|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Kitüntetések, poszthumusz díjak
|
-------------------------------
München, 1990. március 13. (SZER, Magyar híradó) - A Kossuth-díjat adni szokták, nem kapni. Az Aczél-féle kultúrpolitika tömör megfogalmazása a hatvanas években született. Ha elnézzük a ma Kossuth-díjjal, Széchenyi-díjjal kitüntetettek névsorát, vagy az Érdemes- és a Kiváló Művészeket - láthatjuk: bőven volt mit törleszteni. De vajon ennek a kormánynak a feladata a törlesztés? Lángh Júlia jelentkezik Budapestről:
- Jóvátétel, rehabilitáció - a búcsú úriemberi, gesztusok vannak. A hatalom jelzi, hogy tisztása mossa lelkiismeretét. Sőt még azt is, hogy megbékélt, hiszen jutalmat ad azoknak, akiket korábban büntetett. A Parlament aranyló kupolatermében fejet hajt Márai Sándor, Hamvas Béla, Bibó István emléke előtt - poszthumusz Kossuth-, illetve Széchenyi-díjat ítélve nekik.
Az, hogy a Kossuth-díj nálunk becsület és dicsőség dolga, már elvezetett odáig, hogy nyilvánosan is föltétetett a kérdés: nem szégyen ez inkább egy kicsit? - Aztán mégis - nemzeti intézményként megőrizve - tisztábbra mosatott a mellé társított Széchenyi-díj nevével.
Három olyan író kapott ma Kossuth-díjat, akinek a jelenlegi kormány pártjának jogelődje publikációit letiltotta, nevüket leírni sem volt szabad, akiket molesztáltak, vegzáltak, házkutattak és határon megmotoztak, emigrációra próbáltak rávenni, vagy útlevelüket betiltották. (folyt.)
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kitüntetések - 1. folyt.
|
Tisztelet tehát Csoóri Sándornak, Konrád Györgynek, Mészöly Miklósnak. De nem a Kossuth-díjért, hanem egész életművükért, a nehéz évtizedekben is mindvégig tiszta, emberi és erkölcsi magatartásukért. Példamutatásukon még a Kossuth-díj sem ronthat. És a közvélemény eléggé bölcs ahhoz, hogy ne tekintse nevük mellett szégyenfoltnak e bizony sajnos lejáratott díj emlegetését. Hiszen végül is a sok, máris névtelenségbe süllyedt pártszerző mellett mégiscsak ott voltak a sorban olyanok, mint Déry Tibor, Illyés Gyula, Németh László, Veöres Sándor.
De azért valami mégsem stimmel ebben az egészben. És nemcsak az, hogy ezek az írók nem a mostani hatalom emberei, díjazásukat - ha kell ilyen egyáltalán - a szabad választások utáni hatalomnak illett volna átengedni. Ezek a díjak a letűnőben lévő hatalom lelkiismeretének kellettek igazán. A legelegánsabb az lett volna, ha elvállalják: nem adunk díjat, mert nem tudunk kinek adni. Akiknek szeretnénk, azokat nem érdemeljük meg, akiket pedig megérdemelnénk, azokat szégyelljük - ez lett volna az igazán korrekt.
De hát nem tudták megállni, hogy ne adjanak azoknak, akiknek a szép tiszta nevét pedig ez a hatalom - az előző folyamatos jogutódja - bizony nem érdemli meg. És különben is: van valami visszás abban, hogy az az állam, amely mindenhová elérő kezével annyi mindent elvett az országtól és polgáraitól, anyagi javakat és erkölcsi értékeket egyaránt, az díjakkal - és a tetejébe még: rangsorolt díjakkal, mintha ő döntené el ki a legjobb, ki az utána következő legjobb -, ezekkel megsímogatja művészei és tudósai őszülő fejét. (folyt.)
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kitüntetések - 2. folyt.
|
Az Állami Díjat bölcs önmegtartóztatással már eltörölték. De ez a többi -, ez talán nem állami? Miként a tanár és a szülő intelmet és dícséretet, állam-apuka kisebb-nagyobb díjakat oszt, megítélve: ki a jó, ki nem. Sőt azt is: ki mikor jó és mikor rossz.
A szülő vagy tanár, az legalább - hacsak nincs súlyos személyiségzavara - viszonylag következetes abban, hogy miért méltat és miért büntet. De az állam - idő teltével - ugyanazért a viselkedésért ad piros pontot és dícsérőt, amiért korábban fekete pont és intő járt.
A ma kitüntetett művészek nem változtak. A hivatal hatalom-értékrendje változott. Az alkalmazkodott az övékéhez. Egyébként: ennél okosabbat nem is tehetett volna.
Csakhogy: miért kell az államnak osztogatnia ezeket a piros pontokat? A csúnyáska kis ezüst-babérkoszorú kitűző mellé nyújtott oklevélen még a kommunista címer van. A folyamatosság - bizony - letagadhatatlan. Az állam ad, az állam elvesz - ugyan már, hagyjuk ezt a Jóistenre Vagy pedig - már ami a díjakat illeti - inkább az alapítványokra, a kiadókra, a kritikusokra, az író-, művész- és tudóstársakra. Vegye észre az állam, hogy nem mindenható atya, és annak kinyilatkoztatása hogy ki milyen jó művész, bizony nem őrá tartozik.
Abban a reményben köszöntöm mégis mindennek ellenére a ma díjazottakat, hogy egy utolsó szertartás kényszerű és udvarias résztvevői voltak, és hogy a rendszerváltás után már nem az állam, nem a mindenkori hatalom osztja majd be díjakkal tudósok és művészek rangsorát. +++
1990. március 13., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|