|
|
|
|
Grósz Károly interjúja (1. rész)
|
1989. május 30., kedd - Grósz Károly, az MSZMP főtitkára kedden interjút adott a Magyar Televíziónak. Az interjú szövegét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
x x x x Manapság elég sok egyszerű ember úgy érzi, hogy hovatovább lehajtott fejjel kell járnia azért, mert tagja az MSZMP-nek. Mit mond Ön ezeknek az embereknek? - Azt, hogy ne hajtsák le a fejüket, nincs semmiért okuk szégyenkezni. Hisz mindaz, ami az elmúlt évtizedek alatt hibának bizonyult, azért ők nem lehettek felelősek, és nem is felelősek ma sem. Hisz a gondok, a problémák alapvető forrása egy szűk vezetés elhatározásából eredeztethető hibás döntésekből fakad. A párttagok a munkahelyeken, az üzemben, falun, az értelmiségi munkaterületeken tették a dolgukat, és igyekeztek felvállalni mindazt, amit úgy éreztek, hogy ebből a politikából számukra követhető. Tehát nem lehet őket elmarasztalni azokért a nehézségekért, amelyek ma egyértelműen, bizonyítottan korábbi döntésekből fakadnak. x Igen, de hát a többség úgy gondolta, és úgy gondolja ma is, hogy az ország helyes úton járt az elmúlt 32 évben, vagy mondjuk így négy évtizedben. Az igazat szólva itt nem egyes hibás politikai és gazdasági döntésekről beszélnek erőteljes véleményformáló körök, hanem arról, hogy ez az út tévút volt, a fejlődés pedig zsákutcába jutott. Ennek a terhét elviselni az egyszerű párttagnak a saját vállán gondolom nem olyan egyszerű, és olyan könnyű, mint egy-egy hibás döntés terhét. - Nézze, én tagadom, hogy a négy évtized zsákutca volt, tagadom, hogy hibás út volt, tagadom, hogy hamis az alternatíva, amit választottunk. Attól, hogy egy eszmét rosszul valósítanak meg a gyakorlatban, nem biztos, hogy az eszme a hibás. Hogy itt súlyos hibák történtek, azt a mai végeredmény bizonyítja, de a súlyos hibák mellett is olyan sikerek is születtek, amelyekért nem kell senkinek restellkednie és szégyenkeznie. Természetesen egy eszmerendszernek, mint a szocializmusnak - amely tulajdonképpen mozgalom, s csak hosszú távon bontakoztathatja ki értékeit -, vannak olyan periódusai is, amelyek kanyaroknak tűnnek utólag, vagy olyan szakaszai, amikor lelassul a fejlődés. Az átmeneti nehézségekből, konfliktushelyzetből, szakaszokból, a nehézségek időszakából olyan következtetésre jutni, hogy az egész hibás, hogy az egész elvetendő, hogy ez az emberiség számára neme lehet alternatíva, - ez megalapozatlan, s meggyőződésem szerint nagyon praktikus politikai célokat szolgál. (folyt.köv.)
1989. május 30., kedd 22:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly interjúja (2. rész)
|
x Ön szerint tehát tévedés az úgynevezett szocializmusra ráhúzni azt a bélyeget, hogy sztálini modell, amelyet el kell takarítani az útból? - Itt két különböző dologról van szó. A létező szocializmus az ismert történelmi viszonyok között valóban egy modellben, a sztálini modellben valósult meg. A sztálini modell pedig nem felel meg a kor követelményének, és utólag végiggondolva, a fejlődést sem biztosította olyan mértékben, mint ahogy kívánatos lett volna, vagy amire lehetősége lett volna, tehát maga mint modell - az én véleményem szerint is - megbukott. x Magyarország éppenséggel erőteljesen kitörőben van - hogy finom kifejezést használjak - ebből a modellből, különösen, ha szomszédainkra tekintünk. Önt egy évvel ezelőtt választották meg az MSZMP főtitkárának. Ebben az egy évben - én úgy gondolom, hogy - Magyarország lélegzetelállító politikai fejlődésen ment keresztül. Először de facto, majd de jure is kialakult a többpártrendszer. Eközben a hatalom szilárdan az MSZMP kezében maradt, de sokak szemében ez a szilárd hatalomgyakorlás csak látszat. Nagyon sokan úgy vélik, hogy az MSZMP inkább a hatalomvesztés felé tart. A vezetését például úgy szemlélik, hogy képtelen a maga által vállalt pozíciókat akár rövid távon is tartani. Most olyan példákat fogok mondani, amelyeket Ön természetesen túlontúl