Rendszerváltás és az MTI

	Katolikus Szemle
---------------- München, 1989. december 27. (SZER) - A hónap, és egyben az 1989-es esztendő utolsó hete lévén - adásunkban a Rómában megjelenő Katolikus Szemle ez évi 4. számából adunk tartalmi ízelítőt: a bevezető dolgozat szerzője, Sárközy Péter, magyar nyelv- és irodalomtanár a római egyetemen Cs. Szabó Lászlóra emlékezik. Utána Tomka Miklós, Budapesten élő szociológus ad képet arról: milyen is az egyház helyzete Magyarországon. - Ebből idézünk: - Átmeneti időket élünk, bizonytalanokat, mint amikor a küszöbön áll valaki -, nem tudjuk érkezik-e, vagy távozik. A magyar kereszténységben, ahol évtizedekben, vagy emberöltőkben mérjük az időt, különösen nyomasztó a folyamatosság, a biztonság hiánya. A megújúlás tény. Az elvallástalanodási trend 30 év után megállt, talán lassacskán meg is fordul. Az országos sajtó vallásos fellendülésről ír. Egyre általánosabb, egyre hangosabb a keresztény kultúra iránti igény. Józan racionalitással ma nem hívők - marxisták és nem marxisták - javasolnak szerzetes nővéreket a kórházakba, keresztény lelkesedést az alkoholisták, kábítószerezők megmentésére. Nyilvánvaló: a kereszténység társadalmi megítélése megváltozott. Ebben a megújúlás valódi jeleinek is része van. Aztán az ifjúsági találkozóknak és lelkigyakorlatoknak, a népszerű, modern zenébe fogalmazódó áhítatnak, vagy éppen a teológiai érdeklődésnek és verejtékes tanulásnak. A megújúlás tehát tény. S mivel a jelen - ha tetszik, ha nem - valamiképpen tartalmazza a múltat, hát ez a megújúlás is korábbi erőfeszítésekre támaszkodik. (folyt.) 1989. december 27., szerda
Vissza »

	- Katolikus Szemle - 1. folyt.
Tomka Miklós tárgyilagosan vázolja fel a jelen és jövő lehetőségeit. Derűlátó tanulmányának befejező részében viszont nem hallgat arról, hogy csak komoly erőfeszítéssel lehet előrelépni, hiszen a látszat még nem valóság. Továbblapozva, Kőműves János fordításában olvashatjuk az európai keresztények imáját, majd a Washingtonban lakó Gáspár Ödön elemzését az 1947-ben zajlott koncepciós perekről. - Ebből idézünk: - A szovjet megszálló hatóságok és a magyar kommunista párt harcát hirdették meg a koalíciós kormányzás ellen. Összesen 218 vádlott állott 7 különböző csoportban a népbíróságok előtt a Magyar Köztársaság megdöntésére irányuló összeesküvés vádjával. (folyt.) 1989. december 27., szerda
Vissza »

	- Katolikus Szemle - 2. folyt.
A perekben több halálos ítélet és életfogytiglani fegyházbüntetés hangzott el. Megfélemlítő hatásukra Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök, Vargha Béla a Nemzetgyűlés elnöke, és sok más vezető demokrata politikus emigrációba kényszerült. Sztálin és magyarországi pártja elérte célját: a magyar demokrácia kísérlete 1945 és 1947 között szánalmas véget ért. Az utóbbi hónapokban két jelentős munka gazdagította a koncepciós perek emigrációs irodalmát. Csicseri-Rónai István kiadta Donáth Györgynek "Az utolsó szó jogán" 1947 április 11-ikén mondott nagybeszédét. Másrészt ugyanezen per egy másik vádlottja, Szentmiklóssy István közzétette emlékiratát a Magyar Függetlenségi Mozgalom 1943-1947 "Egy szemtanú beszámolója" címmel. - A megrendítő politikai és emberi dokumentumok ismertetése, valamint a hozzájuk fűzött kommentár közlése most különösen időszerű, hiszen mind több személy, csoport ellen hozott ítéletről mondják ki, hogy a perek manipuláltak voltak. A magyar kormány idáig körülbelül százezer igazságtalanul deportált, bebörtönzött és kivégzett személyt rehabilitált. Immáron közöttük van Mindszenty József bíboros hercegprímás is, és a vétlenül meghurcoltak közül még életben lévők, hozzávetőlegesen 17 ezer fő nyugdíját jelképes elégtételként 500 forinttal emelték. (folyt.) 1989. december 27., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »