Rendszerváltás és az MTI

	Az ófalui probléma
SZER ------------------ München, 1989. május 8. Magyar Híradó - Az Energiagazdálkodási Intézet igzagatója szerint a paksi atomerőmű ezer megawattos bővítésének időpontját felül kell vizsgálni. Az intézet vizsgálatai szerint ha az ezres blokk három évvel később lép be, azzal 44 milliárd forint takarítható meg. Ez a bejelentés valószínűleg további vitákat indít el. Egy korábbi paksi vita viszont még nem dőlt el. Ófalu lakossága továbbra is hajthatatlan. A hétvégén négyezren tüntettek az atomtemető megépítése ellen. Dr. Lenkovics Barnabást, az ELTE Polgárjogi Tanszékének adjunktusát kérdeztük az állampolgári engedetlenség leheteséges következményeiről. - Én semmiképp sem sorolnám az engedetlenség kategóriájába, tudniillik egyszerűen minden magyar állampolgárnak most már az új alkotmányos elvek és új törvényeink alapján joga van véleményt nyilvánítani, gyülekezni, tüntetni stb. Tehát ezt semmiképpen sem engedetlenségnek minősíteném. Egyszerűen joggyakorlásról van szó. Az, hogy a joggyakorlásnak, illetve annak a célnak amit ezzel elérni kívánnak - tudniillik a döntéshozók befolyásolása és olyan döntés kikényszerítése, hogy ne ott épüljön meg -, hogy ennek az ilyen falutüntetés, vagy az ilyenfajta kategorikus "nem" kinyilvánítása egy kisközösség által - hogy vajon ez a legalkalmasabb eszköze, arról nem vagyok meggyőződve. Valószínűleg az volna helyesebb, ha ők a saját véleményük mögött olyan nagyobb tömegbázist tudnának felsorakoztatni, olyan erőt, adott esetben zöldmozgalmakat, zöldpártokat, alternatív pórtokat, akiknek tehát magasabb szinteken a döntéshozók befolyásolására több hatalmuk van, akkor tudnák elérni igazán a céljukat. (folyt.) 1989. május 8., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az ófalui probléma - 1. folyt.
Még egy nagyon fontos dolog volna. Nem elég véleményt nyilvánítani, különösen ha az a vélemény semmi másból nem áll, mint nemből. Sokkal célravezetőbb, vagy legálábbis a döntéshozó befolyásolása szempontjából szerencsésebb, ha egyidejűleg tudnának olyan alternatívát felmutatni a probléma megoldására, ami őket mentesítené. Tehát ők maguk - hogyha már a hatalom ezt nem tette meg, vagy azért nem tette meg mert a saját pénzügyi, gazdaságossági, egyéb szempontjai miatt az ófalui helyszín a legolcsóbb, holott más helyszín nem veszélyeztetne egyetlen falut sem, de drágább volna - akkor tehát ilyen alternatív javaslatokat kellene hangoztatni ugyanilyen hangerővel és meggyőzni a széles társadalom nyilvánosságát arról, hogy ha drágább megoldás is, de létezik olyan megoldás, amely nem veszélyeztet egyetlen kisközösséget sem. Ezt azért hangsúlyozom, mert itt valójában különböző érdekszintek ütköznek össze. Az össztársadalmi érdektől, amely adott esetben az atomenergia termelésében és a hozzá kapcsolódó hulladékelhelyezésben nyilvánul meg, egy szűkebb gazdasági érdek, mondjuk az atomerőmű érdeke, a működési költségek oldaláról, és végül az egyes emberek, egyének érdeke, akik az adott faluban, közel ehhez a hulladéktemetőhöz, veszélyeztetve érzik magukat. Így tehát külöböző érdekszintek közötti érdekharcról van szó, és az a kérdés, hogy ezeket az érdekösszeütközési szinteket hogyan tudjuk úgy kiegyenlíteni vagy összeegyeztetni, hogy minden közösség megtalálja az érdekeinek leginkább megfelelő megoldást, tehát az erőmű is, az össztársadalom is és a falu is. +++ 1989. május 8., hétfő
Vissza »