|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Vita az SZDSZ programjáról
|
(Kasza László) München, 1989. április 5. (SZER, Kommentár nélkül) - Egy héttel ezelőtt a Szabad Demokraták Szövetségének közgyűlésén elhangzott felszólalásokból idéztünk hármat. Ma folytatjuk az ismertetést: Tardos Márton közgazdász, az SZDSZ gazdasági elképzeléseiről beszél, Szabó Miklós történész arra a kérdésre keres választ: hogyan induljon a társadalom a demokratizálódás útján, Eörsi István író pedig azt fejti ki, mivel nem ért egyet a kidolgozott programban. Mielőtt azonban megindítanánk a felvétel hangszalagját, felolvassuk annak a szórólapnak a szövegét, amelyet a Republikánus Kör tagjai osztogattak április 4-én a Felszabadulás téri tüntetésükön. Mint jelentettük, megláncolták magukat, ezzel juttatatva kifejezésre, hogyan értékelik a napot, április 4-ét. A szórólap szövege a következő kérdéssel kezdődik: Mit kívánunk? A válasz: Szabad, virágzó, az európai nemzetek sorába lépő Magyarországot. Ezután a követelés pontjai: Először: szabad választásokat, a parlamentnek felelős kormányt, független bíráskodást, a pártok és az állam szétválasztását. Másodszor: a szovjet csapatok távozását, teljes katonai és politikai semlegességet, együttműködést a közép-kelet-európai államok népeivel. Harmadszor: hátrányoktól mentes, szabadon választható alternatív polgári szolgálatot, a Munkásőrség, az MHSZ és az Ifjúgárda feloszlatását, polgári ítélkezést a rendőrök elkövette bűntetteknél is. Negyedszer: lapok, könyvek, kép- és hangfelvételek szabad, engedély nélküli készítését és terjesztését, független hírügynökségeket, rádió- és tévéállomásokat. Ötödször: a gyülekezés, felvonulás, tüntetés és más véleménynyilvánítás szabadságát, korlátozás nélküli egyesülési és társulási jogokat. Hatodszor: államtól, munkaadótól és pártoktól független érdekvédelmi és szakszervezeteket, szolidaritási és politikai sztrájkjogot. Hetedszer: állampolgári jogon járó létminimumot, a társadalmi minimumnál nem alacsonyabb nyugdíjat és munkanélküli segélyt, pályakezdő hiteleket. Nyolcadszor: szabad versenyt a gazdaságban. Politikai okokból nem korlátozott magántulajdont, esélyegyenlőséget teremtő településfejlesztést. Kilencedszer: a környezetvédelmi, egészségügyi és oktatásügyi intézmények tevékenysége kiemelt költségvetési támogatását, adókedvezményét. Tizedszer: a lelkiismeret, az oktatásra nevelés, a tudományos kutatás és művészeti kifejezés szabadsága előtti ideológiai akadályok eltávolítását. Tizenegyedszer: a nemzeti, faji, felekezeti vagy életmódbeli kisebbség kiemelt társadalmi és büntetőjogi védelmét, állampolgári jogokat a menekülteknek. Tizenkettedszer: történelmi igazságtételt, a jóvátétel és a felelősök megnevezését. Október 6-ika nemzeti gyásznap, október 23- ika piros betűs ünneppé nyilvánítását, április 4-ikét töröljék a nemzeti és állami ünnepek sorából. Kelt Budapesten, 1989. április 4-én. Aláírás: Republikánus Kör. Mint említettem, a felolvasott pontokat tartalmazó szórólapot április 4-én terjesztették a Szabadság téri ellentüntetésen. És most folytatjuk, kedves hallgatóink, a Szabad Demokraták Szövetsége március 19-én tartott közgyűlésén elhangzott felszólalások ismertetését. Az asztalra tett program gazdasági részét Tardos Márton közgazdász mutatta be. Hallgassanak meg néhány részletet beszédéből: - Hölgyeim és uraim, kedves barátaim! Az előttünk lévő program részletesen foglalkozik gazdaságunk jövőképével. Azt