Rendszerváltás és az MTI

	Kónya Imre a lehallgatási botrányról
------------------------------------ München, 1990. január 8. (SZER, Világhíradó) - Mint tudjuk a lavinát a szabaddemokraták és a Fidesz közös sajtóértekezlete indította el. Nyilvánosságra hozták ugyanis, hogy a Belügyminisztériumban adatokat gyűjtenek ellenzéki pártokról, politikusokról - nem a távoli múltban, hanem ma is. A két ellenzéki szervezet ezért szabályos feljelentést tett. A Katonai Főügyészség ma közölte, hogy nyomozást rendelt el a Belügyminisztérium állományába tartozó ismeretlen tettesek ellen, mivel hivatali visszaélés alapos gyanúja áll fenn. Az eddigi vizsgálat már megállapította, hogy a feljelentéshez csatolt terhelő dokumentum valóban a Belügyminisztériumban készült. A nyomozás végeredményére természetesen még várni kell. Németh Miklós kormányfő azonban sietett elhatárolni magát a törvénytelenségektől, csakhogy kétféle felelősség van: büntetőjogi és politikai. Az utóbbitól pedig aligha mentesülhet eleve a miniszterelnök. Ő ugyanis - hangsúlyozom - politikai értelemben mindenért felel, ami a kormány hatáskörébe tartozik. Még olyan cselekményekért is, amelyeket a tudta nélkül követtek el. Éppen azért áll rendelkezésére kiterjedt hivatali jogkör, hogy a minisztériumok tevékenységét ellenőrizze. A kormányfői elhatárolódást tehát aligha lehet úgy felfogni, hogyha ezt kijelentette, akkor minden rendben van. Azt, hogy mi van rendben és mi nincs, azt majd a nyomozás fogja kideríteni. (folyt.) 1990. január 8., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kónya Imre a lehallgatási botrányról - 1. folyt.
Az ügy jogi vonatkozásairól Szilágyi Sándor készített interjut Kónya Imrével, a Független Jogász Fórum vezetőjével. - Kónya Imrét, a Független Jogász Fórum vezetőjét kérdezem, hogy milyen jogi eszközökkel lehet ennek a botrányos ügynek véget vetni? - A vizsgálat ami elindult, azt minél gyorsabban és a nyilvánosság bevonásával le kell folytatni. Ennek során fel kell tárni, hogy tulajdonképpen hogyan működik ez az egész belbiztonsági szervezet, mert az önmagában egy törvénytelen állapot, hogy ez nem jogszabályok keretei között működik, hanem bizonyos belső utasításoknak engedelmeskedik. Azt követően, hogy föltárták a működését, törvénnyel kell meghatározni a mostmár az alkotmánynak megfelelő korrekt működési formákat. Ennek keretében a legfontosabbnak én azt érzem, hogy az egész belbiztonsági szervezetet a parlament fennhatósága alá kell helyezni. Hivatali visszaélés bűncselekményét valószínűleg elkövették azok, akik alkotmányellenesen működtették ezt a szervezetet. Az is elképzelhető, hogy az egyes személyek, akik ezt a törvényellenes figyelést folytatták le, azok éltek vissza a hivatalukkal, de lehetséges, hogy ők egy olyan utasításrendszerben dolgoznak, ami az ő személyes felelősségüket kizárja, akkor viszont felmerül a hivatali visszaélés azoknál, akik kiadták ezeket az utasításokat. Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy nem lenne kívánatos büntetőjogi útra terelni ezt a kérdést. A felelősöket természetesen meg kell keresni a legmagasabb szintig és politikai konzekvenciákat, személyes konzekvenciákat le kell vonni, de nem gondolom, hogy a büntetőjogot ebben a vonatkozásban igénybe kellene venni. (folyt.) 1990. január 8., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kónya a lehallgatási botrányról - 2. folyt.
- De a jelek arra vallanak, hogy viszont igenis büntetőjogi értelemben is felelősségre kívánják vonni azt a személyt, vagy azon személyeket, akik a Fidesznek és a Szabad Demokraták Szövetségének kiszolgáltatták ezeket az iratokat. - Akármi is indította az informátorokat arra, hogy ezeket az adatokat kiadják, az formálisan és első megközelítésben mindenképpen bűncselekmény, mégpedig államtitok-sértésnek minősül. Hangsúlyozom azt, hogy formálisan, mert tartalmilag és ténylegesen szerintem két okból sem az. Egyrészt azért, mert az államtitok fogalmát az 1987. évi 5. törvényerejű rendelet az úgy határozza meg, hogy államtitoknak az az adat minősül, ami két kritériumnak felel meg és ennek együttesen kell fennállni. Egyrészt egy formális kritériumnak, hogy államtitoknak minősítse az arra illetékes hivatalvezető. Ez az adott esetben fennáll, hiszen az okmányok, az iratok, a bizonyítékokon mind ott szerepel, hogy "Szigorúan titkos " és ez az államtitoknak a jelzése, tehát ez megtörtént. Viszont ez nem elegendő, mert csak azt az adatot lehet államtitoknak minősíteni, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása veszélyezteti a Magyar Köztársaság biztonságát vagy más fontos politikai, gazdasági, honvédelmi érdekét. Nyilvánvaló, hogy ezek az adatok nem veszélyeztetik a Magyar Köztársaságnak semmiféle fontos érdekét, tehát ezeket nem lehetett volna eleve államtitoknak minősíteni. Most az más kérdés, hogy ezt a magánszemély nem vizsgálhatja, de a bíróságnak igenis kötelessége vizsgálni, és ha azt állapítja meg, hogy ezt nem lehetett volna államtitoknak minősíteni, akkor ez nem államtitok, mert a tartalmi kritériumnak nem felel meg, és így nem lehet elkövetni ránézve az államtitok sértő bűncselekményét. (folyt.) 1990. január 8., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kónya a lehallgatási botrányról - 3. folyt.
A másik körülmény - ami véleményem szerint kizárja a büntetőjogi felelősségrevonást - az az, hogy büncselekmény elkövetéséhez az szükséges, hogy egyrészt a tényállást valaki megvalósítsa. Ha ez itt meg is történt volna, mint ahogy az előzőekben hallottuk, szerintem az is vitatható, akkor is kell hozzá még egy kritérium, hogy a társadalomra veszélyes legyen az adott cselekmény. Ez a cselekmény, ha egy törvényellenes szituációt van hivatva leleplezni, akkor nemhogy veszélyes lenne, hanem kifejezetten hasznos a társadalomra. Ebből a szempontból is kizárt a büntetőjogi felelősségrevonás, amennyiben bebizonyosodik természetesen, hogy valóban egy ilyen törvényellenes gyakorlat folyik és annak a leleplezésére szolgált az adatszolgáltatás. +++ 1990. január 8., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »