Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › április 04.
1989  1990
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Panoráma

"Magyarországon a független közvéleménykutatók által végzett felmérés azt mutatta ki, hogy az emberek 35 százaléka szavazna továbbra is az MSZMP-re, 51 százalékát a szavazatoknak a függetlenek kapnák. Szenté Péter pontosan azt hangsúlyozta ebben, hogy ez az 51 százalék erősen megoszlana a különböző új szerveződések között, és ha például Magyarországon egy angol típusú választási rendszer lenne érvényben, akkor az MSZMP változatlanul kormányt alakíthatna."

Tamás Gáspár Miklós-interjú - 1. folyt.

Tehát itt a különféle eredeti bénultságok között a várakozás
bénultsága is szerepet játszik. Azért koncentrál úgyszólván
mindenki az alkotmányosságnak a választási- és gyülekezési
törvénynek a jogtechnikai finomságaira, mert ezek a finomságok
fogják eldönteni azt, hogy ki lesz az aki a valódi politikai
cselekedeteket majd annak idején megcselekszi. Ugyanis
pillanatnyilag - politikailag - senki nem cselekszik.
    
    Veszett iramban folyik a szövetségeskeresés, koalíciók keletkeznek
és koalíciók bomlanak, személyes kapcsolatok jönnek létre és tűnnek
el, barátokból lesznek ellenfelek, hihetetlen pezsgés folyik abban
a párezres politikai, elsősorban budapesti közegben, ahol a jövő
formálódik a maga zavarosságában és áttekinthetetlenségében - és
meg kell mondanom itt a hallgatóknak, hogy - noha én magam benne
vagyok ebben a párezres csoportban és noha egy évtizede részt
veszek az ellenzéki politizálásban Magyarországon - nekem sem
könnyű áttekintenem a napról-napra változó fordulatokat.
    
    Itt egy olyan bugyborékolás, erjedés folyik, amelyet, ha az ember
fél óráig máshová figyel, már szinte lehetetlen követni. Ez arra
vezet, hogy mindenki valamilyen értelemben várakozó állásponton
van, tehát ez a buzgó ülésezés, konferenciázás tulajdonképpen egy
tehetetlenséget és félelmeit is takar. A saját erőnk nem-ismerete,
és a felelősség rettenetes súllyal nyomasztja azokat az embereket,
akik kormányhivatalt soha nem viseltek, de akikre esetleg várhat a
fordulat véghezvitele.
    
    - Az előbb már elkezdtél beszélni arról, hogy a független
szervezetek milyen szerepet játszanak, játszhatnak, próbálnak
játszani a politikai életben. Az utóbbi hetek eseményei,
nyilatkozatok - és most már itt cselekedetek is - arra utalnak,
hogy a párt nem tesz úgy, mint hogyha egyedül uralná a politikai
színteret, egyfajta párbeszédet kezdeményezett, vagy fogadott el -
fogalmazzunk ahogy helyesnek látjuk - az alternatív szervezetekkel.
    
    Konkrét ajánlatokat tett, és ezeknek a konkrét ajánlatoknak már
eddig is voltak eredményei. Gondolok arra, hogy a Jurta Színházban
a párt képviselői egyrészt leültek a nagyobb független szervezetek
képviselőivel és vitatkoztak az együttműködés lehetőségéről.
    
    Ugyancsak egyfajta nyilvánosság előtt a Magyar Demokrata Fórum és
megintcsak az MSZMP képviselője a Politikai Főiskolán is leült és
beszélt arról, hogy milyen együttműködési lehetőségek vannak.
    
    Hogyan értékeled ezeket a jelenségeket?
    
    - Ez a párbeszéd - amely csakugyan elkezdődött, és amelyről a
Szabad Európa Rádió egy másik adásában azt mondtam, hogy - itt, bár
egy fontos kezdeményezésről van szó - alapvetően egy színjáték ez,
amelynek a magyar állampolgárok egyelőre csak nézői. A párbeszéd ez
kétségkívül rávilágít arra, hogy milyen szerepe van pillanatnyilag
a független szervezeteknek és mit gondolhat erről a párt.
    
