Rendszerváltás és az MTI

	Kádár-évforduló
--------------- München, 1990. július 6. (SZER, Világhíradó) - Tisztelői ma megkoszorúzzák a Mező Imre úti temetőben az egy évvel ezelőtt elhunyt Kádár János sírját. Részünkről Pécsi Vilmos emlékezik: - Holtakról jót, vagy semmit - tartja a népi mondás. De mégsem lehet szó nélkül hagyni, a történelem keserű fintora, hogy a magyar népnek modern történetében olyan vezetők jutottak osztályrészül hosszabb-rövidebb időre, mint Kun Béla, Horthy Miklós, Szálasi, Rákosi vagy Kádár János. Rá emlékezünk halála első évfordulóján. Beszélni kell róla, hiszen nevét nem lehet kitörölni a történelemkönyvekből és a nemzet kollektív emlékezetéből, elvégre vagy két nemzedéken át állt Magyarország élén: tovább mint Horthy Miklós - és 32 éves uralmához képest a véres Rákosi-korszak féltucat éve szinte történelmi epizódnak tűnik. Más vezető közéleti személyiségek szerepének, tetteinek, jelentőségének valóságos irodalma van - Kádárról viszont úgyszólván semmit sem tudunk. A napfényre kerülő dokumentumok mozaikkockáiból előbb-utóbb összerakják majd úgy-ahogy a kádári életutat, eloszlatják a gyakran sűrű homályt, amely életének több szakaszát, fordulópontját fedi. Ma sok, lényegesen fontosabb probléma van Kádár tetteinek, szerepének a mérlegelésénél, de halála első évfordulója mégiscsak említést igényel. Nem sommásan negatív és elsietett ítéletet - már csak azért sem, mert Magyarországot sosem volt könnyű kormányozni geopolitikai helyzetének zátonyai között. Az életműről alkotott kép azonban mégiscsak nagyon sötét. (folyt.) 1990. július 6., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Kádár-évforduló - 1. folyt.
Kádár legalulról jött, és eljutott a hatalom legmagasabb magyar csúcsára - ami nem kicsiny teljesítmény. Ez önmagában is bizonyítja, hogy kellett kvalitásokkal rendelkeznie, különben nem maradhatott volna meg a hatalom csúcsán három évtizeden át. Puritán, egyszerű, igénytelen ember volt - alighanem az utolsó bolsevik utópista, aki őszintén hitt abban, hogy megvalósítható az eszményi társadalmi rend: a szocializmus, amelyről az alapfokú szemináriumokon fiatalkorában annyit hallott. A párt katonája volt: minden parancsot végrehajtott, minden feladatot vállalt. Az utolsó magyar internacionalista volt, aki a magyar nemzeti érdekeket mindig és készségesen alárendelte a szovjet nagyhatalmi érdekeknek, és hitt abban hogy ez a helyes, egyedül helyes kommunista magatartás - a valódi magyar érdek. Az idő múltával aztán összemosódott nála is a küldetéstudat, világnézeti fanatizmus - a hatalomvággyal. Mindegyik szovjet főnökét kiszolgálta Sztalintól Gorbacsovig - olykor jobb meggyőződése ellenére. Nem ismerjük pontosan a szerepét a Rákosi-éra véres tisztogatásaiban, 1956 november legelejének drámai napjaiban hol járt, mit csinált és miért. Azt mondhatnánk: ha nem ő vállalja, vállalta volna más az 56 utáni véres megtorlás szörnyűségeit. Az érvelés hamis. Ő vállalta. Vállalta, hogy alkirály legyen a szovjetgyarmat Magyarországon. Moszkva vele is sakkozott, mindig a Kreml húzásainak megfelelően lépett, akkor is - így az 1968-as csehszlovákiai internacionalista segélynyújtás alkalmával - amikor nem értett teljesen egyet. (folyt.) 1990. július 6., péntek
Vissza »

	- Kádár-évforduló - 2. folyt.
Kétségtelen, hogy volt egy időszak, a "gulyáskommunizmus", a "legvidámabb barakk" periódusa, amikor - most már tudjuk milyen áron - elviselhető volt az élet Magyarországon. Aztán hamarosan megjött a kölcsönökön vásárolt hét bő esztendő böjtje. Végső elemzésben neki és pártjának köszönhetjük, hogy olyan mélybe süllyedt az ország, ahol most van. Súlyos történelmi felelősség terheli, amelyre nincsen mentség. Már nem érhette meg, hogy gyorsan és teljesen megbukott a világtörténelem talán legnagyobb utópista kísérlete: a szocializmus nálunk, egész Kelet-Európában - és összeomlóban van a világ első szocialista országában is. Kár, hogy nem érte meg. +++ 1990. július 6., péntek
Vissza »