 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
 |
Ünnepi köszöntő (1. rész)
|
1989. április 3., hétfő - A szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Csehák Judit televízió- és rádióbeszédét. Az anyag elhangzásig
s z i g o r ú a n e m b a r g ó s
--------------------------------------
x x x
Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából a Magyar
Rádióban és a Televízióban Csehák Judit, az MSZMP Politikai
Bizottságának tegja ünnepi beszédet mondott.
- Társadalmi fordulatok időszakában érthetően és szükségképpen
változik a viszonyunk saját történetünkhöz is. Tanúi vagyunk
ünnepeink mélyebb és tudatosabb átélésére, a történelem nagy
fordulópontjainak igazabb megértésére irányuló tárgyilagos
törekvésnek. Komoly szava van ebben az új öntudatosodásban az eszmei
tisztulásnak, a művészetnek és a szigorúan tárgyilagos tudománynak
egyaránt.
A történelmi sorsfordulók igazságai az idő haladtával élesebben,
jobban láthatókká válnak. Létrejöttükről, következményeikről új és
új felismerések kerülnek napvilágra. Új tények és adatok, új
vélemények fogalmazódnak meg arról, hogy milyen folyamatok is
vezettek 1945 áprilisához, amit azóta is, ezután is Magyarország
felszabadulásaként tartunk számon. De azt mai ismereteink alapján is
érvényes történelmi igazságként újra elmondhatjuk, hogy hazánk
1945-ös felszabadulása alapvető, mély pozitív történelmi fordulat
volt. Ünneplésre méltó új, korábban elérhetetlen lehetőségek
nyitánya.
Befejezése a német megszállásnak, a nyilas rémuralomnak. Vége
egy olyan háborúnak, melyben a nép, az ország szenvedett el
mérhetetlen veszteséget, de amelyben saját erkölcsi vereségüket az
ország urai már akkor megpecsételték, amikor egy agresszív
nagyhatalommal, a hitleri Németországgal megkötötték a nemzet
érdekeit figyelmen kívül hagyó, feltétel nélküli szövetségüket.
Szekfű Gyula ezt a mély tragédiát, az 1945-ös fordulat előzményeit,
az ahhoz vezető katasztrofális lesüllyedést így jellemezte: ,,...
nem lehet kétséges, hogy már ... 1944. március 19-e előtt sem
létezett többé intakt magyar állam, amely feladatait kifelé és saját
lakosságával szemben teljesíteni tudta volna. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 11:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ünnepi köszöntő (2. rész)
|
Ezt a társadalmat nemzeti célokra senki sem egyesítette többé,
de még a polgári rendet, az osztályharcos felek között annyi
évtizeden át fennállott kompromisszumot sem lehetett többé
helyreállítani.,,
S hiába voltak nagyszerű, tisztánlátó, a veszélyt felismerő
honfitársaink, külső és belső okok miatt nem tudtak olyan erővé
szerveződni, amely megállíthatta volna az eseményeket. Lettek
üldözöttekké, hősökké, mártírokká. Küzdöttek itthon illegalitásban
és Európa valamenyi hadszínterén a jó oldalon. Számunkra pedig
szovjet, amerikai, román, angol, bolgár és kanadai katonák, velük
magyar partizánok és a Budai Önkéntes Ezred hősei hozták el a
felszabadító, a megszabadító pillanatot.
A bizonyosságot, hogy béke van, esély az életre, lehetőség a
munkára, alkalom egy önálló, demokratikus ország megteremtésére.
S a hitet, hogy ,,lesz magyar újjászületés
,, Mert e jelszó
jegyében sorakozott fel és talált egymásra a munkásmozgalom
kommunista és szocialista irányzata, a polgári progresszió és a népi
radikalizmus.
Ezek a politikai pártokba szervezett erők akkor a nagy nemzeti
feladat megoldására egymással koalícióba léptek. Az ország háborút
megszenvedett lakossága pedig azonnal hozzáfogott a romok
eltakarításához, majd az újjáépítéshez. A közélet demokratikus
átalakítását, a helyi önkormányzatok létrehozását, a közbiztonság
helyreállítását az önszerveződéssel létrejött népi szervezetek
karolták fel, összefogták a demokratikus pártok alkotó energiáit.
