|
|
 |
|
 |
A Kereszténydemokrata Néppárt agrárpolitikája
|
---------------------------------------------
München, 1989. szeptember 10. (SZER, Földközelben) - Egy hete
reflektorfénybe állítottuk a Kereszténydemokrata Néppárt
mezőgazdasági programtervezetének néhány tételét. Agrárpolitikai
szakbizottságának tagja: dr. Pallós László, a közgazdaságtudományok
kandidátusa, címzetes egyetemi tanár, többek között kifejtette, hogy
programtervezetükben javaslatot tesznek az igazságtalan sérelmek
erkölcsi és anyagi jóvátételére. A bizottság nem ért egyet az
ismételten módosított földtörvénnyel, tagjai tartanak attól, hogy a
jelenlegi alacsony földárak mellett illetéktelen kezekbe kerülhet a
termőföld, amely felfogásuk szerint - a faluközösség tulajdonába
kell, hogy menjen. A falutól bérelje a földet az, aki azt bármilyen
üzemi forma keretében hasznosítani kívánja.
A beszélgetés végén szóba került a szektorok közötti
semlegesség, illetve egyenjogúság kérdése. Ezen a ponton folytatjuk
a beszélgetést Pallós László közgazdász professzorral.
- Elhangzott egy szó a versenyfeltételekről. Vajon ez ugyanazt
jelenti-e, amit az MSZMP hirdet pillanatnyilag agrárpolitikájában,
amely versenyegyenlőséget, egyenlő feltételeket hirdet a szektorok
között?
- A szektorok közötti versenyfeltételek egyenlősége az egy
alapvető követelmény, mert anélkül nem lehet versenyezni, hogy az
egyiknek a lábára öt kilót, vagy a másiknak húszat kötök. Tehát
feltétlenül, amikor indítok valakit, vagy valamilyen feladat és cél
elérésére ösztönzök, akkor azonos feltételekkel kell, hogy szemben
álljon, és ezt mi is fontosnak tartjuk.
- Az MSZMP azonban az adott feltételek közötti
versenyegyenlőségről beszél, ami azt jelenti, hogy ebben az egyéni
gazdálkodó, a háztáji gazdálkodó - meglehetősen előnytelen
starthelyzetből indul. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Agrárpolitika - 1. folyt.
|
- Ez kétségtelen, hogy ezek a versenyfeltételek nem teljesen
azonosak. De mi azért bízunk abban, hogy meg tudjuk ezt teremteni.
Akár a hitelpolitika, akár a biztosítás folytán, tehát egy olyan
közösségi segítség folytán - a hátrányokat is kompenzálhatjuk az
egyéni és a kisebb szövetkezeti formákban, amelyek jelenleg még
léteznek. Mi ezt is mindenesetre segíteni akarjuk -, és a
versenyfeltételekbe ez is beleszámít.
A versenyfeltételeknek az igazi ütköztetését mi úgy képzeljük
el, hogy azt a földet, amelyiket használnak a szövetkezetek, vagy az
állami gazdaságok, vagy a vállalkozó mezőgazdák - azok bérlik, és a
bérleti díj fizetése az önmagában kritériuma annak, hogy tudja-e,
képes-e, termelékeny-e arra, hogy ezt meg tudja teremteni, vagy nem
- tehát azonnal eldől, ha egy állami gazdaság nem tud olyan
hatékonyan dolgozni, mint egy egyéni termelő vagy vállalkozó, hogy
nem tudja azokat a bérleti feltételeket teljesíteni, és ezért,
feltétlenül lemarad az - egyébként a versenyfeltételekben azonos -
körülmények mellett is.
- Hadd emlékekeztessek: beszélgetésünk elején Professzor Úr arra
utalt, hogy a föld tulajdonképpeni tulajdonosa - az a faluközösség.
Én azt mondanám, hogy a társadalom - ami értelem szerint azonos -
tehát ezzel szemben áll - bérlőként - állami gazdaság,
termelőszövetkezet, és az egyéni gazdálkodó is - tulajdonképpen egy
bizonyos értelemben véve örök bérlő, örök bérletben használja a
földet.
- Igen, hát ahogy a kezdet-kezdetén a tulajdoni formákról
beszéltünk, eleve abból indultunk, hogy vannak, akik jelenleg is
magántulajdonokkal rendelkeznek, vannak azon szövetkezeti tagok,
akiknek jelenleg is a nevén van - ezek továbbra is magántulajdonosok
maradnak. Azonban ezek a földjüket a közösségen keresztül is
hasznosíthatják - bérlet formájában - de viszont lehetnek
vállalkozók is. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Agrárpolitika - 2. folyt.
|
Azok, akik viszont kizárólag vállalkozók akarnak lenni, azok
örök-bérlet formájában 40-100 hektár - ez megint egy intervallumot
jelent a föld minőségétől, és a gazdálkodás adott körülményeitől
függően - lehetőséget kaphassanak arra, hogy bérletként a falutól
béreljék ezeket a földeket. Akkor majd eldől, hogy ezzel a falu
földjével ki tud hatékonyabban gazdálkodni, ki tud több bérletet a
faluközösség egyébként szükséges szociális, kommunális feladataira
ezen keresztül biztosítani...
