ugyanis visszacsavarva 7 óra után a 41-és hullámhosszra azt kell tapasztalni, hogy egyáltalán nem szól."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|