gondolom azonban, hogy nemcsak a jövőkép tisztázása a feladatunk, sőt talán nem is elsősorban az, hanem rövid távú programban kell tisztáznunk. Tudnunk kell, hogy a társadalom egyre nagyobb bizonytalanságban él. A gazdaság teljesítőképessége stagnál, a reálbérek, a nyugdíjak reálértéke csökken. A közel 20 milliárd dolláros adósságállomány terhei, a KGST partnerek csökkenő szállítóképessége nemcsak, nyomasztó, hanem egy kezdeti kibontakozás kilátásait is megkérdőjelezi. Az élet tehát felveti: az aktuális kérdésekre világos válasz szükséges. Ma már a szkeptikus közvéleményt nemcsak arról kell meggyőznünk, hogy a távoli jövőben a fejlett piacgazdaság nincs ellentmondásban az egyszerű állampolgár emberi életével, hanem még inkább arról, hogy a mára és a közvetlen holnap teendőiről is van a kormány politikájával szemben kritikus véleményünk. Olyan átmeneti program megvalósítását követeljük, amely megállítja az életszínvonal csökkenését és a piaci ellátás színvonalának romlását. Ennek a programnak véleményem szerint öt alapkövetelménye van. Első: a társadalom gazdasági teljesítőképességének csökkenését, a gazdasági pangást a pazarló gazdálkodás okozta. Az államosított üzemekben, nagyszövetkezetekben senki sem gazdálkodik. A nagy szervezetek tevékenységének célja az új vállalati formák bevezetése után is gyakran az öncélú termelés, a foglalkoztatás, de nem a hatékonyság és a nyereségesség, az eszközök hatékony felhasználása. Ebben a vonatkozásban rövid idő alatt fordulatot kell elérni. Ehhez nem elég a parlament által elfogadott társasági törvény és a kormány által ma javasolt átalakulási törvény. Azokat a vállalatokat, amelyek nem tudnak a rájuk bízott tőkével arányos nyereséget termelni, azonnal át kell alakítani. A veszteséges, tőkehozamokat biztosítani nem tudó, azaz a piacon megélni nem tudó vállalatok átalakulására meg lehet találni a demokratikus formákat. Kisebb önkormányzati csoportok, kft-k, rt-k szabadon versenyhezhessenek ezekért a vállalatokért. A vállalatokat olyan új vezetésre kell bírnunk, amely képes reális programot adni a vállalat megújulására, amely maga iránt bizalmat tud ébreszteni, és hajlandó ígéreteit megvalósítani. És végül, amely programjának megvalósításához képes a bankok és pénzügyi intézmények támogatását is megszerezni. Második: meg kell erősíteni a gazdaságban a magántulajdont. A gazdálkodás számos területén a magántulajdon már az elmúlt években sikeres volt. A háztáji és a mezőgazdasági kisegítő gazdaságok nélkül a magyar mezőgazdaság a lakosság élelmiszer-ellátása és az agrárexport ma is szinte elképzelhetetlen lenne. Az ipart, a kereskedelmet és a szolgáltatást nem lehet elképzelni a magánszektor nélkül. A helyzettel mégsem lehetünk megelégedve. Egyrészt a magánszektor hatékonysága is alacsony, sok munkát és kevés tőkét használ, másrészt a 80-as évek elejének gyors fejlődése után itt is stagnálás következett be. 1987-88-ban a magántevékenység sok területen visszaesett. A magas adóterhek és a magánszektorral szemben még mindig ellenséges közérzet korlátozza a fejlődés lehetőségét. Ez egyrészt azért kedvezőtlen, mert a hatékony növekedési lehetőség kihasználatlanul maradna, másrészt azért, mert a magánszektor egyes képviselői nemcsak az állami és szövetkezeti gazdaságok tehetetlensége, hanem a magánvállalkozói verseny hiányában is monopol piacpozíciót élveznek, ami indokolatlan (...) keletkezésének (...). A helyzet szükségessé teszi, hogy egyértelművé