is jól ismer, hiszen az Ön személyes felelősségét is hangoztatják ezekben. Az elhatározást, hogy szocialista pluralizmust egypártrendszer viszonyai között valósítunk meg, követte a tett: eldöntötte az MSZMP az áttérést a többpártrendszerre. Az MSZMP vezetése elzárkózott Nagy Imre politikai rehabilitálásától, ez a rehabilitálás szerintem gyakorlatilag már megtörtént. Vagy például egy viszonylag friss példa, május elején a KB úgy döntött, hogy pártértekezlet lesz az idén, nem pártkongresszus, tegnap pedig úgy, hogy mégiscsak pártkongresszus lesz. Ezek a hátrálások - hadd nevezzem őket így - részben a közvélemény, részben a párttagság nyomására történnek. Sokan vélik úgy ezek után, hogy itt két dologról van szó - ez a reformkörök tanácskozásán is elhangzott. Az egyik, hogy az MSZMP-nek nincsen programja, a másik, hogy a vezetésének nincsen hitele. Mit mond Ön erről? - Hát először maradjunk a példáknál. Nem egyforma fajsúlyú jelenségek ezek. A többpártrendszer-egypártrendszer viszonyával kapcsolatban valóban az a folyamat ment végbe, amit az emberek éreznek, tudnak, és amit Ön is mond. Mi még a pártértekezleten úgy gondoltuk, hogy a politikai pluralizmus az egypártrendszer viszonyai között valósul meg. (folyt.köv.)
1989. május 30., kedd 22:34
|
Vissza »
|
|
Grósz Károly interjúja (3. rész)
|
Erről a vita nem a pártértekezleten, vagy azóta kezdődött, hanem azt megelőzően, jóval korábban. És ezért a pártértekezlet ezt a problémát nyitva hagyta. Az események, a viták, a társadalomban végbemenő érdekek megjelenítésére való erőfeszítések mutatják: mélyebb igény volt arra, hogy ez a pluralizmus a pártstruktúrában is megjelenjen. Énszerintem a vezetés nem hibázott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a valóságos igényeket elfogadja és elismerje. Ugyanezt másik oldalról is meg tudom közelíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt 32 évben - de elmehetek 1948-ig is - tulajdonképpen monopolhelyzetben volt, versenytársak nélkül. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ez sok vonatkozásban nem tett jót ennek a pártnak. Ez alatt az idő alatt a pártba bekerültek olyan emberek is, akik a nehezebb időszakban, mikor megmérettettek, könnyűnek találtattak. Bekerültek olyan emberek, akik nem politikai meggyőződésből, hanem karrierjük érdekében jöttek a pártba. Most látszik, hogy milyen viharos gyorsasággal változtatnak és váltanak köpenyeget. x Ön ezen a ponton azt mondja, hogy a többpártrendszer megjelenése tulajdonképpen tisztítja a pártot, az MSZMP-t. - Ezt mondtam eddig is, de tovább megyek, nemcsak erről van szó. Az MSZMP utóbbi három évtizedében, ha a gyengeségeket számba vesszük, az egyik legnagyobb gyengesége a személyzeti politikája. Sok tehetséges ember nőtt ki az elmúlt évtizedek alatt, mutatta meg igazi képességeit, tehetségét, ugyanakkor nagyon sok ember ,,fönnmaradt,, , aki a napi munka során nem bizonyított, és mégis sokáig különböző módon tudott a maga számára szilárd egzisztenciát nemcsak megteremteni, hanem megtartani is. Egy versenyhelyzetben ez elképzelhetetlen. És igen, ez a verseny igenis kényszerítse a Magyar Szocialista Munkáspártot folyamatos megújulásra. Ugyanis elméletileg is és ideológiailag is hibásnak bizonyult az a gyakorlat, amelyik az elmúlt 30-32 év alatt nem a megújulásra, hanem a folyamatosságra az állandóságra tette a hangsúlyt. Ez elvezetett a kényelmességhez. Ez a világ pedig nem bírja el a kényelmes magatartást, a kényelmes szemléletmódot. Kérem itt az alapvető probléma az, hogy abban a felépítményben, amelyben indokolatlanul nagy szerep jut a személyiségeknek, nincs a mechanizmuson belüli kontroll fölöttük, nincs kellő társadalmi kontroll, s egy idő után a kényelmesség, az összefonódás, az úgynevezett hatalmi elit, politikai elit csoportérdeke meghatározóvá válik. Ezért olyan felépítményt kell csinálni, amely természetes működési mechanizmusából kiiktatja ezeket a hibákat. (folyt.köv.)
