|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Fellépés a terrorcselekmények ellen
|
München, 1989. március 22. (SZER, Magyar híradó) - Megszaporodtak a bombarobbantással fenyegetőző névtelen telefonhívások. A rendőrség reagált: a Belügyminisztérium bejelentette, hogy a telefonálók kilétének megállapítására speciális berendezést készíttetett. Nyilvánvalóan olyat, amellyel be lehet mérni: milyen telefonszámról érkezett a hívás. Erre a hírre a magyar polgárban gyanú ébred. A telefonlehallgatás ismert dolog, a levélcenzúra még mindig létezik, és ugyan miféle biztosítéka lehet az állampolgárnak, hogy ezt a most emlegetett berendezést a rendőrség tényleg csak a közbűnténnyel gyanúsíthatok esetében használja? A kezdődő demokratizálódás folyamatában hogyan lehetne meghatározni a rendőrség új szerepkörét? Milyen módon lehetne ellenőrizni, hogy ne éljen vissza a hatalmával? Tamás Gáspár Miklós? - Azt hiszem, hogy már itt vannak jogi szempontok, amelyekre azonnal ki is térek. Azért az esetleges - ebben a pillanatban a politikai és a lélektani - megfontolásra. A rendőrséghez nekem is fordulnom kellett volna a közelmúltban. Először akkor, amikor magát a rendőrséget kellett volna feljelentenem, tavaly június 16-ikán, amikor többedmagammal a Nagy Imre halála évfordulóján rendezett tüntetésen megvertek bennünket. Ettől eltekintettem, mert értelmetlennek tartottam - mert nem bízom a rendőrségben. Nemrégiben, amikor a szabaddemokraták és a Fidesz számos más vezetőivel együtt fenyegető névtelen leveleket kaptunk: lógni fogtok, halál rátok, megdöglesz, és hasonló szövegekkel - szintén többen bíztattak, hogy forduljak a rendőrséghez. Eszem ágában sincs a rendőrséghez fordulni! Nem bízom ebben a rendőrségben. Ha most, ez a magatartás, amiben osztozom a magyar állampolgárok nagy többségével azt hiszem, tulajdonképpen nem a törvénytisztelő állampolgár magatartása - és bizonyos esetben fájlalom is, hogy ez az attitűdöm - de azt hiszem, hogy ameddig politikai eszközökkel a rendőrségi iránti bizalom meg nem teremthető, addig nyilván az embernek az első gondolata a gyanakvás, amikor a telefonfülkék hívószámainak a bemérésére újabb felszereléseket vásárolnak. Az ember attól tart, hogy ezzel nem a bűnözőket fogják ellenőrizni, hanem a reformkommunistáktól az ellenzéken keresztül a sztálinistákig mindazokat, akiktől a hatalomnak félnivalója van. Úgyhogy a jogi elrendezés, amely egy eljövendő nyitott demokráciában majd valóban a nép ellenőrzése alá helyezi a rendőrséget a bíróságokon keresztül -, az majd megteremtheti a rendőrség iránti bizalmat. Bár meg kell mondanom, hogy itt nagyon szívós hagyományokkal kell majd megküzdenie az új magyar demokráciának, ha létrejön -, hiszen kulturális kérdés is. Az emberek Franciaországban sem szeretik a rendőröket: népszerűtlenek, annak ellenére, hogy Franciaország mégiscsak demokráciának minősíthető többé-kevésbé. Magyarországon a zsaru iránti ellenszenv szintén évszázados, és remélem, hogy ha valóban bírói ellenőrzés alá kerül a rendőrség, ha rendőrök csak ott viselnek fegyvert és egyéb kényszerítő eszközöket, ahol ez elkerülhetetlen, ha a rendőrség megszűnik katonai szervezetnek lenni, ha a rendőrség nem egy országos szervezet, hanem a helyi önkormányzatoknak alárendelt testület, ha a rendőri kényszerintézkedések megszűnnek és csak a bíróság hozhat ilyeneket, továbbá hogyha sikerül a rendőri visszaéléseket korlátok közé szorítani -, ez megváltozhat, és talán a jövőben kialakulhat egy olyan magatartás a magyar honpolgárokban a rendőrség iránt, amivel a Nagy-Britanniában, vagy az Egyesült Államokban lehet találkozni, ahol az emberek azonnal rendőrhöz fordulnak, hogyha valami bajuk van. Attól tartok, hogy erre még elég sokat kell várnunk. És a baj az ráadásul, hogy a félelem félelmet szül. A társadalomban ma meglévő rettegések a rendőrségre is érvényesek, és a rendőrök is honfitársaink. Csakhogy: nekik pisztoly, gumibot, bilincs és könnygázspray áll a rendelkezésükre, és ameddig a társadalom kiszolgáltatottnak érzi magát az átláthatatlan, titokzatos erőszakszervezetekkel szemben, addig bizalom nem várható el, és addig - hiába tudom, hogy ez nem az igazán felvilágosult modern állampolgár álláspontja - addig én sem bízom a zsarukban. +++
1989. március 22., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|