Rendszerváltás és az MTI

	Asszuáni gát - Egyiptom megmentője?
1989. január 24. (MTI-Panoráma) - Harminc éve, 1959. januárjában született meg a terv, amelyből máig érvényes világrekord lett: Egyiptom és a Szovjetunió megállapodást kötött az Asszuáni gát felépítésére. A tízévi közös munka eredménye egy 3600 méter hosszú, 111 méter magas kőgát lett a Nilus egyiptomi felső folyásánál, mögötte pedig 500 kilométer hosszan kiöblösödött a Nilus - ez a Nasszer-tó, ugyancsak a világ legnagyobbja az emerkéz létesítette tavak között. A gát csak egy próbát nem állt ki: nem szavatolta az egyiptomi-szovjet barátság állandóságát, pedig annak jelképéül is szánták. Talán ugyancsak jelképes, hogy éppen mostanában, amikor a két ország viszonya ismét javul, bizonyítja a sokat szidott gátrendszer, hogy nélküle Egyiptom nem élte volna túl a nyolcvanas évek szörnyű aszályát. Az Asszuáni gátat közgazdászok, környezetvédők igencsak kárhoztatták a hetvenes évek vége felé, mondván, hogy a vizszabályozás megfosztja a Nilust az Etiópiából és Szudánból magával hozott értékes, termőföldet tápláló hordaléktól, az addig évente rendszeresen érkező áradást pótló öntözés pedig elszikesíti a talajt. Mások azt állították, hogy nem a gát, hanem a talajvédelem elmulasztása, a mezőgazdaság fejlesztésének általános elmaradottsága felelős a károkért. A vitát azonban háttérbe szorította a nyolcvanas évek kezdete óta a rettenetes aszály, amely Észak-Afrika legnagyobb részét letarolta és pusztító éhinséget okozott például Etiópiában és Szudánban is, ahol a Nilus később összefolyó ágai erednek. 1978-ban az addigi legmagasabb szinten, mintegy 177 méteren állt a Nasszer-tó szintje, tavaly nyárig fokozatosan 150 méterig apadt, mert a Nilus nem hozott elegendő vizet a szárazság miatt. Félő volt, hogy esetleg le kell állítani a gáthoz tartozó villanyerőművet, mert az iszapossá váló viz kárt okozhat a turbinákban, de az öntözés, a mezőgazdaság, az ivóvizderítés nem került veszélybe. Tavaly ősszel végre enyhült a ,,hét szűk esztendő,, - a Nilus a Szudánban katasztrófákat okozó esőzések nyomán ismét kellő mennyiségű vizet hozott. Az év végére a Nasszer-tó szintje 168 méterre emelkedett, a közvetlen veszély elmúlt. Ez azonban cseppet sem csökkenti a gát és a világrekorder tó érdemeit: valószínűleg nincs még olyan alkotás a világon, amely nyolc éven át életben tartott volna 51 millió embert. Ennyi ugyanis Egyiptom lakossága, és éppen ezt tette az Asszuáni gát. A harminc évvel ezelőtt kezdeményezett építkezés nélkül az egyiptomiak arra a sorsra jutottak volna, mint milliók a szárazságsujtotta afrikai országokban. +++ 1989. január 25., szerda 09:28
Vissza » A hírhez kapcsolódik »