Rendszerváltás és az MTI

	Az Óbudai Hajógyár helyzetéről
Az Óbudai Hajógyár helyzetéről SZER ------------------------------ München, 1989. május 13. (Farkas Péter) Nemzetközi hetilapszemle A Spectator című angol hetilap részletes cikket közöl az Óbudai Hajógyárról. A neves újságíró: Timothy Gardner Ash, a helyszínen győződött meg a tényekről. A cikk bevezetőjében felidézi a gyár alapításának körülményeit. 160 évvel ezelőtt Széchenyi István elhatározta, hogy a Duna egyik szigetén hajógyárat építtet. Széchenyi korábban a nyugati ipar fellégvárában, Angliában járt, ahol a hajógyártás is fejlett volt, és ezt követően döntött úgy, hogy Magyarországon is szükség van egy ilyen gyárra. Több mint egy évszázadon keresztül Óbudán lapátkerekes gőzhajókat, kompokat és más vízijárműveket készítettek. Ezek Közép-Európa legnagyobb víziútjain közlekedtek, többek között szenet és faanyagokat szállítva. Az ebben az időszakban épített hajókat - Széchenyiről, Schönbrunnról, Árpádról vagy Szent Istvánról nevezték el. A gyár magántulajdonban állt, de nemzeti volt. Egy ideig Első Dunahajózási Társaság volt a neve. Az 1938-as Anschluss idején - minthogy tulajdonjogilag osztrák volt - a gyár a hitleri birodalom fennhatósága alá került. A II. világháborúban Hermann Gőring nevét viselte, és a német hadigépezet szolgálatába állították. - Azután jöttek az oroszok - írja Timothy Gardner Ash - A hajógyár irányítása szovjet kézbe került, és ennek következtében megváltozott a munka is. Ettől kezdve már nem dunai hajókat gyártottak, hanem a szibériai folyókra készítették a termékeiket. Ezeket a hajókat először jóvátételként szállították a Szovjetuniába, később pedig ez is része lett az irreális magyar-szovjet kereskedelmi megállapodásoknak. Ekkor a hajókat Szputnyiknak, vagy Pavlenkónak nevezték el. Ez az állapot 40 évig tartott. Az Óbudai Hajógyár csak a nyolcvanas években kezdett a hazai piacra termelni. Mint a gyár főmérnöke megfogalmazta: Európához akarunk tartozni. (folyt.) 1989. május 13., szombat
Vissza »

	Az Óbudai Hajógyár - 1. folyt.
Csakhogy a gyár bezárása is szóba került. Néhány hónappal ezelőtt a legnagyobb helyi főnök, Angyal Ádám a televízióban kijelentette, hogy el akarja adni a gyárat. A dolgozók nem maradtak tétlenek: tiltakozó leveleket küldtek a miniszterelnöknek és a pártvezetésnek. Nem szabad elfelejteni: az Óbudai Hajógyárban mintegy ezerháromszázan dolgozoknak. A gyár szinte teljesen a szovjet megrendelésektől függ. A hajókért cserébe szovjet Lada gépkocsik érkeznek Magyarországra. A Ladákat azonban nem az Óbudai Hajógyár kapja meg, hanem az állam. A magyar állam aztán egy önkényesen meghatározott összeget fizet a hajógyárnak. Így még azt is nehéz eldönteni, hogy a gyár nyereséges vagy pedig veszteséges? A munkások felteszik a kérdést: kinek a hibája, hogy a gyár a szovjet megrendelésektől függ? Mint mondják - jó minőségű termékeket készítenenk, és ha ez a gyár bezárja a kapuit, elvész a 160 éves gyártási hagyomány, és nem lesz Magyarországon olyan üzem, ahol a teljes hajót az utolsó csavarig helyben készítik.+++ 1989. május 13., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »