Rendszerváltás és az MTI

	Lesz ne mulass?
--------------- München, 1990. március 9. (SZER, Magyar politikai magazin) - Hangos visszhangot váltott ki a mérnök-közgazdász Lóránt Károly néhány írása a közelmúltban. Az Élet és Irodalom hasábjain Bauer Tamás utasította vissza azt a vádját, miszerint a liberális közgazdászok agyonra hallgatták volna Kornai "Indulatos röpirat"-át. Szerkesztőségünkben Kovácsi Tibor gondolta úgy, hogy érdemtelen támadás érte a gazdasági reformereket: Adva van egy beteg magyar gazdaság. Adva van Kornai János: Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében című könyve, amely a gazdaság rendbe tételéhez szükséges teendőkre tesz javaslatot, és a szerző szándékainak megfelelően vitát indított el. Végezetül adva van egy Lóránt Károly nevű villamosmérnök-közgazdász, aki mint egyik - a Népszabadságban megjelent - cikkében írja: az elmúlt másfél évtizedben tervhivatali bürokrataként viszonylag közelről nézhette végig az ország tönkretételét. Tudom, restellni való, de Lóránt Károly nevét csak most ismertem meg, amikor február közepén elolvastam említett Népszabadság-cikkét, ugyanennek a Magyar Fórum által közölni kezdett részletes változatát, illetve egy vele készült beszélgetést a Hitelben. Szerencsére így is kirajzolódott előttem interdiszciplinális gondolkodói arcéle. Megállapíthattam, hogy Lóránt szociológus is, ráadásul a történelem és az etika kérdései is nyugtalanítják. Azt mondja, hogy a gazdasági reformerek évtizedek óta a politikai hatalmat akarják, ezt az egykori, elaggott politikai vezetés tehetetlensége miatt részben meg is szerezték, most pedig liberális álorcában törnek az általuk tönkretett ország romjain keresztül a végső győzelem felé. Ha pedig ez sikerül nekik, lesz ne mulass (folyt.) 1990. március 9., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Gazdasági reformerek - 1. folyt.
Részletesebben: a reformerek, ahogy haladt az idő, mindig újabb és újabb csalafintaságokkal, mindig mást és mást minősítettek konzervatívizmusnak, az általuk kierőszakolt intézkedések mind több bajt hoztak a fejünkre, és kikacagva a józan észt, valami ideális piacgazdaságot akarnak. Aki pedig - mint most Kornai - mást gondol, arra kart karba öltve vicsorog Medgyessy Péter, a volt bankos Fekete János, testületileg az SZDSZ és a többi párt meghitt fészkeibe csempészett ádáz reformista kakukkfiókák - így együtt, valamennyien. Nem tudom, mit gondol Kornai, a méltán nemzetközi hírű közgazdász, látván, hogy Lóránt Károly mellett jószerivel ő az egyetlen, aki kimaradt a cselszövők összeesküvéséből. Talán pirul, hogy fiatal közgazdászgeneráció egész sorozata tekintette őt a reformgondolkodás egyik központi személyiségének. Azt sem tudom, vajon tényleg azt hiszi-e a derék Lóránt Károly, hogy a reformelképzelések egyre-másra hibátlanul megvalósultak, és innen jön a haza minden gondja. Tényleg hiszi, hogy Tamás Gáspár Miklós tavaly novemberben a Heti Világgazdaságban riadót fújt Kornai ellen, amikor vitára szólító kihívásként megvesztegetően egyszerű, zseniális ötletként üdvözölte az Indulatos röpiratot. Hiszi, hogy az SZDSZ totális támadását jelentette, amikor Bauer Tamás a Figyelőben illúziónak nevezte Kornai bizonyos - szerinte Lóránt szerint is támadható - elgondolásait, hozzátéve, hogy Magyarországon bármennyire is sanyarú ez a választék, ma csak illúziók között lehet válogatni? (folyt.) 1990. március 9., péntek
Vissza »

	- Gazdasági reformerek - 2. folyt.
A Hitelben közölt beszélgetés végén Lóránt a reformistákat kétszeresen minősíti. Szerinte: ma már nyilvánvaló, hogy radikális liberalizmusuk mögött türelmetlen bolsevikmentalitás húzódik meg. Majd párhuzamként a weimari Németország végnapjairól beszél, amikor is "egy maroknyi csoport önmagát történelmi erőként tételezve munkához látott, tehát egyszerre bolsevikok és nácik ezek az álságos reformerek, jó lesz velük vigyázni." Tamás Gáspár Miklós már említett cikkében azt írja: a Kornai-javaslat vitája megmutatja majd, érett-e az új magyar ellenzék az alternatívák átgondolásához. Igaz, ő is Lóránt összeesküvői közé tartozik. De az is igaz, hogy szerzőnk tudtommal egyedül van. Hiszem, hogy a magyar ellenzék elég érett. Lóránt pedig egyedül is marad. +++ 1990. március 9., péntek
Vissza »