1989. május 30., kedd 22:46
|
Vissza »
|
|
Grósz Károly Interjúja (4. rész)
|
x Javaslom, hogy kanyarodjunk vissza, hiszen Ön azt mondta, nem egyforma súlyú eseteket, példákat hoztam fel arra, amit én visszalépésnek vagy deffenzívának neveztem. Ön mondta: Nagy Imrét nem rehabilitáljuk politikailag. Most pedig az álláspont vélhetően az, hogy Nagy Imrét politikailag rehabilitálni kell. Meglehetősen rövid az időtáv a két állásfoglalás között. Kérem, adjon magyarázatot arra, hogy miért történt ez a fordulat. - Én már tavaly az Egyesült Államokban, egy sajtókonferencián kijelentettem, hogy amit ma tudunk Nagy Imréről, annak alapján nem tartjuk indokoltnak a rehabilitálását. De azt én ott is kijelentettem, hogy a Nagy Imre ügyet felül fogjuk vizsgálni. Ez a felülvizsgálat elindult. A pillanatnyi helyzet alapján, ami információ van, az azt mutatja, hogy az ügyészség ennek a kérdéskörnek a vizsgálata során arra a következtetésre jut, hogy nem alátámaszható jogilag az annak idején meghozott ítélet. Ha ez így van, az egyben - mint minden ilyen jogi felmentés - a politikai felmentést is jelenti. Más kérdés azonban a párt által történő politikai rehabilitálás. Nagy Imre a Magyar Szocialista Munkáspárt alapító tagja. Hogy Nagy Imre párttagsága ilyen minősítést kap, az nem a bíróság dolga, hanem a párté. A mostani ismereteim alapján változatlanul azt tudom mondani, hogy ebben nem áll rendelkezésünkre olyan információ, hogy az ezzel kapcsolatos korábbi döntést meg kellene változtatni, de nem fejeződött be a Nagy Imre ügy felülvizsgálata. x Ön tehát úgy érzi, nem a közvélemény nyomása érezhető abban, hogy látható fordulat következett be Nagy Imre politikai szerepének a megítélésében? - Nem. Én nem így értékelem. Magunk határoztuk el, óriási viták után, - ezt nagyon sokan tudják -, hogy az 1962-ig történt ügyeket át kell tekinteni. Elsősorban Nagy Imre ügyét, de a többit is. 15-16 olyan nagy ügy van, ahogy a szakemberek mondják, amelyben valószínűsíthető, hogy meghatározó elemek voltak a koncepciós elképzelések. Kérem, ezeket az ügyeket sorba kell venni, és felül kell vizsgálni. A konkrét tények alapján lehet következtetésekre jutni. Ezt a sort Nagy Imre ügyével kezdték, s szerintem helyes is, hogy ezzel kezdték. Nem ismerem, még nincs is végkövetkeztetés, de ha lesz, - és úgy látszik, hogy ebben az irányban megy a vizsgálat, - akkor annak le kell vonni minden konzekvenciáját, nem lehet féligazságot kimondani, nem lehet tessék-lássék módon lezárni ezeket az ügyeket. Be kell egyszer már fejezni, le kell zárni ezt a korszakot, a nemzetnek megbékélésre van szüksége, ahhoz pedig pontosan tudnia kell az igazságot. (folyt.köv.)
