Rendszerváltás és az MTI

	1989. május 1-je (4. rész) - Nagygyűlés Budapesten, Nagy Sándor
A hazánkban végbemenő történelmi léptékű átalakulásról szólva rámutatott: egy európai mércéhez igazodó demokratikus jogállam kiépítését kezdtük meg, egy olyan jogállamét, amelyben meghatározó értéket jelent az alkotómunka, a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás, s amely a személyiség önállóságára épül, a szabad kibontakozást támogatja. Olyan politikai intézményrendszer van kialakulóban, amely lehetőséget ad az alkotmányos többpártrendszerre, a koalíciós kormányzásra és pártoktól függetlenül működő, erős szakszervezetek létét feltételezi. E változások féltétlenül helyes irányba mutatnak, a közvélemény, a társadalom széles rétegei azonban türelmetlenül, indulatoktól sem mentes feszült légkörben élik meg mindezt. Ennek okai között sorolta, hogy a ma is elvállalható eredmények mellett súlyos hibák, tévedések terhelik az elmúlt évtizedek politikáját, hogy nem egyszerűen az illúziók, sokkal inkább a gazdasági, politikai rendszer objektív hibái, fogyatékosságai a személyi-hatalmi érédekek túltengése, az elvtelen összefonódások, a vezetők tévedései és mindezek be nem ismerése, sok esetben egyszerűen a hazugságok juttatták idáig az országot, s emiatt rendült meg mélyen a bizalom. Széles tömegek ma is úgy érezhetik: a nyitás politikája közepette a fejük felett folynak a csatározások, egy szűk szellemi politikai elit rájuk hivatkozva, de lényegében nélkülük akar irányt szabni korszakos jelentőségű változásoknak. Miközben nagyszabású politikai és gazdasági reformprogramok rajzolódnak ki, aközben egyre nehezebben tekinthetők át a társadalmi, politikai viszonyok, egyre súlyosabbak a gazdaság állapota miatt támadó szociális feszültségek. Meg kell értenie mindenkinek: végre konkrét, megfogható, tényleges változásokra és eredményekre van szükség; a korszakos politikai változások sem leplezhetik el, hogy válsággal küzd a gazdaság, s nemzeti összefogásra van szükség az összeomlás elkerülése érdekében. A bajok forrásaként említette azt is, hogy az elmúlt másfél évben a gazdasági stabilizáció nem jutott előre, még kevésbé tapinthatók az elmozdulás, a kilábalás jelei. Ezzel szemben növekszik az adósságállomány, növekszik a költségvetés hiánya, növekszik az infláció, csökkennek a reálbérek, csökken az életszínvonal. Legalább ekkora baj, hogy a terhek szétosztása nem találkozik a társadalom egyes rétegei reális teherbíróképességével és a társadalmi igazságosság szempontjaival. S miközben az infláció mindenkit sujt, annak jövedelemújraelosztó és átcsoportosító előnyeit is csak egy szűk réteg élvezi - mutatott rá a szónok, leszögezve, hogy a szakszervezetek ezt a helyzetett nem nézhetik tovább tétlenül (folyt.köv.) 1989. május 1., hétfő 15:38
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »