Rendszerváltás és az MTI

	Ünnepi köszöntő (2. rész)
Ezt a társadalmat nemzeti célokra senki sem egyesítette többé, de még a polgári rendet, az osztályharcos felek között annyi évtizeden át fennállott kompromisszumot sem lehetett többé helyreállítani.,, S hiába voltak nagyszerű, tisztánlátó, a veszélyt felismerő honfitársaink, külső és belső okok miatt nem tudtak olyan erővé szerveződni, amely megállíthatta volna az eseményeket. Lettek üldözöttekké, hősökké, mártírokká. Küzdöttek itthon illegalitásban és Európa valamenyi hadszínterén a jó oldalon. Számunkra pedig szovjet, amerikai, román, angol, bolgár és kanadai katonák, velük magyar partizánok és a Budai Önkéntes Ezred hősei hozták el a felszabadító, a megszabadító pillanatot. A bizonyosságot, hogy béke van, esély az életre, lehetőség a munkára, alkalom egy önálló, demokratikus ország megteremtésére. S a hitet, hogy ,,lesz magyar újjászületés ,, Mert e jelszó jegyében sorakozott fel és talált egymásra a munkásmozgalom kommunista és szocialista irányzata, a polgári progresszió és a népi radikalizmus. Ezek a politikai pártokba szervezett erők akkor a nagy nemzeti feladat megoldására egymással koalícióba léptek. Az ország háborút megszenvedett lakossága pedig azonnal hozzáfogott a romok eltakarításához, majd az újjáépítéshez. A közélet demokratikus átalakítását, a helyi önkormányzatok létrehozását, a közbiztonság helyreállítását az önszerveződéssel létrejött népi szervezetek karolták fel, összefogták a demokratikus pártok alkotó energiáit. Dózsa György parasztháborújához mérhető hatalmas változásnak tartotta a földosztást Bibó István, aki így írt erről az időszakról: ,,... legyünk vele tisztában, hogy Magyarország számára életkérdés, hogy a régi világ összeomlása felszabadulás maradjon, illetőleg felszabadulássá legyen, s a beteg magyar társadalomszerkezetnek azok a nyomasztó tényezői, melyek a szovjet hadsereg megjelenésére tűntek el: a vadászó urak, a zárt kasztban élő tisztek és hivatalviselők, a csendőrök és a nemzetnevelők vissza ne térhessenek. Gondoskodni kell tehát arról, hogy ha a mi számunkra a felszabadítás ténye örökre összekapcsolódik is a háborúvesztés legváltozatosabb anyagi és lelki nyomorúságának emlékével, unokáink számára ... emelkedjék tiszta történeti realitássá azok által az eredmények, következmények és kedvező fejlődés által, amelyeket hosszú lejáratra megnyitott. (folyt. köv.) 1989. április 3., hétfő 11:46
Vissza » Folytatásokkal »