1989. május 30., kedd 23:09
|
Vissza »
|
|
Grósz Károly interjúja (5. rész)
|
x Az Ön mai tudása szerint hogyan minősítené: minek lett áldozata Nagy Imre? - Több mint valószínű - de még egyszer mondom: a jelenlegi tudásom alapján -, hogy olyan nemzetközi politikai érdekeknek, amelyeket a résztvevők, az események résztvevői nem is nagyon ítélhettek meg. x Tudna erről esetleg bővebbet mondani? - Nézze, én csak az utóbbi időben jutottam hozzá néhány olyan okmányhoz, amelyet rendelkezésünkre bocsátottak külföldről, nincs meg a teljes dokumentáció, tehát bizonyára még nagyon sok új információhoz fogunk jutni. Kértük a testvérpártokat, illetve az illetékes országokat, segítsenek abban, hogy ezt a folyamatot meg tudjuk ítélni. Akkoriban a nemzetközi helyzet kapcsán egy szenvedélyes vita robbant ki, ebben benne voltak a magyarországi események, akkor volt Szuez, akkor voltak más nemzetközi jelentőségű külpolitikai események. Én úgy látom, hogy ennek a metszetében ítélték meg akkor a magyarországi eseményeket. Azt tudom - átnéztem az archívumunkat -, a magyar párt egyetlen testülete sem foglalt állást Nagy Imre ügyében, sem bűnösségét, sem ártatlanságát nem minősítette. Tudom, hogy személy szerint Kádár János, illetve a párt akkori vezetői semmifajta konkrét intézkedést, döntést, határozatot, utasítást nem adtak azoknak, akik ezzel az üggyel foglalkoztak. Tehát több mint valószínű, hogy az ítéletalkotók, az ítéletet meghozó emberek más befolyás alá kerültek, vagy más információ birtokában döntöttek, mert az ítélet tartalma alapján mai szemmel elolvasva - elolvastam az ítéletet - nagyon nehezen lehetett volna halálos ítéletet megfogalmazni. x Tehát Ön azt mondja, hogy Nagy Imre halálos ítélete nem magyar politikai döntés nyomán született meg? A pártarchívumunkban lévő okmányokat átnéztem, azt felelősen mondom, hogy itt pártdöntés nem született ebben a kérdésben. x És most, ha megengedi, a hátrálás harmadik esetéről kérdezném, tehát nem pártértekezlet, hanem pártkongresszus, és még az idén. - Igen. Pártértekezlet vagy pártkongresszus - nem elvi kérdés. Ugyanazt tudjuk mondani a pártkongresszuson is, mint a pártértekezleten, vagy fordítva. (folyt.köv.)
1989. május 30., kedd 23:19
|
Vissza »
|
|
Grósz Károly interjúja (6. rész)
|
x Akkor miért volt vita? Mert volt vita erről. - A vezetésben nem volt vita, a párttagság vitatkozott a vezetéssel. Ez nem ugyanaz. És a vezetés pedig elfogadta a párttagság véleményét. Mondja, miért van értelme szembeszegülni egy hangulattal, amikor nem érdemi a kérdés. Én változatlanul úgy vélem, hogy a pártvezetés és a párt egésze sincs igazán kongresszusra felkészülve. De pártértekezletre fel van. Ugyanis mi lenne egy következő kongresszus feladata? A párt hosszú távú stratégiai programjának a kidolgozása. Ezt mi a pártértekezlet után elhatároztuk. Kiküldtük a Pozsgay Imre által vezetetett bizottságot a történelmi út, a négy évtized értékelésére, és egy hosszú távú program kidolgozására. x Hol tart ez a munka? - Még csak a múlt elemzésénél tart, a jövőkép hiányzik. Pozsgay elvtárs szerint is jövő tavasznál korábban ezt megcsinálni nem lehet, még egyszer mondom, eredetileg jövő ősz volt a munkaprogramban. x De hát ha ez így van, akkor miért értenek mégis egyet azzal, hogy kongresszus legyen? Azért, mert a reformkörök így akarják? - Nem. Ettől a programtól függetlenül ebben az esztendőben a választási programot a pártértekezleten meg akartuk vitatni. És ezt meg is kell tennünk mindenféleképpen. Ez egy ,,köztes,, anyag, a korábban kiadott ,,Mit akar az MSZMP,, című programelvek, és a jövő évben elkészítendő hosszú távú program között. A választási program tulajdonképpen négy-öt évre határozná meg a párt főbb tevékenységi irányát a gazdaságban, a belpolitikában, a társadalomépítés fő kérdéseiben, és a nemzetközi politikában. Ahhoz nem kell kongresszus, azt el lehet fogadtatni, meg lehet vitatni egy pártértekezleten is. Most ugyanezt az anyagot egy pártkongresszus fogja megvitatni. De még maradjunk a harmadik kérdésnél, amit a pártértekezletre terveztünk, és most a kongresszus elé fog menni, a pártvezetés megújítása. Ez az eredeti menetrend szerint történik, most nem pártértekezlet fogja végrehajtani, hanem kongresszus. x Pozsgay Imre Szabad Európa-interjújában egy olyan, nem is megreformált kommunista pártról, hanem újjáalakult szocialista pártról beszélt, amelynek az ideológiai tájékozódása - de gondolom politikai szervezeti is - a nyugat-európai szociáldemokrácia lenne. Itt több pártot megnevezett, az osztrák szocialistákat, a nyugatnémet szociáldemokratákat, az olasz és francia szocialistákat, skandinávokat, de nem kommunista pártokat. (folyt.köv.)