Dózsa György parasztháborújához mérhető hatalmas változásnak
tartotta a földosztást Bibó István, aki így írt erről az időszakról:
,,... legyünk vele tisztában, hogy Magyarország számára életkérdés,
hogy a régi világ összeomlása felszabadulás maradjon, illetőleg
felszabadulássá legyen, s a beteg magyar társadalomszerkezetnek azok
a nyomasztó tényezői, melyek a szovjet hadsereg megjelenésére tűntek
el: a vadászó urak, a zárt kasztban élő tisztek és hivatalviselők, a
csendőrök és a nemzetnevelők vissza ne térhessenek.
Gondoskodni kell tehát arról, hogy ha a mi számunkra a
felszabadítás ténye örökre összekapcsolódik is a háborúvesztés
legváltozatosabb anyagi és lelki nyomorúságának emlékével, unokáink
számára ... emelkedjék tiszta történeti realitássá azok által az
eredmények, következmények és kedvező fejlődés által, amelyeket
hosszú lejáratra megnyitott. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 11:46
|
Vissza »
|
|
Ünnepi köszöntő (3. rész)
|
Életbevágó kérdés ... hogy a szovjet hadsereg felszabadító
teljesítménye a magyar demokratikus fejlődés számára megtartsa a
maga jelentőségét és ne menjen veszendőbe.,,
A felszabadulás óta negyvennégy esztendő telt el. A népi, a
polgári kereteken túllendült demokratikus átalakulás idején
született eredmények és megoldások ma is példaértékűek. Az akkori
időszak ,,egyenes ági,, és ígéretes folytatása volt a nemrégen
méltóan megünnepelt 1848 nagy ügyének. Azzal a reménnyel biztatott,
hogy van, lesz mód a magyar sorskérdéseket a legmegfelelőbb úton és
módszerekkel megoldani.
A mából látjuk igazán, hogy több és súlyosabb volt, semmint
,,történelmi baleset,,, ami az 1940-es évek végétől bekövetkezett.
Az egyközpontból vezényelt, erőltetett, gyorsított iparosításra való
áttérés nálunk tradíciók nélküli, uniformizált koncepciója, a
kritikátlanul átvett megoldások, a többségében erőszakos, sokszor
bűnös tettekhez is vezető módszerek elzárták a nemzeti és a
társadalmi felemelkedés sikerrel megkezdett útját. Súlyosan
kompromittálták a pártot, a szocializmus gondolatát és újabb nemzeti
tragédiába sodorták az országot. Pedig a párt egészséges erői 1953
nyarán már az időt is elérkezettnek ítélték egy demokratikus
reformfolyamat megkezdéséhez. Máig szenvedjük s éppen napjainkban
kezdtük meg tisztázni e próbálkozás zátonyra futásának, a
reform-gondolat elsikkasztásának a következményeit. Bár az azóta
eltelt évtizedekben többször megpróbáltuk a részleges reformokat
sikerrel-sikertelenül végrehajtani, a rossz társadalmi modell
korlátait nem tudtuk áthágni, átfogó fordulatot nem sikerült
véghezvinni. Erőfeszítéseink végeredménye mindenki előtt jól ismert.
Háborús romokat nem kell ugyan eltakarítani, de háborús veszteségnyi
adósságunk rendezése a mai aktív, ,,békeviselt,, nemzedékek
feladata.
Lukács György visszatérően utalt történelmi fejlődésünk fontos
jellemzőjére, arra, hogy a tragikus helyzetekből ismétlődően nem a
belső progresszió erejével, hanem külső segítséggel sikerült pozitív
fordulatot elérni. Így volt ez szerinte 1945-ben is. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 11:48
|
Vissza »
|
|
Ünnepi köszöntő (4. rész)
|
,,Magyarország felszabadulását a Vörös Hadsereg győzelme, nem
belső forradalom hozta meg. Nem voltak igazi forradalmi harcok,
amelyekben az emberek, és velük a nézetek, a világnézetek, a
forradalom komolyan átalakulhatott volna...,, - írta.
