|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Van-e félelem Magyarországon?
|
(Román István) Több mint százezren vettek részt a március 15-i nem hivatalos felvonulásokon Budapestéin és vidéken. Több tízezerre becsülhető azok száma, akik a különféle ellenzéki, vagy félellenzéki csoportosulások, mozgaliűak összejövetelein megjelentek. A sajtó teli van bátorhangú cikkekkel. Léteznek még tabuk, de erősen fogyatkoznak a tiltott témák. Ordító az őszinteség. És az emberek mégis félnek. A milliók. A nagy tömegek. A Magyar Demokrata Fórum március 15-i megemlékezésén a Nemzeti Sportcsarnokban a négyezer főnyi hallgatóság előtt Csurka István író, az MDF elnökségi tagja azt mondotta: valamivel jobb lett, beszélni már szabad, de az emberek még mindig félnek. A félelem és a létbizonytalanság a magyar demokrácia legnagyobb ellensége. A jelen volt újságíró ehhez hozzátette: az összejövetel nem szűkölködött a hasonlóképpen drámai kijelentésekben. Március végén a Nők Lapja interjút készített Gyulai Endre szeged-csanádi püspökkel. A főpap ezeket mondotta: - Az emberek még mindig félnek. Nagyon nagy tekintélyű embereknek kellene kimondaniuk, hogy nem újabb taktikázásról van csupán szó, nem arról, hogy kiugratják a nyulat a bokorból, az kellemetlen. Még eleven a félelem. Ha most előlépünk, utána a fejünkre koppintanak. Ugyancsak március végén jelent meg a Reform című hetilapban riport az egykori tiszalöki internálótáborról. A cikk egyik alcíme: A túlélők még ma sem mernek nyilatkozni. Két mondat Kiss Gy. Csaba történésznek, a Magyar Demokrata Fórum választmányi tagjának az Ötlet című lapnak minap adott nyilatkozatából: - Pedig bennünk magyarokban nagyon mélyre ivódott a félelem és a bizalmatlanság. Talán ezen kellene először segíteni. A Magyar Hírlap című napilap április eleji számában a munkásokkal készített rádióriportot ismertető és bíráló cikkének ezt a címet adta: Még mindig hallgat a mély. Vagyis azt tudatja, hogy a munkásság még mindig nem hallatja hangját. Miért? A Magyar Nemzet című újság az országgyűlési képviselők többségét így jellemzi fő címében: Változatlanul az alattvalói tudat motivál. Itt is megkérdezhetjük: miért? Az országban halállisták keringenek a reformot támogató politikusok neveivel, miként erről a Mai Nap című napilap hírt ad. Vajon félnek-e a reformot elősegítő közéleti emberek? Egyrészük feltételezhetően igen. Keserű Imre, a Csongrád megyei MSZMP Pártbizottság tagja reformtörekvései miatt fenyegetve érzi magát. A Magyar Nemzet című lap munkatársa ezt kérdezte tőle: kitől fél? A megyei pártfunkcionárius így felelt: mindenkinek van félnivalója általában. Hosszú filozófiai értekezést érdemelne, hogy a hétköznapok emberéből milyen szorongást vált ki egy-egy felszólalás, vélemény. A továbbiakban arról beszélt: nem szabad alábecsülni az erőszakra buzdító csoportok veszélyét. Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagja április 6-án a budapesti köztemető 301-es sírparcellájában Nagy Imre és társai exhumálása színhelyén tartott sajtóértekezleten azt mondotta: - Nem véletlen, hogy az a hivatalnok, aki nyomra vezetett, hol vannak a kivégzettekről a listák, nem meri megnevezni magát. Kommunista és ellenzéki vezető, meg katolikus főpap egyaránt tapasztalja, hogy Magyarországon az emberek idegeiben még ott bujkál a félelem. Van azonban, aki nem látja ezt. A Magyar Kozvéleménykutató Intézet igazgatója legutóbbi interjújában kizárja annak a lehetőségét, hogy az intézetének nyilatkozók bármitől is tartanának. Ilyen irányú panasz még nem érkezett hozzá - mondja. Kinek higgyek, kiknek higgyünk? +++
1989. április 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|