Rendszerváltás és az MTI

	Magyar álláspont Litvániáról
---------------------------- Washington, 1990. március 28. (Amerika Hangja) - Skorka Anikó munkatársunk szólaltatja meg a magyar belpolitikai élet két vezető személyiségét, valamint a Magyar Köztársaság külügyminiszterét, Horn Gyulát a litvániai helyzettel kapcsolatban. Anikó először Kis Jánost, a Szabad Demokraták Szövetségének elnökét kérte Amerika Hangja budapesti mikrofonjához: - Természetesen a Szabad Demokraták Szövetségének van álláspontja a litván kérdésben, ugyanakkor az a véleményünk, hogy ez nem tartozik azon kérdések közé, amelyekről a 6 leendő parlamenti pártnak mindenképpen tárgyalnia kellene egymással. Ilyen kérdés pillanatnyilag a mi megítélésünk szerint egy van, és ez a romániai helyzet, a romániai magyarok helyzete. A szabaddemokraták már állást foglaltak a litván kérdésben egy ügyvivői testületi nyilatkozattal azon a napon, amelyen a litván parlament kinyilvánította Litvánia függetlenségét. A mi álláspontunk az, hogy tiszteletben kell tartani a litván nép önrendelkezési jogát, és hogy a kialakult helyzetet erőszak alkalmazása nélkül kell megoldani Litvánia mint szuverén állam és a Szovjetunió mint szuverén állam között. - Ez volt Kis János véleménye a litvániai helyzetről. És most Jeszenszky Gézát, a Magyar Demokrata Fórum külügyi tanácsadóját kérdezem, van-e a Magyar Demokrata Fórumnak a litván helyzettel kapcsolatban állásfoglalása, és ha igen, ez nyilvánosságra hozható-e. (folyt.) 1990. március 28., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyar álláspont Litvániáról - 1. folyt.
- A Demokrata Fórum és a litvániai Sajudis-mozgalom között nagyon sok a hasonlóság, szellemi értelemben és politikai értelemben is. Ennek értelmében hívtuk meg Landsbergis professzort - aki akkor még csak ennek a mozgalomnak volt az elnöke - az októberi őszi országos gyűlésünkre, amit meg is tisztelt jelenlétével. Tehát amikor Litvánia deklarálta függetlenségét és Landsbergist elnökké választották, akkor egy régi barátot üdvözölhettünk személyében, és egy Litvániának küldött üdvözlő táviratban is kifejeztük örömünket és jókívánságainkat. Ezen túlmenően mi tisztában vagyunk azzal, hogy Litvánia függetlensége két félen múlik, és nagyon reméljük, ebben a kérdésben születik egy olyan megoldás, ami biztosítja a litván nép önrendelkezési jogát, és ugyanakkor valamilyen módon megnyugtatja a szovjet vezetést. Itt el tudom képzelni azt, hogy, habár nagyon nagy különbség van Nagy-Britannia és a Szovjetunió között, de valami olyan megoldást tartanék én járhatónak, ami az egykori anyaország és a dominiumok analógiája alapján a teljes önállóságot biztosítja egy ilyen egykori, akaratán kívüli tagköztársaságnak, és ugyanakkor valamilyen módon a szovjet biztonsági aggodalmakat megnyugatja. Tehát ennek lehetnek bizonyos szerződéses megoldásai, vagy pedig egy olyan elvi kötelék, ami megnyugtatja esetleg a szovjet közvéleményt, de ugyanakkor biztosítja feltétlenül Litvánia önrendelkezési jogát. - Jeszenszky Géza után Horn Gyula, a Magyar Köztársaság külügyminisztere is készségesen állt Skorka Anikó rendelkezésére. (folyt.) 1990. március 28., szerda
Vissza »

	- Magyar álláspont Litvániáról - 2. folyt.
- Külügyminiszter úr Elsősorban szeretném, hogyha röviden összefoglalná a magyar kormány álláspontját a litván helyzettel kapcsolatban. - Hangsúlyoznám, hogy a kormány nem foglalt ebben állást, mert nem olyan ügy, amiben hivatalos kormányálláspont kellene. Én a saját véleményemet tudom mondani, az pedig az, hogy miként minden nemzetnek és népnek joga van az önrendelkezésre, így a litvánoknak is joguk van, hogy új helyzetet teremtsenek maguk számára a múlt nagyon tragikus tapasztalatai és következményei alapján. Tehát elvileg semmiféle kifogást nem lehet állítani a litván függetlenségi törekvésekkel szemben, sőt azt támogatni lehet és kell is. Ugyanakkor figyelembe kell venni azokat a realitásokat, amelyek ma a Szovjetunió helyzetét jellemzik, beleértve azt, hogy kiválási folyamat-procedúra mindenütt a világon nem egyoldalú felmondással megy végbe, hanem a meglévő struktúrán belüli tárgyalásokkal. Más szóval megfogalmazva itt a litvánok és a Moszkva közötti tárgyalásokról van szó, ami feltétlenül szükséges. A radikális egyoldalú lépések csak azért is veszélyes következményekkel járnak, mivel destabilizálja a Szovjetuniót. Márpedig nemcsak Európának, vagy a Szovjetunió közvetlen szomszédainak nem érdeke ez, hanem a világnak sem. Annál inkább sem, mert meggyőződésem szerint egy további destabilizálódás a Szovjetunióban jelentős mértékben veszélyeztetné a újabb átalakulási folyamatot. Márpedig én nem látok a láthatáron sem olyan vezetőt, politikust Gorbacsovon kívül, aki egyidejűleg tudja biztosítani a Szovjetunió gyökeres átalakulását, reformjait, ötvözve ezt kompromisszumkészséggel és kompromisszumos lépésekkel, valamint azt a satibilitást, amelyik a Szovjetuniónak feltétlenül szükséges. (folyt.) 1990. március 28., szerda
Vissza »

	- Magyar álláspont Litvániáról - 3. folyt.
Tehát egy nagyon kényes, nagyon összetett problémának tekintem, és úgy ítélem meg, hogy körülbelül ez a nyugati világ fontos tényezőinek is az álláspontja. Úgyhogy ezt a szovjetekre kell bízni, elismerve a litvánok jogait, de ezt bele kell ágyazni a mai fejleményekbe, mai helyzetbe az egész problémát. - Ez úgy hangzik, mintha önnek teljes bizalma volna Gorbacsovban, hogy ezt nagyszerűen fogja elintézni. - Én bízom abban, hogy megfelelően tudja rendezni a dolgot. Mondja meg, kiben bízzunk Gorbacsovon kívül a Szovjetunióban? +++ 1990. március 28., szerda
Vissza »