1989. május 30., kedd 23:52
|
Vissza »
|
|
Grósz Károly Interjúja (7. rész)
|
Sokak szemében, akik ezt elolvasták, indirekt beismerését jelentette annak, hogy a kommunizmus - a szó ideológiai értelmében legalábbis - elveszített egy nagy történelmi játszmát a szociáldemokráciával szemben, ha egy magyar kommunista vezető ma, 1989-ben lényegében modellként egy szociáldemokrata orientációt nevez meg. - Én tisztelem Pozsgay Imrét, de azért azt ajánlom Önnek, ne túlozza el annyira a szerepét. Pozsgay elvtárs felfogása arról, hogy milyen irányban kell mennie ennek a pártnak, nagyon fontos, mert ő elméleti felkészültsége, tapasztalatai alapján ehhez a műhelyvitához hozzájárulhat. Azt azonban nem egy személy fogja eldönteni, hogy ennek a pártnak milyen arculata, milyen profilja lesz az elkövetkezendő évtizedekben. Ami a példákat illeti, a Pozsgay elvtárs által felsorolt szociáldemokrata pártokat én is nagyon tisztelem. Szeretném megmondani, sok személyes élményem van munkájukról, nagyon rokonszenvesen dolgoznak olyan történelmi körülmények között, amibe kerültek, különböző utat és pályát futottak be. Nagyon sok azonosság van köztük, és nagyon sok különbség. Én mégis azt mondom, hogy a magyar pártnak a marxi forrásokhoz kell visszatérnie. Nem véletlenül van benne a ,,Mit akar az MSZMP,, című programgyűjteményben, hogy marxista szellemű párt a Magyar Szocialista Munkáspárt, és ez akar lenni a jövőben is. Tehát én azt hiszem, mint ahogy a politikai felépítményben sem kell, nem is szabad most már másolnunk semmilyen gyakorlatot, úgy a párt jellegének, arculatának, politikai profiljának kialakításában sem kell semmilyen más gyakorlatot átvennünk. Illetve minden gyakorlatból azokat az értékeket kell áthoznunk a mozgalomba, amelyek magyar nemzeti talajon integrálhatók, életképesek, és ebből kell egy sajátos arculatú politikai pártot kialakítani, amelynek szellemi forrása a marxizmus. x Köszönöm a válaszát. Ön tehát tulajdonképpen nemmel válaszolt arra a kérdésre, amit én fölvetettem, hogy ugyanis a kommunisták beismerték volna történelmi vereségüket a szociáldemokráciával szemben. Bár Ön talán azt is tagadja, hogy ezt a kérdést így fel kell tenni, hiszen itt az imént arról is beszélt, hogy a magyar munkásmozgalomnak kettős gyökere van, kommunista, illetve szociáldemokrata. - Így van, ezt vallottuk is. x Ezzel együtt az elmúlt évtizedekre inkább a versengés volt jellemző geopolitikailag is a kommunisták és szociáldemokraták között, mintsem az, hogy ez a kétgyökerű munkásmozgalom egyként létezett és tevékenykedett volna. Nem igaz? (folyt.köv.)
