Rendszerváltás és az MTI

	Belga szakszervezeti mozgalom: az FGTB új arca (1.rész)
Brüsszel, 1989. október 8. vasárnap (MTI-Panoráma) - A két nagy belga szakszervezeti központ, az FGTB és a CSC közül az előbbit nevezik ,,vörösnek,, a sajtóban, ám a vörös szín hiányzott a minap tartott kongresszus dekorációjából. Az 1898-ra visszanyúló belga szocialista szakszervezeti hagyományok letéteményese nem csak fiatalítast hajtott végre a vezetésben, de egyben új arculatot is öltött. ,,New look,, - hangoztatják a kommentárok, angol szóval, mintegy fémjelezve a korszerűsítés jellegét is. Az új elnök - Francois Jassens - képzettségére nézve jogász. Rögtön igyekezett erre mentséget is találni: nem arról van szó, hogy a mozgalomtól távol álló entellektüelek vették volna át a nagy munkásszervezet irányítást, hanem egy olyan szakszervezeti aktivistát állítottak erre a posztra, akinek módja volt képezni magát. Mindenesetre tény, hogy az FGTB eddigi elnöke és főtitkára egyaránt visszavonult a kongresszuson, az új vezetők fiatalabbak - negyvenes éveikben járnak - és egyetemi diplomát lobogtatnak. Nem mintha a régi vezetés elzárkózott volna az új módszerektől. André Vanden Broucke, a távozó elnök volt az, aki a szakszervezetnek az üzemi választásokon tapasztalt visszaesése nyomán megrendelte az első független felmérést a tagság lelkületének állapotáról egy közvelémenykutató intézettől. Ha az FGTB megújulásra törekszik, erre a keresztény szakszervezetekkel (CSC) való versengés és az átalakuló társadalom új kihívásai egyaránt ösztönzik. Az FGTB soraiban több mint egy millió, a CSC szervezeteiben több mint 1,3 millió dolgozó tömörül. Mint ebben az országban minden, a szakszervezeti mozgalom is tartományi elrendeződésű. Az FGTB-nek is van vallon, flamand és brüsszeli ága. Ezek külön-külön tömörítik az ágazati szakszervezeteket. A középszintű kádereknek viszont külön szervezete van az FGTB-n belül, egy-egy nagyvállalat keretében tehát több különböző FGTB-szerveződésük lehet a dolgozóknak. A kongresszuson régi témaként merült fel e párhuzamosság megszüntetése, de semmi sem változott. (folyt.) 1989. október 8., vasárnap 13:13
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Belga szakszervezeti mozgalom: az FGTB új arca (2.rész)
Az FGTB volt a motorja annak a szociális követelési mozgalomnak, amely a nyolcvanas évek közepén - amikor a szocialisták ellenzékben, a liberálisok pedig kormányon voltak - nagyszabásu tüntetésekben csúcsosodott ki. 1986. májusában százezres tömeg vonult fel vörös zászlók alatt Brüsszelben, s akkor a szakszervezeti mozgalom azért nem tudta rögtön érvényesíteni követeléseit, mert a CSC elzárkózott a közös akciótól. Mindazonáltal ezt követte - évekig tartó szünet után - az első új országos kollektív szerződés megkötése, politikai síkon pedig a szocialisták választási előretörése, amelynek nyomán a liberálisok helyét a szocialisták vették át a kormánykoalícióban, a keresztény pártok oldalán. Az FGTB központ nem vonja kétségbe a kormányzat és a vállalkozók alapvető gazdasági célkitűzéseit, az infláció fékentartását, a jövedelmezőség megőrzését. A kemény bértárgyalásokon legtöbbször 3-4 százalékos béremelési követeléseket képviselnek a dolgozók küldöttei, a tőkések ajánlotta 1-2 százalékkal szemben - viszont az infláció szintje évek óta nem haladja meg a 2-3 százalékot. Ahogy az új elnök fogalmaz: nem az a célunk, hogy bezárják a vállalatokat, azt szeretnénk, ha még erőteljesebbek lennének, ehhez viszont szükségesek a jobb munkafeltételek, az kell, hogy tiszteletben tartsák az egyént. A sztrájk végső eszköz ugyan, de elengedhetetlen - semmiféle más módszer nem ér fel vele, fejti ki Jassens. Ezért az FGTB elutasítja a sztrájkjog bármiféle szabályozását, bár el akarja kerülni, hogy a dolgozók akciói a fogyasztókat sújtsák. A szakszervezet a rugalmas munkaidőnek nem különösebben híve, álláspontja szerint az mindenesetre csak a dolgozókkal való tárgyalás alapján vezethető be. A mozgóbért - mivel egyéni és visszavonható - az FGTB nem tekinti egyenértékűnek a béremeléssel. Az FGTB, fejti ki az új elnök, a jövőben nagyobb erőfeszítést kíván tenni a kis- és a középvállalatok dolgozóinak szervezésére. Érve: ha a vállalkozók a 21. század úttörői kívánnak lenni, nem zárkózhatnak el a 20. század szociális normáitól. Svédország és Ausztria mellett Belgiumban a legmagasabb a szervezett dolgozók aránya. Ez azt mutatja, hogy a szakszervezeti mozgalom, bár megvannak a maga problémái, nélkülözhetetlen szerepet tölt be a társadalomban. +++ Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma 1989. október 8., vasárnap 13:14
Vissza »