|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Románia - március 15. (3.rész)
|
Máramarosszigeten a város főterén lévő 1848-as obeliszket koszorúzták meg sokan, majd a hosszúmezői szabadságharcos emlékműnél adóztak a hősök emlékének.
Marosvásárhelyen a központi rendezvényt a megyei kultúrpalotában tartották, míg a város négy pontján különböző emlékhelyeknél koszorúzásokat és ünnepségeket rendeztek. Petőfi-emléktáblát lepleztek azon a házon, amelyben Petőfi Sándor lakott. Délután felemelően szép ünnepséget tartottak a fehéregyházai mezőn, az Ispán-kútnál, ahol a feltevések szerint életét vesztette a szabadságharc nagy egyénisége. A Petőfi emlékműnél koszorúzási ünnepségen méltatták a szabadságharc hőseinek áldozatát.
Kolozsváron a Farkas utcai templom előtt gyűltek össze az ünneplők, akik megkoszorúzták a városban található szabadságharcos emlékhelyeket. Este a magyar színházban nagyszabású kultúrműsort tartottak.
Bukarestben a 33. számú ipari líceum magyar tagozatos diákjai emlékeztek meg március 15-ről, majd a Petőfi kultúrházban Molnár Szabolcs egyetemi előadó méltatta a szabadságharc hőseit. Az évforduló alkalmából megalakították a Petőfi Sándor művelődési kört a Bukarestben élő magyarság kultúrális és mozgalmi összefogására.
Szatmárnémetiben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szervezésében a magyar nemzetiség tagjai szerették volna megkoszorúzni a román szabadsághősnek, Balcescunak a szobrát, miután Petőfinek a városban nincs emlékműve. Ezt azonban a Vatra Romaneasca szervezet tagjai megakadályozták. Körbeállták a Balcescu szobrot és nem engedték, hogy a magyar nemzetiségiek a román nép szabadsághőse előtt tisztelegjenek. A szatmárnémeti román szervezet szerint a magyar szabadságharcra való emlékezés románellenes. A Vatra Romaneasca úgy állítja be az 1848-as szabadságharcot, hogy az románellenes, magyar nacionalista fejlemény volt, s elvezetett Erdély elcsatolásához.
A koszorúkat az RMDSZ szatmárnémeti városi szervezete a közeli kastélyhoz vitte, ahol Petőfi Sándor lakott, s azokat a kastély falánál helyezte el.
Megemlékeztek még március 15-ről Brassóban, Segesváron, Nagyvarádon, Nagyszebenben, Déván, Sepsiszentgyörgyön és Székelyföld több településén is. +++
1990. március 15., csütörtök 18:19
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|