Rendszerváltás és az MTI

	A magyar kormány döntése
------------- München, 1989. szeptember 11. (SZER, Magyar híradó) - A magyar kormánynak a keletnémet menekültek ügyében hozott döntését Kasza László kommentálja: - Hogy előre bocsássam véleményemet: a magyar kormány döntését a keletnémet menekültek ügyében - eltekintve 1956 októbere néhány napjának határozataitól - az elmúlt 40 év legfontosabb önálló külpolitikai döntésének tartom. Talán még azt az állítást is meg lehetne kockáztatni, hogy ez az egyetlen jelentős, önálló döntés volt. Vele Magyarország visszajelentkezett a szuverén államok sorába. Ha felvétele előtt állnak is további akadályok, névjegyét letette. A magyar diplomácia, amely most valóban bizonyította sikerág-ellegét, körültekintően járt el. Mindent megtett annak érdekében, hogy ne rátestált szövetségesével, az NDK-val nyíltan szembefordulva kelljen meghoznia a nemzetközi jognak és a humanizmus elveinek megfelelő döntést. Horn Gyula megaláztatás határán mozgó látogatása Kelet-Berlinben a maximum volt, amit ezen a téren tehetett. Az ott uralkodó légkörre, politikai gyakorlatra jellemző, hogy ez sem volt elég. Az ügy teljes politikai súlya, várható következményei keleti és nyugati kapcsolatainkban jelenleg csupán körvonalazhatók, pontosan le nem mérhetők. Egyre világosabb a Varsói Szerződés és a KGST csoportokra való oszlása: Magyarország, Szovjetunió és Lengyelország többé-kevésbé hasonló célokat követő blokknak tekinthető, s nyíltan szemben áll velük az NDK, Csehszlovákia, Románia és Bulgária. (folyt.) 1989. szeptember 11., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kormánydöntés - 1. folyt.
A magyar diplomácia külön gondja, hogy pontosan az a két ország viselkedik velünk szemben ellenségesen, amellyel a legtöbb közös problémánk van: Csehszlovákia és Románia. Ez még feltehetően csak egyik és hosszú távon talán nem is a legfontosabb következménye az NDK menekültekre vonatkozó magyar döntésnek, hogy ezek a határvonalak élesedtek. Miután más népek számára példaként is szolgál - lám önállóan, a nemzetközi jog és a humanizmus követelményeinek megfelelően is lehet -, feltehetően nőni fog a változásokat követelő társadalmi nyomás a kelet-berlini és prágai kormányra is. Ennek jelentőségéről nálunk, ahol ez a folyamat lényegében a maroknyi ellenzék makacs követelésére indult el, nem kell szót vesztegetni. Ami a lépés nyugati vonatkozását illeti, a legfontosabbat említettem: visszajelentkeztünk az európai kultúrnépek családjába. Magyarország erkölcsi tekintélye Stokholmtól Rómáig, Bécstől Londonig olyan mértékben nőtt, mint 1956 óta soha. És ebben fontos szerepe van annak a magyar társadalomnak, amely - megint csak ez a kifejezés - európai kultúrnéphez méltóan viselkedett a keletnémet menekültekkel szemben. Mindenütt hangsúlyozták ezt a segítőkészséget, megértést, szeretetet, amely a magyar társadalom részéről megnyilvánult a bajbajutottakkal szemben. Az így szerzett erkölcsi tőke súlya felbecsülhetetlen. Helyes, hogy Horn Gyula a leghatározottabban visszautasította azokat a próbálkozásokat, amelyek ezt aprópénzre - értsd: nyugatnémet márkára - akarták váltani. Itt többről van szó. A magyar diplomácia jó érzékkel, talán a Lengyeleknél is jobb érzékkel kezelte ezt a kérdést. Persze nem lenne őszinte, ha nem mondanánk meg: bízunk abban, hogy a magyar társadalom viselkedése, a kormány politikája nyomán - bár nem ezért tette - nőni fog a nyugati, mindenekelőtt a nyugatnémet segítőkészség gazdasági nehézségeink megoldására. (folyt.) 1989. szeptember 11., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kormánydöntés - 2. folyt.
A remény jogos. Kohl kancellár megjegyzése, hogy "ezt mi soha nem fogjuk elfelejteni a magyaroknak" - magáért beszél. De, azt is tudnunk kell, hogy ezt a hitelünket a Kádár-rendszer eljátszotta, amelynek alapján a kormányra bízzák a nyugati kölcsönök felhasználását. Pontos tervek a felhasználás céljáról, módjáról azonban soha eddig nem tapasztalt segítőkészségre találnak a nyugati fővárosokban. Ismét felelős magyar kormányon a sor. Ennek munkája más szempontból is nehéz. A társadalom most magyar részről történő felmondása alkalmából szerzett tudomást arról, hogy létezett olyan egyezmény Magyarország és az NDK között, amely kötelezte a feleket, hogy nem engedik harmadik országba továbbutazni a másik állam polgárát akkor, ha annak erre nincs hazai engedélye. Ki tudja hány ilyen, a magyar állampolgárokat diktatúráknak kiszolgáltató nemzetközi egyezményt kell még érvényteleníteni ahhoz, hogy valóban jogállamban éljünk? +++ 1989. szeptember 11., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »