Rendszerváltás és az MTI

	Nyílt levél Silviu Brucanhoz (1. rész) (OS)
Szeged, 1989. április 1., szombat - A Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezete az alábbi nyílt levél közlésére kérte fel az Országos Sajtószolgálatot: Kedves Silviu Barátom Rövid egy-két év alatt immár másodszor jut el hozzám bátor cselekedeteid híre. Először kifejezted tiltakozásodat a brassói munkások sztrájkja következtében jelentkező üldöztetések és atrocitások ellen, most pedig a ,,Hatok,, megrázó levelének aláírói között fedezem fel nevedet. 1948 óta ismerjük egymást, amikor is Te a ,,Scinteia,, vezetője voltál, jómagam pedig az ,,Ifjúmunkásnak,,, a KISZ KB magyar nyelvű orgánumának voltam a főszerkesztője. A következő években, miután én az RKP KB apparátusába kerültem, a kiadói alosztály vezetőjeként, szinte naponta találkoztunk különböző aktívaértekezleteken, tanácskozásokon és szoros munkakapcsolatba is kerültünk, hiszen a nyomdaipar, valamint a sajtóterjesztés koordinálása is munkakörömhöz tartozott. Az idők folyamán barátokká váltunk és gyakran cseréltük ki gondolatainkat, amelyek meglehetősen borúlátóak voltak, különösen a rendszer antihumánus, nemzetiségeket elnyomó, diktatórikus megnyilvánulásaival szemben. Legutóbb, jól emlékszem, 1970 őszén futottunk össze Bukarestben az ,,Unic,, üzletház előtt. Akkor Te már tudtál róla, hogy én egy bukott ember lettem, leváltottak a ,,Litera,, könyvkiadó igazgatói posztjáról, töröltek az állami művészeti és kulturális bizottság vezetőségi tagságából, hogy rikkancsként tartom el családomat, és hogy a Securitate megfigyelése alatt állok. Nem volt titok az sem, hogy a börtön árnyékában magamat, feleségemet és három gyermekemet mentendő, áttelepülésemet készítem elő Magyarországra. Te akkor, a Securitate ágensei szeme láttára a nyílt utcán megöleltél és szolidaritásodat fejezted ki sorsom iránt. Arról kezdtél faggatni, hogy miben tudnál segítségemre lenni, pénzre, netán gyógyszerre lenne-e szükségem. Amikor elbúcsúztunk, keserűen jegyeztem meg, hogy ,,talán soha sem látjuk többé egymást,,. Te pedig megöleltél és azt súgtad a fülembe: ,,Szerencsés fickó vagy, hogy magyar létedre van hova menekülnöd ebből a pokolból, de a románoknak nincs más hazájuk ,, (folyt.köv.) 1989. április 1., szombat 16:50
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Nyílt levél Silviu Brucanhoz (2. rész) (OS)
Most, ennyi év után rajtam a sor, hogy mély együttérzésemet és szolidaritásomat fejezzem ki bátor, hazafias és népedet féltő tettedért. Szeretném, ha tudnád, hogy miután családommal együtt áttelepültem az anyaországba, nekünk sem volt fenékig tejfel az életünk. Akkor még Ceausescu a sztálini ,,internacionalizmus,, törvényei alapján érvényesíthette akaratát, befolyását a ,,bűnös,, családdal szemben, aki fel mert lázadni a nemzetiségi és egyéb polgári jogok eltiprása ellen. Szerencsére azóta már a magyar társadalom teljesen megváltozott. A párt mélyreható reformokat fogadott el, platformszabadságot hirdet, alternatív pártok versenyeznek a politikai porondon. Nagy gazdasági válságban élünk, de nyitottunk a világra és jobbító szándék kíséri reformtörekvéseinket. Óvatos bizakodás tölti el népünket. Ez a felszabadult légkör tette lehetővé, hogy kormányunk az erdélyi falurombolás és a magyarság asszimilációja ellen megtegye végre a szükséges lépéseket. A világban sokfelé az a hír járja, hogy mi magyarok ellenségei vagyunk a románoknak, és hogy reviziós szándékaink vannak. Szeretném, ha - a nyílt levelet aláíró társaiddal együtt - tudnátok róla, hogy a magyar népet nem a revizió szándéka vezeti: csupán mélységesen aggódik az erdélyi nemzetiségek és azok kulturális öröksége, valamint a szomszédos román nép sorsa iránt. A történelemből tudjuk, hogy demokráciát építeni - ,,márpedig az a szándékunk,, - egy szomszédos rendőrállam határán szinte lehetetlen, annál