    A helyzet paradoxonja az, hogy - noha a párt továbbra is
egyeduralkodó ebben az országban - erről ne legyenek illúzióink -
ennek ellenére a politikai kezdeményezést kiengedte a kezéből.
    
    Beszéljünk magyarul: vannak a pártvezetésben ma olyan nagyon is
jelenlévő politikusok, akik bizonyos független csoportok támogatása
nélkül aligha játszhatnak ezt a politikai szerepet, amelyet
játszanak.
    
    Pozsgay Imre a Magyar Demokrata Fórum nélkül nem volna az aki,
Nyers Rezső az Új Márciusi Front és a hozzá lazán kapcsolódó egyéb
csoportok nélkül nem volna az, aki, sőt úgy néz ki, hogy még Berecz
János is, az egyetlen ókádárista maradvány a jelenlegi Politikai
Bizottságban, ő is szövetségesek felé tekintget. Arról szól a
budapesti fáma, hogy közeledni próbál a Kisgazdapárthoz.
    
    Namármost: ezek a tények azt mutatják, hogy a párt ereje részben
illuzórikus, és nem lehet kizárnunk azt a lehetőséget, hogy a
politikailag tulajdonképpen meglehetősen semleges államapparátus
szintén politikailag várakozó állásponton van: majd oda fog
csatlakozni, ahol az erő van. Számos olyan jelét látjuk a budapesti
és más magyarországi intézményekben a változásnak, amelyek arra
utalnak, hogy az emberek egyszerűen helyezkednek, keresik a jövő
embereit, akik a rendszer elmúlt szakaszában nem kompromittálták
különösképpen magukat, a párt maga is a nomenklatúra logikáját
használva, lead hatásköröket, - lásd az Élet és Irodalom esetét -
és megpróbál a számára kényelmetlenné vált - elsősorban értelmiségi
- szövetségeseitől megszabadulni.
    
    Ez részben bíztató, mert hogyha az emberek például karrieristák, a
demokrácia irányába helyezkednek, ez arra mutat - tekintve, hogy jó
orruk van a karrieristáknak - hogy a demokráciának komoly esélyei
vannak Magyarországon. Ezért én melegen üdvözlöm körünkben a
karrieristák képviselőit.
    
    Ami az új mozgalmak szerepét illeti: a dialógus az tulajdonképpen -
mint mindig - egy formája a politikai küzdelemnek. Ez egy olyan
párbeszéd, amely nemcsak eszmecserére irányul, hanem egy olyan
párbeszéd, amelynek tétje van,?amelyet meg lehet nyerni és el lehet
veszteni. Itt a harc a jövendő magyar választópolgár lelkéért
folyik - csak sajnos egyre tompított terminusokban, és még mindig
nem eléggé kíméletlenül őszintén. Az őszinteség és a tiszta,
radikális fogalmazás hiánya az nemcsak félelmekre vezethető vissza,
hanem arra is, hogy a dialógus terminusai, föltételei
tisztázatlanok.
    
    Nyilvánvaló - és ezt is világosan, tisztán ki kell mondani - hogy
akkor lehetséges politikai párbeszéd, amikor a politikai '
párbeszéd nyertese ezért politikai jutalomban részesül - azaz módja
nyílik az állam kormányzásában részt venni. Ennek az oka, foka és a
módja tisztázatlan. Ameddig parlamenti váltógazdálkodás nem lesz
Magyarországon, ez a politikai párbeszéd sem soha egészen tiszta és
őszinte, mert az egyes csoportok hatalmi velleitásait szükségképpen
el kell rejteni, és egyre gyakrabban emlékezik az ember Bibó István
híres mondására, amely a demokráciát a félelem hiányával
azonosította. Hogyha az ember körülszimatol és érzi a félelem
savanykás bűzét, ebből nyugodtan levonhatja a tapasztalati
tanulságot: Magyarországon még nincsen demokrácia.
    
