|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Nézeteltérések a független mozgalmak között
|
München, 1989. február 28. (SZER, Magyar híradó ) - Párthasadás, kilépés, kizárások, nyilvánosság elé vitt nézeteltérések - mozgalmas a mozgalom élete a szerveződő pártokon belül is, és a független szervezetek között is. Kasza László beszél a kényesnek ítélt, de voltaképpen normális, és a nyugati demokráciák életében megszokott témáról. - Mintha- a hosszú kések éjszakája köszöntött volna a független mozgalmakra: mindenki mindenki ellen. A Kisgazdapárt kizárta soraiból négy vezetőségi tagját, a szociáldemokraták ajtócsapkodás közepette váltak meg főtitkár-jelöltjüktől - hogy csak a legutóbbi eseményeket említsem. Aztán persze - és ez talán még fontosabb - folynak az intrikák az egyes csoportok között. Igazában mindenki elhisz minden rosszat a másikról, és ezt tovább is adja. A fejleményeket főleg - nemcsak képletesen - lábhoz tett fegyverrel figyeli a Münnich Ferenc Társaság, és akik köréje csoportosulnak. Elégedettek, hiszen ők a többpártrendszer kifejezést mindig is az anarchia szinonimájaként használták. Akik pedig reménykedve figyelik egy demokratikus társadalom kibontakozásának első félénk jeleit, ijedten kérdezik: tényleg elveszítette volna a magyar társadalom a képességét arra, hogy saját maga vegye kézbe ügyeinek intézését? A szakemberek józan érvekkel magyarázzák a jelenséget. Hallunk a demokrácia gyermekbetegségeiről, arról, hogy a társadalomban - amelyből négy évtizeden át kiöltek minden politikai kultúrát - nem megy minden egyik pillanatról a másikra. Ez minden bizonnyal így igaz -, még két további érvet is említenék. Az egyik, hogy a pártokon belüli ellentétek nem nevezhetők magyar specialitásnak. Különösen új pártok jellemzője ez - nézzük meg az osztrák vagy nyugatnémet Zöldeket. Az olasz szocialisták, vagy a brit munkáspártiak pedig arról tudnának beszélni, hogy minként oszlik akár három részre egy olyan hagyományokra alapuló párt is, mint az övék. A másik meggondolás, hogy a többpártrendszer igenis jelent -, kell hogy jelentsen - ellentéteket pártok között, és pártokon belül is . Akkor tehát minden rendben van? A hosszú kések éjszakája - ha egyáltalán van ilyen - természetes velejárója a demokratizálódási folyamatnak? Attól tartok nem egészen ilyen egyszerű az ügy. Nem mindegy ugyanis, hogy az alakuló pártok milyen társadalmakban kapják meg gyermekbetegségeiket. Ott, ahol pontosan megfogalmazott, a szabadságjogokat biztosító törvények szabályozzák a közösségi életet, nem létkérdés pártok feldarabolódása, vagy akár eltűnése. Olyan országokban viszont, ahol a törvények ellenőrző rendszere hiányzik, ahol egy korlátlan hatalomra törő, vagy azt visszaszerezni akaró párt kegyetlenül kihasználja az esetleges konkurencia gyengeségeit, a demokratizálódási folyamat halálához vezethet az ilyen - maradjunk a képnél - gyermekbetegség. De persze a betegségeknek az is jellemzője, hogy nem megrendelésre érkeznek. Nem lehet azt mondani: itt veszélyes, hagyjuk ki. Ez a tény még inkább növeli a független mozgalmak tagjainak, vezetőinek felelősségét, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ezeket a betegségeket elhárítsák. Szerencsére legtöbbjük tisztában van ezzel. Tudják, hogy a helyzet sokkal többet kíván tőlük, mint egy demokratikus ország politikusaitól. Mindannyiunk érdekében kívánjuk nekik, hogy tudjanak ellenállni a felesleges ellentétek kísértésének. Ismerjék fel, hogy mikor kell egy politikai harcot megvívniuk egymás között, és ismerjék fel azt is, hogy ezt a harcot mikor kell elkerülniük. +++
1989. február 28., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|