1989. május 30., kedd 23:57
|
Vissza »
|
|
Grósz Károly Interjúja (8. rész)
|
- Igen, de azért egyet ne felejtsen el, ez azért a magyar pártra vonatkoztatva ennyire nem igaz. Ha a szocialista országok pártjait sorba vesszük, akkor azt felelősen ki lehet mondani, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt már egy évtizeddel, vagy másfél évtizeddel ezelőtt kezdte keresni a kapcsolatot, az együttműködést a nemzetközi szociáldemokráciával, és szerintem a magyar párt e vonatkozásban úttörő szerepet vállalt fel. x Ez most talán segít is. - Lehet, hogy segít, vagy reménykedem, hogy segít, de ez azért azt mutatja, hogy nem ott kezdődik a történelem, ahol mi megjelentünk, tehát nem a ,88 májusi pártértekezleten, hanem jóval korábban. A pártban már jelen voltak azok az erők, amelyek ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, végiggondolták, és úgy érezték, hogy hiba az az egyoldalúság, amely átmenetileg megerősödött a mozgalomban, amelynek alapján csak a kommunista elemeket ragadták meg és építették be a párt szellemi eszköztárába, gyakorlati politikájába. Ezek az erők a nemzetközi szociáldemokrácia új tapasztalatai, új élményei felé fordultak, és ez helyes volt. x A jelenlegi MSZMP-n belül azt hiszem, nem is kis számban vannak olyan párttagok, akik hasonlóképpen gondolkodnak, ezekről a kérdésekről, mint Ön. De hát ebben a pártban van olyan hagyomány is, hogy például bizalmatlannak kell lenni a szociáldemokráciával, vagy a szociáldemokratákkal szemben, s én tudok - igaz - csíraformájú szervezett csoportokról, amelyek ezt képviselik ma az MSZMP-n belül. Mennyire megosztott ma az MSZMP? Mert megint létjogosultsága van centrumról, jobb- és baloldalról beszélni. Számomra politikatudományilag sem tiszta, hogy ki mit ért jobb- és baloldalon, mert a konzervatív ellenzéket egyik ismert politilógusunk reakciós jobboldalnak nevezte el, holott ide általában úgynevezett balosok sorolhatók be. - Tisztelem a politológusokat, mégis azért a pártban kibontakozó folyamatok megítélésénél elsősorban saját személyes élményeimre támaszkodom. Ez a Magyar Szocialista Munkáspárt valóban nem egységes, de hadd mondjam meg, hogy hosszú ideje nem egységes. Megítélésem szerint igazán talán 1957 első felében volt egységes. Több áramlat volt a pártban mindig is, ezek az áramlatok azonban egy más politikai helyzetben és egy más gazdasági helyzetben nem látszottak ennyire látványosan. Most is valóban több áramlat van a pártban. Van egy kispolgári jellegű, szellemiségű, amely mindenekelőtt a parttalan demokrácia szószólója. (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 00:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Interjúja (9. rész)
|
Ez az erő mindent újra akar kezdeni, azt is elveti, ami érték, és olykor úgy látom, hogy csak az önmagáért való megújulás vezérli, nem pedig egy tudatos építkezés. Van egy másik szellemiség, politikai szerveződés is a pártban, amelyik szocializmust akar, de másképpen, mint ahogy korábban csináltuk. Én úgy érzem, ebben van a lényeges különbség. Mert olyanokkal nem találkozom, akik egyáltalán nem akarnak változtatást, csak az ősrégi gyakorlatot akarják meghonosítani, vagy megtartani. A kettő között van egy erő... x A centrum... - ... ha úgy tetszik, a centrum, amely változtatást akar minden olyan területen, ahol a változásra megérett a helyzet, és ahol a változtatás indokolt, de ugyanakkor meg akar őrizni mindent abból, ami az elmúlt évtizedek, vagy esetleg az elmúlt 70-80 év alatt értékként a mozgalomban megjelent. x Önt a centrumba sorolják. Mit gondol, mivel érdemelte ki ezt? Vagy mivel érdemelte ki azt, hogy - megint csak egy politológust szeretnék idézni: - a ,,habozó centrumhoz,, sorolják, szemben egy radikális centrista állásponttal, vagy formációval. - Nézze, ha engem a centrumhoz sorolnak, akkor a minősítéssel megtisztelnek. Én magamat sehova nem soroltam, egyik szárnyhoz sem, de tényleg megtisztelnek, mert én megfontoltan akarok előrehaladni. Nem akarok rohangálni össze-vissza, és nem akarok lemaradni sem. De úgy előrehaladni, hogy közben értékeket elveszítsek - ezt nem vállalom, nem is szeretném. Nem vagyok ezért reformista, és nem vagyok fundamentalista. Én kommunista vagyok, ebből következően realista. x A reformer minősítést sem vállalja föl? - Csak a reformer minősítést semmiféleképpen nem vállalom fel, mint ahogy nem vállalom fel semmiféleképpen csak a fundamentalista minősítést sem. Ettől vagyok a centrumban, az az érzésem. Ugyanis számomra érték mondjuk a közösségi szellem, szemléletiség, érték számomra az internacionalizmus, ami 80-100 éve a mozgalom szerves része. Ugyanakkor nem tudom elfogadni azt a politikai felépítményt, amit az elmúlt 30 év alatt hoztunk létre, és itt változtatást szeretnék. Több energiát és időt kell szánni arra, hogy például a különböző, formálódó pártokkal eszmecserét, konzultációt folytassunk a várható döntésekről, hogy ezek a döntések, megvalósításukkor nagyobb társadalmi bázissal rendelkezzenek. (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 00:10