    - Magyarországon nincsen demokrácia, de bizonyos jelei vannak
annak, hogy demokratikus viszonyok felé halad az ország. Gondolok
itt arra, hogy pártok alakulnak. Megalakult a Kisgazdapárt, a
Szociáldemokrata Párt, a. Magyar Demokrata Fórumon, a Szabad
Demokraták Szövetségén belül vita folyik arról, hogy ők is párttá
alakuljanak-e? Nos, ezzel a ténnyel az MSZMP is szembenéz és
érzésem szerint a régi jó Habsburg módszerhez folyamodik: a divide
et impera-hoz, és úgy próbál uralkodni a helyzeten, hogy megossza a
pártokat. Ennek a megosztásnak lehet egy jele az, hogy kinevezett
jó ellenzéki pártokat és rossz ellenzéki pártokat. Jó ellenzéki
csoportosulásnak tekinti az Új Márciusi Frontot, sok-sok
megszorítással a Magyar Demokrata Fórumot is, fenntartásai vannak
ugyanakkor a Szabad Demokraták Szövetségével szemben, és sokkal
több fenntartása például a Fidesz-szel szemben.
    
    - Én azt hiszem, hogy még ez sem az egyértelmű politikája az MSZMP-
nek, feltehetőleg vannak az MSZMP-ben olyan erők, amelyek érre
törekszenek és ebben a szeretem-nemszeretem kérdésen túl, bizonyos
pragmatikus megfontolások is szerepet játszanak. Nyilvánvaló, hogy
az MSZMP-nek az az érdeke, hogy lehetőleg az erősebb csoportokkal
keressen kapcsolatot, és megpróbálja mások fölcseperedését
akadályozni. E tekintetben a helyzet olyan homályos, hogy erről nem
mernék felelősséggel nyilatkozni. Ugyanakkor azonban a megosztás
szándéka felől persze nincsen kétségem, és ez a szándék néha
termékeny talajra hullik. Én azt hiszem, hogy a talajnak ezen
termékenységét csak úgy lehet megszüntetni, ha az egyes ellenzéki
mozgalmak között elkezdődik az őszinte vita.
    
    Itt csak a teljesen világos, kíméletlen - bár udvarias és lojális -
párbeszéd az, amely az egészséges vetélkedést teszi az új ellenzéki
mozgalmak viszonyának az alapelvévé, és amely sem a fönnállóval
való szembenállás hamis egységét nem szorgalmazza, - másrészt pedig
nem ül föl a különféle diverziós taktikáknak. Ez egy nagyon nehéz
feladat és a folyamat - mármint az ellenzéki mozgalmak, az új
alternatív csoportok közötti eszmék tisztázódása még nem indult
meg. Erre különféle kísérletek vannak, kísérletet teszünk, magam is
azon dolgozom, hogy ez a tisztázódás minél hamarabb végbemehessen.
    
    Én azt hiszem, hogy a hatalom részéről kiinduló megosztó taktikának
egyetlen ellenszere lehetséges csak: az, hogy a politikai közönség,
az állampolgárok egyeteme világosan láthatja, hogy kikből állnak
ezek az ellenzéki csoportok, mit akarnak, milyen a
világszemléletük, mit kínálnak egy jövendő demokrácia számára
kormányzati alternatívaként - mert ez ugyanis egyenlőre nem
világos.
    
    A csoportok a végső állásfoglalásoktól tartózkodnak, heveny
ideológia-undorban szenvednek, ami nem teszi lehetővé a világos
tájékozódást. Tehát az a véleményem, hogy ha ez a tisztázódás,
letisztulás, egyértelműsödés végbemegy, akkor a megosztásnak kisebb
lesz az esélye. Ameddig a helyzet zavaros, addig mindig lesznek
olyanok, akik ebben a zavarosban halászni fognak. Én magam
egyébként a megosztási törekvések miatt különösebben nem aggódom.
    