tegyük: a Szabad Demokraták Szövetsége, amely a vállalkozók szövetsége is, meg akarja változtatni a helyzetet. Munkás, alkalmazotti, paraszt és nyugdíjas tagjaink érdekében is követeljük a versenyszerű magántevékenység támogatását, az induló s rendkívüli szigorú jövedelemhatárig ezek nyereségadójának elengedését, továbbá annak biztosítását, hogy a magánszektor kedvező hitelekhez juthasson. Részleteket hallottak Tardos Márton közgazdász felszólalásából. Szabó Miklós történész arról beszélt, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének elképzelése szerint hogyan kellene elindulnia a társadalomnak a demokratizálódás útján anélkül, hogy káosz legyen úrrá az országban: - Amikor a magyar társadalom már megszerveződött demokratikus erői a demokratikus politikai berendezkedéshez vezető utat keresik, két tévút csábítását kell kikerülniük. Óvakodnunk kell attól az illúziótól, hogy az előttük álló út már a kivívott győzelem útja, a pártállam már vereséget szenvedett, és már csupán (...) való osztozkodás (...), amelyet a magyar társadalom demokratikus erőinek meg kell oldaniuk. Másrészt el kell kerülniük annak a magatartásnak összességét, amely - tudomásul véve az adott politikai erőviszonyokat - hajlandó kapitulálni az adott erőviszonyok előtt. A soron következő országgyűlési választást demokratikus választásként akarjuk, ahol a társadalom (...) politikai erőink nyílt versenyben összemérik erőiket. Két módon próbálhatjuk ennek feltételeit megteremteni. Az egyik lehetőség az, hogy a társadalom demokratikus erői tárgyalásba bocsátkoznak a jelenlegi hatalommal, s megkísérelnek vele politikai (...), amely a demokráciára való átmenet feltételeit meghatározza. A másik út: belemegyünk a soron következő országgyűlési választásba, s megkíséreljük ezt megnyerni. Ha előzetes (...), akkor három megoldásban gondolkozhatunk. A legkönnyebben elérhető megoldás, amelyet a hatalom is kínál: a választás formális lesz, a demokratikus szervezetek előzetes politikai megállapodás alapján kapnak bizonyos számú mandátumot. Ezt követheti az is, hogy az új kormányban énnek megfelelő arányban, mint koalíciós partnerek (...). Ez a megoldás nyilvánvalóan (...). A hatalom ennek a megoldásnak az esetében (...) megnyert szervezetekkel nem a hatalmát osztaná meg, hanem kísérletet tenne arra, hogy ezeket a szervezeteket hatalma gyakorlásának új típusú (...) eszközeivé tegye. A tárgyalások értelme a demokratikus szervezetek szempontjából csak az lehet: megállapodnak a szervek arra vonatkozóan, hogy a soron következő országgyűlési választás nyílt választás legyen, ahol lehetőség nyílik arra, hogy a megszervezetett politikai erők egyenlő esélyekkel mérkőznek meg, és a parlamenti mandátumok megoszlása tükrözni fogja az ország szavazati joggal bíró lakossága véleményének valóságos megoszlását. Ezt kell követelnünk, de tudnunk kell, hogy a politikai erőviszonyok nemigen teszik lehetővé ezt a megoldást. A hatalom nem kényszerül ekkora engedményre. Meg kell gondolnunk, ahogy az egyértelműen nyílt választás követelése afféle 48 legyen számunkra, amiből nem engedünk. A köztes megoldás, afféle lengyel megoldás. A hatalom a (...) megtartja magának (...) vagy olyan (...) a párton kívüliekkel, akik az MSZMP által megosztott ( . . . . ) fogják képviselni, de mandátumuk egy részét szabad versenyre (...) {Az anyag a rossz hangminőség miatt nem leírható!) +++
1989. április 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|