|
|
|
|
Magyar antiszemitizmus?
|
-----------------------
München, 1990. október 2. (SZER, Magyar híradó) - Lángh Júlia:
- A Magyar Írószövetség elnöksége egyértelmű állásfoglalásával a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. Az ügy, amennyiben csak "Csoóri-ügyként" emlegetjük, az Írószövetség elnökségéből történt kilépések elfogadásával szervezeti értelemben lezárt lehet, valójában azonban nem az. Háromezer éve tart világszerte.
Mint ismeretes, a neves és mindenki által tisztelt költő a Hitel 18. számában a magyarság és zsidóság viszonyáról írva úgy itélte, hogy "a Tanácsköztársasággal, a Horthy-korszakkal, de különösen a vészkorszakkal a szellemi-lelki összeforradás lehetősége megszünt". Csoóri fordított asszimilációs törekvést érez, mely szerint a szabadelvű magyar zsidóság kívánná stílusban és gondolatilag asszimilálni a magyarságot.
Erre a cikkre reagálva hárman kiléptek az Írószövetségből, Mészöly Miklós lemondott elnökségi és választmányi tagságáról. Jókai Anna összehívta a rendkívüli elnökségi ülést, amely valamivel több mint 2 órás megbeszélés után egyhangúlag elutasította a kirekesztő és nemzetet megosztó törekvéseket és kifejezte azt a reményét, hogy Csoóri Sándor feloldja súlyos szavait.
Ezzel az elnökség megmentette az írótársadalom becsületét és ezután a kérdés - mármint a kérdésnek az a része, hogy dehát Istenem, mi történt Csoórival? - már talán lehetne csupán az írók ügye. De nem az. Azért nem, amit egyébként szintén írók mondanak, Kertész Imre, aki szívszorítóan beszél a katasztrófa-élményről; Kornis Mihály, aki azt mondja "ha Csoórinak a Hitel-beni cikke a kormány kultúrpolitikájának a rangjára emelkedik, fel fogom varrni a sárga csillagot". (folyt.)
1990. október 2., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar antiszemitizmus - 1. folyt.
|
Ezzel szemben a Hitel főszerkesztője, Bíró Zoltán hisztériakeltést emleget, érzékenységet, cinizmust és magánügyet - mindezt a nemsokára 70 éves Mészöly Miklósra, akinek egész életpályáját az erkölcsi tisztaság jellemzi és ezt mindenki tudja róla.
Bíró Zoltán jelzői ismerősen visszacsengenek. Ha egy antiszemitára valaki azt mondja, hogy antiszemita, a válasz az lesz: zsidó túlérzékenység.
A párbeszédnek alig mondható kísérlet a gondolatok cseréjére e témában kisértetiesen ismétlődik. De egyvalamit soha nem szabad elfelejteni. A vészkorszak csakugyan határ, de nem abban az érthetetlen értelemben, ahogy az identitását veszélyeztetettnek érző költő emlegeti. Hanem úgy, ahogy szállóigévé vált mondások tudatják: a Holocaust után már nem lehet verset írni, Mária és fia Jézus, ha a XX. században élne, gázkamrában végezte volna. Hogy közel egymillió magyar zsidóból ma mintegy 60-80 ezer él Magyarországon, annak az oka elfelejthető. Hogy a magyarság nem végzett kellő önvizsgálatot, hogy tisztán lássa saját szerepét a zsidók elhurcolásában. Amiért elítélendő elítéli magát, amiért felmenthető felmenti magát, de nézzen szembe múltjának minden részletével Ezt, tudjuk, a bolsevik uralom nem engedte. De ma, amikor valóban eljött a szabadság, akkor tisztánlátás helyett megint elkezdünk zsidózni. És most már - félreértés ne essék - korántsem a Csoóri-cikkről van szó, hanem mindarról a szennyáradatról, amit a sajtószabadság magával hozott.
Mentség sem lehet, talán csak pszichológiai hasonlat, hogy annyi évtized elfojtás után minden a felszínre tört, válogatás nélkül. Dehát ez azt jelenti, hogy ez volt a felszín alatt? Aminek az előtérbe törését most a társadalmi feszültségek, a növekvő gazdasági nehézségek és szorongások az ugyancsak klasszikus szabályok szerint méginkább elősegítik. Ez mindig is így volt, erre a mintára ment. (folyt.)
1990. október 2., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar antiszemitizmus - 2. folyt.
|
Hogy megjelenhetnek olyan mondatok - és nem ott a baj, hogy nyomtatásban, hanem ott a nagy baj, hogy a fejekben megjelenhettek - miszerint a zsidóság egy részének "ha az obstrukciós módszert folytatja, súlyos következményekkel kell számolnia" - idézet a Hitel 19. számából, Benedek István cikkéből.
Súlyos következményekkel kell számolnia abban az országban, ahol a szabadság első évében - 1990-ben - emléktáblát állítottak az egyik egyetem falára, megemlékezve hasonló társaságban arról az igazságügyi miniszterről, aki 1938-ban benyújtotta a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvényjavaslatot, amit - emlékezzenek rá, honfitársaim - az akkori honatyák meg is szavaztak.
Baj van, sajnos tényleg baj van. Tudom, az elfojtott indulatoknak fel kell egyszer törniük. Tudom, a kimondatlant ki kell mondani. De azt nem tudom, csak remélni próbálom, hogy az irracionális fajgyűlöletet, ami még csak el sem ismeri magát annak ami, az őszinte szavak cseréje talán megszelídítheti. Vigyáznunk kellene egymásra +++
1990. október 2., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
" - Erdélyiné, Gyula, 62-514: Szeretném, amennyiben más néző kérésével ís egyezne kérésem, a Ki fizeti a révészt c. TV-sorozatot szíveskedjenek megismételni.
- 848-441: Nem birom már ki az adás végéig, köszönteni szeretném a Törőcsik művésznőt, akinek hódolója vagyok. Én egy idősebb nagymama vagyok de csodálom őt, még ebben a régi filmjében is. hogy szólnia sem kell, csak a nézésével. Csodálatos. Szeretném Őt köszönteni.
- A folyton folyvást c. műsort ne részletekben adják le, hanem egész filmeket adják le. Pl. úgy mint a Gregory Peck sorozatot. Miért éjjelre kerülnek a jó filmek. Aki reggel kel, az nem tudja megnézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|