- Hogy jut ebben a struktúrában szerephez az a falusi értelmiség
- most gondolok tanítóra, mezőgazdászra, állami alkalmazottra -
akinek igénye van egy háztájit meghaladó területnagyságra?
- Úgy gondoljuk, hogy minden falun élő embernek, aki arra
kötelezte vagy arra szánta el magát, egy meghatározott falusi, falun
töltött időszak után: 4-5 év után - de ez megintcsak példaképpen
említhető idő - lehetősége legyen egy két-három hektárnyi földet
akár saját tulajdonként, vagy bérletként szerezni.
Itt azt kell kiemelnem, hogy ebben az esetben saját tulajdonként
is köteles legyen a falu részére ezt eladni - természetesen a piaci
feltételek mellett - mert a falusi egzisztenciához, a falusi
megélhetéshez nagyon szorosan hozzátartozik, a létbiztonságot nagyon
elősegíti, hogyha rendelkezik egy kis birtokkal - a földdel való
gazdálkodás lehetőségével. Ott a mobilitásra, a társadalmi
mobilitásra, egyik foglalkozásból a másikba való cserére kisebb
lehetőség van, mint a városokban és egyebütt.
- Úgy érzem, hogy itt jut legplasztikusabban kifejezésre a
tervezetnek a faluprogram-jellege, amely túlmegy az agrárpolitikai
célkitűzésen. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Agrárpolitika - 3. folyt.
|
- Úgy érzem, hogy nemcsak hazai tapasztalat az, hogy a faluról
ez a nagy elvándorlás történt - éppen a kötődésnek a hiánya volt.
Európa számtalan országában - de ha csak példaképpen említeném:
Svájcban, ha valaki hosszabb ideig ott él, azzal olyan jogokat
szerez egy kis faluban, amelyek eleve érdemessé teszik, hogy az
egész életét odakösse. Szóval nem véletlenül alakult ki az, hogy
Svájcban a kis faluk, a kis községek - óriási megtartó erővel
rendelkeznek.
Hogyha nem is tudjuk ezt mind, olyan módon biztosítani - mert
hiszen ott az infrastruktúra, meg számtalan más lehetősége sokkal
kedvezőbbé teszi - de az alapjait megteremteni, a kiindulási módot
arra, hogy valamikor nálunk is ez az ország ne csak a koncentrált
nagyvárosokban, hanem a falusi településeken, ahol a szellemiség, a
közösség élete sokkal jobban kiteljesedik, ennek ne csak a szellemi
autonómiáját, hanem anyagi feltételeit ezeken keresztül is
megteremtsük - ez is célunk.
- Bejezésként kérdezem: hogy viszonylik ez az
agrárprogram-tervezet a többi pártok hasonló megnyilatkozásaihoz,
terveihez, és miben látja a legjellemzőbb eltérést vagy különbséget
az eddig elhangzott másfajta agrárpolitika és falupolitikai
tervezeteikhez viszonyítva? (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Agrárpolitika - 4. folyt.
|
- Itt két lényeges kérdés van. Egyik kérdés: a föld, mint áru
jellege-problémája, amire majd mindjárt visszatérek. A másik: a
kártalanítás kérdése - az elmúlt sérelmeknek az anyagi
rehabilitálása. Én itt elsősorban a föld mint áru kérdésére
szeretnék kitérni.
A Kereszténydemokrata Néppártnak az a felfogása, hogy a föld az
nem ugyanolyan áru, mint a konzerv, meg a golyóscsapágy. A föld az a
haza és Európa -, de a világ nagy részén is, a mező- és
erdőgazdasági földek különösképpen korlátozottak a külföldre, vagy
egyáltalán a szabadforgalmazásban. Nagyon lényeges, komoly
piacgazdaságok élnek, és a piacgazdaságok nagy része úgy él, hogy a
föld külföldre nem adható el - tehát nem igaz az, hogy ez egy
feltétele annak, hogy azért a piacgazdaság ne valósulhasson meg.
A másik az, hogy tulajdonképpen a föld árujellegge mindenhogyan
hosszú ideig fiktív maradna, mert Magyarországnak pillanatnyilag
durván ezer milliárdra becsült mezőgazdasági és erdőgazdasági
földingatlana - egyszerűen képtelenség elképzelni, hogy ez
árukapcsolat formájában így vagy úgy csere tárgya legyen. Tehát
ennek egy nagyon kicsi része az, amelyikről árukapcsolatot
feltételezhetünk, és ezt már önmagában bizonyítja azt, hogy milyen
torz áruviszonyok jönnek létre.