Éppen ezért kell hangsúlyozni, hogy most - bármilyen nehéz
körülmények között is - ismét előttünk a feladat: egyszer végre a
belső progresszió összefogásával a haladás, a civilizáció élvonalába
küzdeni magunkat a gazdasági teljesítmény, a szocializmus
demokratikus politikai berendezkedése, a humánus és szolidáris
társadalmi viszonyok, emberi kapcsolatok megvalósításának útján. Ha
valamikor, hát most végképp nem várhatjuk mástól, se kelettől, se
nyugattól, hogy fejlődésünk tornyosuló akadályait helyettünk
eltakarítsák. De mégis van rokonszenvező figyelem mind keleten, mind
nyugaton a maga adottságai között új utakat törő, és mások iránt sem
elzárkózó, saját sorsán makacsul javítani akaró és kész Magyarország
iránt.
Önbizalom, bátor kezdeményezés, dinamikus közélet és légkör
szükséges ehhez a második újjáépítéshez. Mert újjá kell építenünk ma
nemcsak a termelést, a gazdaságot, a társadalom intézményeit, hanem
ami ennél több, s nehezebb; az egyén, a személyiség méltóságát, a
családokat, a közösségeket, az állampolgári önállóságot és
felelősségtudatot, a munka, a tudás rangját, a bizalmat, a
társadalmi szolidaritást. Csak így remélhetjük ugyanis, hogy végre
magunk mögött hagyjuk az elmúlt évtizedek regényesnek aligha
nevezhető kanyarulatait. Visszatalálunk a magunk természetes
történelmi, társadalmi, nemzeti forrásaihoz, kulturális
hagyományaihoz. Meggyőződésünk, hogy ezeket, mint gazdagon buzgó
erőforrásokat hasznosíthatjuk a korszerű gazdaság, a kiteljesedő
politikai demokrácia, a magyarság egészét átfogó nemzeti
azonosságtudat felépítéséhez csakúgy, mint a szolidaritást erkölcsi
törvénnyé is emelő szociálpolitika kialakításához. Napjainkban
sincs, miként a felszabadulás idején sem volt olyan politikai erő,
amely egyedül tudná megoldani a történelmi feladatokat. Ez a
felismerés vezetett oda, hogy az MSZMP szakított egyközpontból való
társadalomirányító illúziójával. Elutasítja a rendi vonásokat mutató
szocializmus, a ,,pártállam,, , a hatalom túlzott - visszaélésekre
is lehetőséget adó - koncentrációját, rossz gyakorlatát. Politikai
felelősségvállalását nem deklarált hegemóniára, hanem a társadalmi
folyamatok összehangolásában való eredményes részvételére kívánja
építeni. Nem formál jogot a hatalom kizárólagos gyakorlására, és
vállalja a versenyt, a demokratikus választásokon való
megmérettetést. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 11:52
|
Vissza »
|
|
Ünnepi köszöntő (5. rész)
|
Meggyőződése, hogy a magyar nép közös akarattal, összefogással,
kellő felelősséggel és hozzáértéssel képes egy valóban demokratikus
szocialista társadalmat létrehozni.
Ha azt akarjuk, hogy jövőnket formáló közös döntéseink és új
jelentőséget, tartalmat nyert nemzeti ünnepeink között szerves
kacsolat és szellemi híd épüljön ki, hinnünk, hirdetnünk és
bizonyítanunk kell, készek és képesek vagyunk sorsunk és világunk
újjáalakítására.
Együtt, felszabadulva és megszabadítva egymást kölcsönös
félelmeink, bizalmatlanságunk és bizonytalanságunk, előítéleteink
terhei alól. Mindezekben bizakodva köszöntöm önöket. Kívánok
mindannyiuknak hitet, jó egészséget és a munkában eredményeket.
(MTI)
1989. április 3., hétfő 11:53
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|