is inkább, mert sokezer román állampolgár keres menedéket az üldöztetések elől hazánkban. Ezért a magyar közvélemény úgy fogadta el Ceausescu elnökhöz intézett leveledet és az abban foglaltakat, mint egy hatalmas rést a diktatúra falán, mint egy fénysugarat a sötétségben. A hazájukból elüldözött sokszázezres román diaszpóra, a nép színe-java, költők, írók, tudósok, műszaki értelmiségiek, szakmunkások, akik magas elismerést vívtak ki a román szellemiségnek szerte a világon, akik megőrizték európaiságukat, most felkapták a fejüket, mert első ízben, hosszú évek távlatából olyan személyiségek tiltakozó hangját hallhatták, akiket már nem lehet a Securitate eszközeivel elhallgattatni, akik a történelemkönyvek véráztatta lapjairól szólalnak meg és vádolják a népnyúzó rendszert, szólítják cselekvésre az emberiességéről, vallásosságáról és jámborságáról közismert román népet és a velük testvéri közösségben élő többmilliós, beolvasztásra ítélt nemzetiségeket. (folyt.köv.) 1989. április 1., szombat 16:53
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Nyílt levél Silviu Brucanhoz (3. rész) (OS)
Kegyesnek találom a sorsot, hogy éppen ti hatan vállaltátok magatokra e történelmi missziót, hiszen nem akármilyen szerepet töltöttetek be az ország vezetésében. A közel száz éves Constantin Pirvulescut évtizedekkel ezelőtt gyakran kísértem el vidéki útjaira. Látogatásait az üzemekben, falusi házakban sem helikopter zaja, sem pedig vörös szőnyeg, de még úttörők virágcsokrai sem kísérték. Egyszerűen az emberek élete, sorsa, gondja, baja, öröme és bánata érdekelte. Ahol tudott, ott segített. Gyűlölte az igazságtalanságot. Alexandru Birladeanut is jól ismertem, bár sohasem dolgoztunk együtt. Mint a Politikai Bizottság tagja és miniszterelnök-helyettes olyan gazdasági rendszert vezetett be, hogy az országban viszonylagos jólétet biztosított, a KGST-tagországok szakemberei pedig egymásnak adták a kilincset, hogy tanulmányozzák módszereit. Corneliu Manescu, a volt külügyminiszter eredményes nyitással a nyugati világ felé egy diplomáciai egyensúlyt teremtett meg Kelet és Nyugat között, Románia pedig olyan tekintélyre tett szert a világban, hogy az ENSZ soros elnökévé is megválasztották külügyminiszterét, az Egyesült Államoktól pedig az ország elnyerte a legnagyobb kedvezmény elvén nyugvó kereskedelmi előnyöket, elsőként a KGST-országok keretein belül (amit időközben elvesztettek). Gheorghe Apostolt akkor tanultam meg tisztelni, amikor a párt főtitkári posztját töltötte be. Mint a KB apparátusának vezető munkatársát, gyakran kért fel különböző nemzetiségi tematikával foglalkozó jelentések előkészítésére. Azok megvitatása folytán számomra egyértelművé vált, hogy Gheorghe Apostol egy szerény, egészséges gondolkodású, karizmatikus személyiség. 1965-ben, amikor Gheorghe Gheorghiu-Dej, a párt főtitkára meghalt, mindenki a párt apparátusában, de az egész ország népe is arra számított, hogy a legméltóbb utód Gheorghe Apostol lesz, és megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy az új főtitkár a kevésbé népszerű Nicolae Ceausescu lett. Románia és Európa szégyenére Kedves Silviu Barátom Hiszek benne, hogy a ,,Hatok,, hősies kiállása és az igazság világgá kürtölése milliókat fog felrázni és cselekvésre késztetni, a veterán hatokat fiatalok és középkorúak milliói fogják követni a demokrácia győzelme érdekében. (folyt.köv.) 1989. április 1., szombat 16:57
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Nyílt levél Silviu Brucanhoz (4. rész) (OS)
Bár idős és beteg vagyok, mégis azt üzenem neked: a román demokrácia győzelme utáni huszonnégy órában találkozzunk Bukarestben az ,,Unic,, üzletház előtt, hogy igyunk egy pohár italt a román nép boldogulására és a magyar-román barátságra. Szeged, 1989. március 31. Bihari László Szeged, Tolbuhin sgt. 21. (OS) 1989. április 1., szombat 17:00
Vissza »