Mert hogyha itt 100 egységből csak 2-3 százalék, amelyik
meghatározó kell hogy legyen a 98-ra -, az sem semmi esetre sem
kifejezhető. De éppen ezért mondjuk mi, hogy a bérleti rendszer
tudja kifejezni igazában azt, hogy már bérelni minden földet
bérelne, a bérlet esetében a piacon minden esetben ütközik a
kereslet és a kínálat, a földminőség és az ott élő lakosság
szakismerete - és nem akarom ezt sorolni, hogy a piaci tényezőket mi
minden határozza meg kritériumával. Ezen a bérleti rendszeren
keresztül ökonómiailag bármikor a föld értékelése - akár
számvitelileg, akár máskülönben megoldható. Itt egy nagy különbség
van: hogy mi önmagában nem akarjuk ezt az áruforgalmat azért
mesterségesen kelteni, mert mi egyébként is megoldottnak látjuk
ennek a közgazdasági fogalomnak vagy közgazdasági tartalomnak a
keresztülvihetését. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Agrárpolitika - 5. folyt.
|
- Érintettük a kártalanítás kérdését. Ugye, igen széles rétege a
társadalomnak az, amely nem akarja érvényesíteni birtokjogát -,
amely esetleg formálisan fönnáll öröklésjogon - viszont ugyanakkor
azt mondja, hogy ez ellenérték - vagy megfelelő ellenszolgáltatás
nélkül - jutott másoknak a birtokába.
- Úgy érezzük, hogy azt a történelmi katasztrófát, amit át
kellett élnünk a 40 év alatt, amelyet a társadalom minden rétege
kisebb-nagyobb mértékben megszenvedett, ennek most egy valamilyen
olyan igazságos mértékét kellene kialakítani - amelyikben azt
tudjuk, hogy mindenkit a teljes sérelméért kárpótolni nem lehet.
Hiszen itt a saját életének elvesztése, a családja, hozzátartozóinak
a meghurcoltatásától kezdve az az egy-két hold föld elvétele nem
biztos, hogy azonosítható.
Tehát keresni kell egy etikailag olyan kiegyenlítő megoldást,
amelyikben végső soron egy társadalmi előbbrehaladást és
előbbrejutást tudunk kifejezni, és éppen ezért - mi úgy gondoljuk,
hogy ennek a mértékét és módját sem egy központi állami elgondolás
direktívájával kell megoldani -, hanem meg kell keresni annak az
anyagi lehetőségét, hogy ezt a kisebb közösségek önmagukon belül hol
tudják -, az ottani sérelmeket orvoslandólag megfelelően leginkább
helyrerakni.
Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a termelőszövetkezetek
vagyonának egy része - amelyet ma már a jelenlegi szövetkezeti
szabályok is lehetővé tesznek: osztható részével - keressék azt a
megoldást, hogy azoktól, akiktől jogtalanul, vagy érték alatt vették
el a földeket, a kártalanítást megkapják. Nem földben feltétlenül -
mert az megint dezorganizálná az egész további gazdasági létünk
lehetőségeit - hanem üzletrészek formájában - tehát a vagyon egy
részének az átadása formájában. Ugyanez vonatkozik az állami
gazdaságra. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Agrárpolitika - 6. folyt.
|
Ugye az állami gazdaságok tulajdonképpen majdnemhogy mind
ellenérték nélkül jutottak azokhoz a földekhez - és végeredményben
kinek a földjéhez? A falusi parasztságnak a földjéből vették el
ezeket a földeket, és ezeket ma, amikor mindenáron keressük, hogy
legyen egyéni érdekeltség - hát teremtsük meg az egyéni
érdekeltséget azzal, hogy ezeknek az embereknek, akiktől elvettük a
földeket, az állami gazdaságok vagyonának egy részét ezeknek adjuk:
részvény formájában vagy más formában.
Ez nem azt jelenti, hogy itt egy jogszabályilag kidolgozott
programot tudunk pillanatnyilag adni, hanem egy olyan konszenzus
alapját teremtő vitát akarunk elkezdeni, amelyikből egy lehetőség
szerint optimális megoldás kialakítását tudnánk elérni.
- Dr. Pallós Lászlóval, a közgazdaságtudományok kandidátusával
hallottak beszélgetést a Kereszténydemokrata Néppárt
falupolitikájának néhány lényeges programpontjáról. +++
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
" - Erdélyiné, Gyula, 62-514: Szeretném, amennyiben más néző kérésével ís egyezne kérésem, a Ki fizeti a révészt c. TV-sorozatot szíveskedjenek megismételni.
- 848-441: Nem birom már ki az adás végéig, köszönteni szeretném a Törőcsik művésznőt, akinek hódolója vagyok. Én egy idősebb nagymama vagyok de csodálom őt, még ebben a régi filmjében is. hogy szólnia sem kell, csak a nézésével. Csodálatos. Szeretném Őt köszönteni.
- A folyton folyvást c. műsort ne részletekben adják le, hanem egész filmeket adják le. Pl. úgy mint a Gregory Peck sorozatot. Miért éjjelre kerülnek a jó filmek. Aki reggel kel, az nem tudja megnézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|