    - Szükség van tehát, amint mondod, a független csoportok
szempontjainak elvi tisztázására. Szükség van arra, hogy
kidolgozzátok azt, ami ezekben a mozgalmakban közös. Jó. Viszont
hogy néz ki ez gyakorlatilag? Gyakorlatilag ez megnyilvánulhat
közös nyilatkozatok kiadásában, megnyilvánulhat közös tüntetések
szervezésében. Hol van azonban az a határ, ahol az együttműködés az
egyes irányzatok profiljának elmosásával fenyeget?
    
    - Az együttműködés elsősorban a politikai rendszer demokratikus
irányú megváltoztatása tekintetében lehetséges, kívánatos - és
véleményem szerint létre is fog jönni. Az új alternatív, vagy
ellenzéki mozgalmak egyetlen esélye, hogy ha a legközelebbi
alkotmányreform és a - sajnos elhalasztott - párttörvény valóban
lehetővé teszi az autentikus politikai vetélkedést ebben az
országban. Itt közös érdekeink vannak, s ez egyben az ország
érdekeivel is azonos. Efelől nem lehet kétség.
    
    Tehát itt van miért közösen verekedni, itt azt a terepet készítjük
elő valamennyien együtt, amely terepen majd az elveinkért és
politikai elképzeléseinkért egymással is meg kell majd küzdenünk.
    
    Sőt: az is világos ma már, hogy a nagyobb ellenzéki mozgalmakban
kialakulnak olyan irányzatok a mozgalmakon belül, amelyek egymással
is vitatkoznak. Mint a világ minden politikai szervezetében,
ezeknek a mozgalmaknak is kezd lenni jobbszárnyuk és balszárnyuk,
elválnak egymástól a szocialisztikusabb és a szabadelvűbb
elképzelések, különféle mérvű és mivoltú kompromisszumok hozhatók
létre közöttük. Elkezdődik a valódi politizálás, és ez a belső
artikulációja a mozgalmaknak, ez pozitívan fog kihatni a mozgalmak
közötti párbeszédre, vitára és versenyre is.
    
    Most mindannyiunknak a pillanatnyi érdeke, hogy egy demokratikus
alkotmány jöjjön létre. Itt egység lehetséges - kisebb
nézeteltérések ellenére. De meg kell mondanom, hogy nem szabad
elfelejtenünk, hogy ez az egység egy ügyben jön létre, és föltétele
a további nézeteltérések demokratikus rendezésének és a
nézeteltérések állampolgárok általi eldöntésének, ugyanis nem az a
jövendő útja - véleményem szerint - hogy a különféle mozgalmak és
pártok a választók feje fölött megegyeznek egymással, és különféle
koalíciókba rendeződnek - hanem a választók döntése nyomán kell
majd kirajzolódniuk a szövetségeknek és koalícióknak. Ezeket a
döntéseket senki másra nem lehet bízni, csak a magyar népre.
    
    - Ez az utolsó megállapítás - úgy gondolom - a független
szervezetek együttműködésének alapja is lehet. +++
    


1989. február 12., vasárnap


Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

" - Erdélyiné, Gyula, 62-514: Szeretném, amennyiben más néző kérésével ís egyezne kérésem, a Ki fizeti a révészt c. TV-sorozatot szíveskedjenek megismételni. - 848-441: Nem birom már ki az adás végéig, köszönteni szeretném a Törőcsik művésznőt, akinek hódolója vagyok. Én egy idősebb nagymama vagyok de csodálom őt, még ebben a régi filmjében is. hogy szólnia sem kell, csak a nézésével. Csodálatos. Szeretném Őt köszönteni. - A folyton folyvást c. műsort ne részletekben adják le, hanem egész filmeket adják le. Pl. úgy mint a Gregory Peck sorozatot. Miért éjjelre kerülnek a jó filmek. Aki reggel kel, az nem tudja megnézni."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD