|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Gondolatok a veszteséges vállalatok leállításáról
|
![](../img/spacer.gif)
lehetőségeket. Ez önmagában nem volna akkora baj, hogy szólni kellene ellene, hiszen erre is szükség van, de nagyon veszélyessé teszi, hogy a tényleges feladatokról eltereli a figyelmet. Már 1953-ban azt kellett tapasztalnunk, hogy a vállalati kapacitások leállítása nem javított, hanem rontott a költségvetési egyensúlyon. Kiderült, hogy nagyon rövidlátó szemlélet az, amelyik csak a veszteségek megszűnésével számol akkor, amikor leállításra kerül egy vállalat, vagy annak akár csak egy részlege. Akkor nem volt és valószínűleg ma sincs olyan vállalat, amelynek leállítása javítana a költségvetési egyensúlyon. Bizonyításként nézzük meg, mi áll az elmaradó veszteséggel szemben: a) Elmaradnak a vállalat költségvetési befizetései. Mindenekelőtt a bérjárulékok és a dolgozók személyi jövedelemadója. b) A vállalatnál jelentkező amortizáció szintén elvész. c) Amennyiben a leállítás munkanélküliséggel jár, a munkanélküli segély összege is költségvetési többletkiadás. Én még nem találtam olyan vállalatot, amelynek vesztesége a fenti három veszteség összegét elérné. Tehát elenyésző kivételtől eltekintve a veszteséges vállalatok leállítása növeli a költségvetési hiányt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan tevékenységek, amelyeket jó volna leállítani, de ezeket azon az alapon nem lehet megállapítani, hogy a vállalat veszteséges vagy sem. Fel kell hagyni minden olyan gazdasági tevékenységgel, amelyet jövedelmezőbbel lehet helyettesíteni. Ilyen pedig nem ritkább a nyereséges vállalatoknál, mint a veszteségeseknél. Az első tanulság tehát: nem leállítani kell, hanem struktúrát módosítani. Még kevesebb szó esik arról, hogy a veszteséges vállalatok leállítása szinte mindig a kínálat szűkítését, vagyis a hiánygazdálkodás erősítését jelenti. Sajnos a reformpolitikusok sem tartják szem előtt, hogy egyensúlyt csak kivételes esetekben lehet keresetcsökkentéssel, a kínálat dinamikus növelése nélkül biztosítani. (folyt.
1989. március 29., szerda 11:08
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
MTV2 nézői telefonok
" - Erdélyiné, Gyula, 62-514: Szeretném, amennyiben más néző kérésével ís egyezne kérésem, a Ki fizeti a révészt c. TV-sorozatot szíveskedjenek megismételni.
- 848-441: Nem birom már ki az adás végéig, köszönteni szeretném a Törőcsik művésznőt, akinek hódolója vagyok. Én egy idősebb nagymama vagyok de csodálom őt, még ebben a régi filmjében is. hogy szólnia sem kell, csak a nézésével. Csodálatos. Szeretném Őt köszönteni.
- A folyton folyvást c. műsort ne részletekben adják le, hanem egész filmeket adják le. Pl. úgy mint a Gregory Peck sorozatot. Miért éjjelre kerülnek a jó filmek. Aki reggel kel, az nem tudja megnézni."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|