|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Felszabadulás, vagy felszabadítás?
|
Néhány éve megkérdeztem a statisztikai hivatalban, hogy a magyar állampolgárok közül hányan születtek 1945. április 4-e óta. Valamivel többen, mint hat milliónyian - hangzott a válasz. Azóta eltelt vagy fél évtized, az idősek közül sokan meghaltak, s nem lepődnék meg, ha egy precíz szakember bebizonyítaná, hogy a mai magyar társadalom kétharmad része már a felszabadulás után született. Felszabadulás? Megnéztem az értelmező szótárban, a kifejezés igei alakban fordul elő. "Felszabadul: megszállt terület, fegyveres harcban, újra szabaddá lesz." Homályos fogalmazás. Lesz? Kinek a jóvoltából? Egyáltalán, annak a hat és félmillió magyar állampolgárnak, aki már az új kor szülöttje, miként lehetne elmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi történt 1945-ben? Újabb kérdések is felötlenek, persze. Vajon csak felszabadulásról beszélhetünk, ahogy mostanában mondjuk? Vagy felszabadításról, ahogy sokáig kellett mondanunk? Mi a különbség a két szó között - hangulatilag, történelemszemléletileg? Továbbá: hol lépték át a szovjet csapatok Magyarország határát? Battonyánál, ahogy sokáig írtuk? Netán Csanádpalotánál, ahogy a helytörténészek vélik? Esetleg máshol? Olyan településnél, amelyről még mostanában sem illik beszélni? És az újabb kérdések. Például az, hogy a német csapatok mikor hagyták el Magyarországot? 1945. április 4-én, ahogy hisszük? Vagy néhány nappal később, ahogy a helytörténészek mostanában állítják? Maradjunk mindjárt a kezdeteknél, a róluk való elmélkedés felér egy ideológiatörténeti oknyomozással. Mulatságos volna megjegyezni, ha éveken át nem vettük volna túl komolyan, hogy a battonyai "belépés" szorgalmazója egy sokáig aktív külügyminiszter volt. Egyébként kiváló lokálpatrióta, aki helytörténeti kutatókat nem kímélve bizonygatta, hogy a szovjet csapatok szülőfalujánál érték el a magyar határt. Vele szemben, előbb félénken, aztán - a miniszter nagykövetté kinevezése után már hangosabban, nyugdíjba helyezése után pedig - még erőteljesebben fejtették ki a fellázadt helytörténészek, hogy szó sem lehet Battonyáról. Az egyik közeli falut érte az a megtiszteltetés, hogy először szabadították fel a szovjet katonák. Nos, álkérdésről vitatkozunk. (folyt.)
1989. március 31., péntek 15:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|