|
Vissza »
|
|
Grósz Károly Interjúja (10. rész)
|
Erre több időt és energiát kellene szánni, mert hajt minket maga az élet, sodródunk is az objektív helyzet miatt, de néha úgy veszem észre, hogy mi magunkat is hajtjuk. És talán ezt az elemet meg lehetne spórolni. A másikat nem, mert az objektív kihívás. x Nem gondolja, hogy a kis konszenzusok politikájával lehet megfontolva haladni? Kis konszenzuson azt értem, amit tulajdonképpen kis komprommisszumokon szükséges érteni, és amit értettünk a múltban is, túl azon, hogy ennek szervezeti és intézményi formái nem voltak. Ön most az Ellenzéki Kerekasztallal folytatott és megint folyamatba jövő tárgyalásokra utalt, tehát van-e olyan, hogy kis konszenzusok politikája? - Nincs, de kell, hogy legyen. Vannak nagy kérdések, amelyeket nem lehet pici lépésekkel megoldani, de ilyen nem túl sok van. Sokkal több az életünkben az olyan részkérdés, amelyben valóban eszmecserék és a kis konszenzusok, kis megegyezések, a kis kompromisszumok útján lehet előbbre haladni azért, hogy holnap netán közösen lehessen igazítani, és ne kelljen egyik félnek sem ,,vert fejjel,, visszavonulnia. Partnereink részéről pedig azt tapasztalom, hogy van egy nagy gyanakvás, azt hiszik, hogy ügyeskedünk, hogy trükköket alkalmazunk, hogy ki akarjuk kerülni a konfliktusokat... x A politikától nem feltétlenül idegenek a trükkök. - Nem, de azért egy-két dologban fontos lenne, hogy világos mozgásteret megrajzoljunk. Például azt, hogy higgyék el: komolyan akarjuk a többpártrendszert, és nem patyomkin pártokat akarunk, hanem komoly versenytársakat, amelyekkel politikailag is megmérettetünk mi magunk is. x A választásokon ütni fog az igazság órája, de mindenkinek, egyidőben és egyformán. Onnantól kezdve minden párt neve mögé egy számot írnak, és ez a szám kifejezi azt, hogy hányan szavaztak az illető politikai pártra. Onnantól kezdve én úgy gondolom, hogy majd kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy a nép és a nemzet nevében beszéljenek, és ez minden pártra, az MSZMP-re is egyformán vonatkozik. Jó ez az MSZMP-nek? (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 00:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Interjúja (11. rész)
|
- Hát a beszélgetésünk egyik legfontosabb gondolatköre az volt, hogy igen. Jó ez. Itt azonban ennek értékét nem egy választási eredményben kell mérni, hanem a nemzet fejlődésében és felemelkedésében. Hogyha a választások azt az eredményt hozzák, hogy egy új koalíciós struktúrában erős politikai és kormányzati vezetés jöhet létre, amely bírja a nemzet többségének támogatását, akkor ezen a gazdasági válságon hamarabb túl tudunk jutni. Itt egyetlen cél lebeghet előttünk: az ország érdeke. Túljutni ezen a nehéz helyzeten. Én alapvetően az ország érdekét tartom szem előtt, éppen ezért meg vagyok róla győződve, hogy az MSZMP jelentős pozíciókat fog magának a választáson kiharcolni. És arról is meg vagyok győződve, hogy a választásokig hátralévő vitákban meg fogja találni azokat a szövetségeseit, akikkel együtt egy olyan kormányzati stabilitást tud teremteni, amire az országnak szüksége van. x A túloldalról is úgy vetik fel a kérdést, hogy vajon melyik MSZMP-vel léphetnek szövetségre, koalícióra, vagy egyáltalán melyikkel tárgyalhatnak arról a bizonyos új Magyarországról. A legbefolyásosabb ellenzéki, független, alternatív szervezetek úgy vélik, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak egy szárnya tárgyalóképes, alkuképes, egy másik nem, és úgy látom, hogy az MSZMP-n belül is meglehetősen nagy számban vannak hívei egy olyan formájú tisztulásnak, amelyet viszont mások közönségesen pártszakadásnak neveznének. Tehát ezzel a névvel tovább élne egy olyan - gondolom, hogy jelentős létszámú - politikai párt, amely kizárólag és csakis a jelenlegi reformszárnyat, a reform iránt elkötelezett párttagokat tömörítené. A többiek meg alakítanának maguknak más pártot. - Nézze, a politikatörténet azt bizonyítja, hogy azok a pártok is életképesek, amelyekben több irányzat és több áramlat van jelen. Tehát az MSZMP attól, hogy mondjuk három nagy áramlatban lehet jelölni tevékenységét, még ütőképes, erős párt lehet, és maradhat, ha az áramlatok, az úgynevezett különböző platformok közötti viszony a politikai kultúra olyan szintjén formálódik és alakul, amire nekünk nagy szükségünk lenne. Számtalan pártot tudok mondani a világon, ahol nagyon sok fajta irányzat van, mégis a párt előtt álló legfontosabb feladatokra összefognak, lábhoz teszik a fegyvereket, és amikor elérték a kitűzött célt, akkor újból kezdődik a párton belüli platformok közötti vita, konfrontáció, ütköztetés. Mégis fejlődnek és haladnak előre. De azt világosan szeretném megmondani, hogy ha valakik el akarnak menni a pártból, azt a vezetésnek nincs módja megakadályozni. (folyt.köv.)
