Rendszerváltás és az MTI

	Vértelen forradalom Magyarországon
(Dömösi Zoltán) Washington, 1989. április 3. (Amerika Hangja) - Magyarországon egy vértelen és permanens forradalom játszódik le, aminek paradox módon a hatalmon lévő egyeduralkodó párt is egyik kezdeményezője, és részben elősegítője. Nem volt mindezideig példa arra történelemben, hogy egy marxista-leninista párt - feladva alapvető elvi alapjait - önmaga törekszik egy, a saját hatalmi alapjait is veszélyeztető, újabb társadalmi és politikai rendszer megvalósítására. Ez az engedékenység az egyik hatalmi tényező részéről, másrészről a reformokat követelő néptömegek szélsőségekbe nem csapó fegyelmezettsége és meggondoltsága szerencsés elő-párt hozott létre a mai magyar politikai életben. Ez különösen megnyilvánult a március 15-i ünnepségeken, ahol az újra elismert nemzeti ünnepet külön-külön rendezte meg a hivatalos Magyarország, és nép maga. Érdemes és tanulságos a két Magyarország kinyilvánított követeléseinek egybevetése. Az egyik visszafogott - de a másikhoz alkalmazkodni akaró, míg a tömegek követelése félelem nélküli nyíltsággal fejezi ki a magyarság szinte évszázados szabadságvágyát A Kommunista Ifjúsági Szövetség követelései hasonlóak az alternatív csoportok követeléseihez. Így egyetértenek a többpártrendszerrel, a bürokrácia leépítésével, a sztrájkjog bevezetésével, a magyar kisebbségek jogainak biztosításával és érvényesítésével, a szólás-, sajtó-, és lelkiismereti szabadság megvalósításával. Még érdekesebbek azonban azok a pontok, amiről a hivatalos hatalom egyelőre hallgat. Ezek egyike az 56-os forradalom elismerése, október 23. nemzeti ünneppé nyilvánítása. Bár a forradalom mártírjainak elismerése hivatalos helyekről kétséges még, voltaképpen tény már. Míg az alternatívok nyíltan követelik a semleges és független Magyarországot, a szovjet csapatok kivonását - addig erre a másik oldalról semmi utalás nincs. Úgyszintén arra sem, hogy mi legyen Magyarország jövőbeli szerepe a Varsói Szerződés keretén belül - vagy kívül? Érthetetlen az MSZMP szlogenjeiben, hogy a párt demokratikus szocializmust akar, aminek politikai tartalma és mibenléte egyelőre meghatározhatatlan. A találgatások területére foglalható az a kérdés, hogy valójában mi vezeti a hatalmon lévő pártot saját pozícióinak egyelőre részleges feladására. Talán az ország gazdasági helyzete kényszerítheti a felelősség megosztására vagy leadására. Ennek átvevése azonban az alternatív pártok és szervezetek számára sem kívánatos, hisz milyen recept van, vagy volna? - megoldásukra. Lehetséges azonban, hogy egy valóban egész Kelet-Európában önálló, feltartóztathatatlan reformmozgalom az a kényszerítő erő, mely a hatalom teljes és részleges leadásának belátására vezetett. Ez ugyan nem illeszthető a hatalomról, annak törvényszerűségeiről eddig alkotott képbe, hisz diktatúrák sohasem adták át önként, vértelen utón hatalmi pozícióikat. Magyarországon az az érzése a külföldről érkezőnek, hogy valami el- , vagy kiszabadult, hogy egy nemzet most ébred többszázados lidércálmából. Magyarországon a demokrácia gyakorlásának nincs tradíciója. Talán csak három, igen hamar elvetélt európai hírű kísérletről tudunk az ország történetében. Az egyik 1848. március 15-e után a szabadságharc kitöréséig, majd 1945-46-ban mikor vesztett háború után ez a szovjet részvétel mellett is valóban szabad választás után egy valóban parlamentáris demokrácia volt kialakulóban. Majd pedig - 12 napra - az 1956-os forradalom idején. Most újra egy reménykeltő kísérletnek lehetünk tanúi -, ami alakulásában, módszereiben, megfontoltságában és fegyelmezettségében figyelemre méltó, és egyedülálló. Kifejlődésének fázisait nehéz megjósolni: túl sok az ismeretlenül ható tényező. Csak remélni lehet, hogy bárhová is vezet megindult a politikai és szellemei erjedés, Magyarországon a kifejlődést nem az erőszak vagy terror fogja megszakítani - mint annyiszor tragikus történelmünk folyamán. +++. 1989. április 3., hétfő
Vissza »