|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
A magyar kiváltságok
|
München, 1989. szeptember 27. (SZER, Késő esti mai nap) - Magyarországon és Lengyelországban reformok mennek végbe a demokrácia irányában. De a szürke eminenciások népes hada, a nomenklatúra marad. Legalábbis egyelőre. Ez a véleménye egy londoni kutató intézetnek. Bujtás Pál beszél: - A nomenklatúra az az osztály, amely nem hajlandó kimúlni. Ezzel a mondattal összegezi megállapításait a brit kormányhoz közelálló Királyi Egyesített Kutató Intézet, amely tanulmányt készített a magyar- és lengyelországi hatalom tényleges birtokosairól. A jelentés már elöljáróban hangsúlyozza, hogy a hatalommal összefonódott új uralkodó osztály befolyását belátható időn belül aligha fogják érinteni a Magyarországon és Lengyelországban megindult politikai reformok. Az uralmon lévő kommunista párt mind Magyarországon, mind Lengyelországban azért engedte át a hatalom egy kis hányadát ellenzéki politikai pártoknak és mozgalmaknak, mert ez a lépés a gazdasági bajok miatt kényszerítő szükségszerűség volt. A jelentés ugyanakkor rámutat arra, hogy a kommunista kormányzatok felszámolása korántsem jelenti az új osztály, a nomenklatúra kiváltságainak megszűntét. A nomentklatúra ereje jelenleg és a jövőben is attól függ, hogy mennyire tartja kezében magát a politikai rendszert, a termelést a gazdasági szférában, és hogy mekkora beleszólása van a javak elosztásába, illetve újraelosztásába. A kiváltságosok osztályának általában két módszere van arra, hogy megvédelmezze önös érdekeit. Egyrészt csírájában fojtja el az alulról jövő kezdeményezéseket; másrészt meghiúsítja a felső döntések végrehajtását. Az első módszer inkább Lengyelországra jellemző, ahol a kezdeményezések a Szolidaritástól indulnak ki. Magyarországon viszont a párt reformszárnyának és az ellenzéki értelmiség tevékenységének útjába próbálnak akadályokat gördíteni. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar kiváltságok - 1. folyt.
|
A tanulmány 600 ezer főre becsüli azoknak a számát Lengyelországban, akik a hatalom és az ebből adódó előjogok gyakorlati birtokosai. A nomenklatúra tényleges erejének bizonyítékát látják a szerzők abban, hogy bár Lengyelországnak Szolidaritás vezetésű kormánya van, de változatlanul köztársasági elnök az az ember, aki éppen a Szolidaritás felszámolásának szándékával 1981-ben bevezette a szükségállapotot. Politikai megfontolásokra való hivatkozással továbbra is kommunista politikus áll a kulcsfontosságú nemzetvédelmi és belügyi tárca élén. A helyi funkcionáriusok, vállalatvezetők, diplomaták, rendőrök, ideológusok, stb. elsöprő többsége a posztján maradt, úgy, hogy jogosan merül fel a kérdés: valójában ki uralkodik ki felett? A tanulmány valamivel derülátóbban értékeli a magyarországi helyzetet. A tömegtájékoztatási szervek feletti pártmonopólium megtört, néha úgy tűnik, hogy a Munkásőrség napjai meg vannak számlálva és az új alkotmány feltehetően rögzíteni fogja a kormány és a hadsereg szerepének határait. A jelentés hangsúlyozza, mind a magyar, mind a lengyel reformmozgalmak tagjai azon a véleményen vannak, hogy a politikai változásoknak nem szabad provokálniuk a Szovjetuniót, és nem szabad hogy erőszakba torkolljanak. Az angol szakértő szerint kívánatos, hogy a változás folyamata fokozatos legyen, mert az egypártrendszer négy évtizedes uralma alatt az ellenzék nem gyűjthetett tapasztalatokat az államigazgatási és végrehajtói hatalom terén. Ez ugyanakkor meglassítja a nomenklatúra felszámolását, és tekintetbe kell venni azt is, hogy az uralkodó osztály tagjai megkezdték hatalmuk átmentését. A vezető káderek elsősorban olyan minisztériumokba igyekeznek, amelyek a geopolitikai realitásokra való hivatkozás már említett ürügyén előreláthatólag a jövőben is kommunista kézben maradnak. (folyt.)
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar kiváltságok - 2. folyt.
|
A londoni intézet azzal zárja a tanulmányt, hogy Magyarországon és Lengyelországban a kommunista párt már nem elég erős ahhoz, hogy semmibe vegye a tömegek rosszallását, de az ellenzéknek sincs még elegendő ereje ahhoz, hogy átvegye a kommunisták nélküli hatalmat. +++
1989. szeptember 27., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|