1989. május 31., szerda 00:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Interjúja (12. rész)
|
Ehhez nekünk nincs eszközünk. Én nem tartom ezt kívánatosnak, nem tartom szükségesnek, ez gyengítené a Magyar Szocialista Munkáspártot - akár a jobb-, akár a balszárny kerülne ki a pártból -, de ha mindenáron el akarnak menni, akkor meg kell barátkozni a helyzettel, és akkor újból átrendeződnek a párton belüli erőviszonyok. x Hadd kérdezzem meg: Ön toleráns a változással szemben? És meg kell mondanom, hogy a kérdésbe beleértem az Ön saját személyét is. Ön hogy éli meg saját maga nézeteinek egyes konkrét politikai kérdésekben lemérhető változását? - Elég nehezen. De én olyan politikust ma nem ismerek Magyarországon, aki könnyen élné meg a változásokat és a saját nézeteinek a változását. Nem tudok olyan politikai vezetőről ma Magyarországon, akinek a felfogása vagy nézete az elmúlt években ne változott volna, és ne rendeződött volna át a viszonya a különböző jelenségekhez - legfeljebb ma nem emlékszik rá, olyat ismerek. x De ha megkérdezem, hogy Ön a nézeteit milyen arányban változtatta a fölismert szükségszerűség jegyében, vagy kényszer hatására, akkor erre mit tudna válaszolni? - Ez hamis szembeállítás. Ha felismeri egy párt, egy személy, hogy valamit tennie kell, és nem teszi, akkor alkalmatlan arra, hogy politikai közéletben vegyen részt. Ha felismerte, hogy az érdekei és a közösség érdeke ezt kívánja, akkor lépni kell. x De ez nem azonos a kényszerhelyzettel? - Nem azonos. Van, amikor kényszerből kell lépnie, mert nincs más alternatívája, mert másképp kompromisszumot meg nem lehet kötni. A kompromisszumot nem mindig tudatosan köti az ember, nem azért teszi, mert rájött, hogy kompromisszumot kell kötni, hanem azért, mert nem tud mást csinálni. Inkább szívesebben alkalmazkodom a változó világhoz és körülményekhez, semmint valamilyen presztizsokból ragaszkodjak tegnapi hibás önmagamhoz. (MTI)
1989. május 31., szerda 00:23
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
" - Erdélyiné, Gyula, 62-514: Szeretném, amennyiben más néző kérésével ís egyezne kérésem, a Ki fizeti a révészt c. TV-sorozatot szíveskedjenek megismételni.
- 848-441: Nem birom már ki az adás végéig, köszönteni szeretném a Törőcsik művésznőt, akinek hódolója vagyok. Én egy idősebb nagymama vagyok de csodálom őt, még ebben a régi filmjében is. hogy szólnia sem kell, csak a nézésével. Csodálatos. Szeretném Őt köszönteni.
- A folyton folyvást c. műsort ne részletekben adják le, hanem egész filmeket adják le. Pl. úgy mint a Gregory Peck sorozatot. Miért éjjelre kerülnek a jó filmek. Aki reggel kel, az nem tudja megnézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|