Rendszerváltás és az MTI

	Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (16. rész)
Este fél 7-kor kezdte meg válaszadását Antall József. A kijelölt miniszterelnök a vitával kapcsolatosan a legnagyobb jelentőséget annak tulajdonította, hogy a képviselők a kormányprogram ellen szóltak, azt kritikával, esetenként - szóhasználata szerint - vitriolos megfogalmazásokkal illették. Mint mondta, benne még az erősebb megjegyzések sem váltottak ki visszatetszést, vagy felháborodást, sőt, őszintén örült annak, hogy egy kormányprogramot végre így vitattak meg az Országgyűlésben. Nagy derültséget keltettek azok a szavai, amelyek szerint keserűséget okozott volna számára, ha Orbán Viktor nem olyan felszólalással fogadja a programot, mint amilyet kedden elmondott. Úgy vélekedett, hogy arra a Fideszre, amely következetesen száll szembe a program minden pontjával, feltétlenül szükség lesz a jövőben is. A fiatal demokraták szavait külön is megköszönte Antall József. Hangsúlyozta: a magyar Országgyűlés egyik sajátossága, hogy a padsorokban az elmúlt esztendők küzdelmeiben részes fiatalok együtt ülnek azokkal az idősebb képviselőkkel, akik nem a Parlamentben öregedtek meg. Ezért arra kérte a fiatalokat: legyenek türelmesek, amikor a korosabb honatyák régi sebeket tárnak fel, amikor egy nemzet sok évtizeddel ezelőtti, s az elmúlt esztendőkig viselt fájdalmát kívánják kibeszélni. Az ország kivezetésére a válságból ugyanis a fiatalok és az idősebbek csak együtt képesek. A vitatott kérdések közül elsőként arra reagált, hogy az általa beterjesztett anyag kormányprogramnak tekinthető-e vagy sem. Hivatkozva a Házbizottsággal folytatott konzultációjára, és az alkotmány módosítása során a Parlamentben korábban elhangzottakra megjegyezte: az eddigi álláspontok szerint ilyen esetekben nem átfogó, részletes programot várnak a kormányalakító miniszterelnöktől, hanem azt, hogy rendelkezzék a tennivalókról általános elképzelésekkel; programja átfogó koncepciót, irányelveket tartalmazzon. A kormányalakításra készülő pártok koalíciójáról szólva pedig kijelentette: a koalíció három olyan párt együttesét jelenti, amelyben a résztvevőknek közös az irányvonala, azonos a stratégiai célja, de más és más társadalmi rétegeket, csoportokat képesek mozgósítani. Azt sem titkolta, hogy nem egyszer a koalíciós pártokon belül, és azok között is van ellentét, hiszen honnan ne lennének nézetkülönbségek ennyi évtized után ilyen hirtelenül összekerült politikai szervezetekben. (folyt.köv.) 1990. május 23., szerda 20:26
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »