|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Baker - Kissinger tanulmányáról
|
(Kéri Tamás) München, 1989. április 5. (SZER, A mai nap) - Néhány nappal ezelőtt nagy port vert fel Baker amerikai külügyminiszternek az a bejelentése, hogy a kormány tanulmányozza azt a Kissinger, volt külügyminisztertől származó elképzelést, amely szerint Washington és Moszkva új megegyezést dolgozhatna ki Kelet-Közép-Európára vonatkozóan. Brzezinski volt nemzetbiztonsági tanácsadó óvott attól, hogy az Egyesült Államok egy új jaltai egyezményei pecsételje meg a kelet-közép-európai népek sorsát. Ha Baker külügyminiszter tíz nappal ezelőtt kísérleti léggömböt kívánt felereszteni, amikor némi fenntartásokkal bár, de tanulmányozásra méltónak ítélte Henry Kissinger kelet-európai javaslatát, akkor a kísérlet elérte célját. Hiszen azóta - úgy tűnik - a fél világ mással sem foglalkozik, mint a léggömb- célpontra lövögetéssel. Tegnap újra Carter elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski vette át a tulajdonképpen soha át nem engedett szót, ezúttal Bécsből, ahol is óva intette az amerikai kormányt bármiféle szuperhatalmi megállapodástól vagy arra való törekvéstől maguknak az érdekelteknek a feje fölött. A röviden csak új Jaltának becézett és így eleve kárhozatra ítélt javaslat részletei még csak nem is ismeretesek. Baker tálalásában lényegében ugyanis így hangzott: Washington folytasson tárgyalásokat Moszkvával. Ezeknek a célja: a Szovjetunió egyezzen bele a térség feletti uralma enyhítésébe, lazításába, cserébe azért, hogy a Nyugat nem kísérli meg a helyzet olyan kihasználását, amely fenyegetést jelentene a Szovjetunió számára. Aligha kétséges, hogy a reálpolitikáról egykor oly mélyen szántó értekezéseket író Kissinger tarsolyában ennél sokkal átfogóbb és nagyobb szabású rendezés lehetett. Legalábbis Baker csakis egy kelet-európai tervre tett utalást. Brzezinski helyenként árnyaltan fogalmazott, például amikor kijelentette: nyilvánvaló, hogy a téma nem formális megbeszéléseknek a tárgyát képezheti Washington és Moszkva között, amely során még egy jövőbeni Európának a képe is vita tárgya lehet. Formálisan azonban csakis az érdekeltek, tehát a nyugat- és a kelet-európaiak bevonásával, és ezért a két szövetség közötti tárgyalások során lenne helyes a témáról beszélni. Ahogyan azonban azt Kissinger tálalta, vagy ahogy azt a nyilvánosság felé értelmezték, az egész javaslat pontosan a kívánttal ellentétes hatást váltotta ki, hiszen - mondta - éppen a szimbolikus elemek, így magának a szuperhatalmak közötti alkunak az ötlete egy új Jaltának a rémképét idézi fel. Ami azt illeti, nemcsak Brzezinskiben, hiszen például a Washington Post szerint magukat megnevezni nem kívánó külügyminisztériumi szakértők - úgymond - rémült döbbenettel reagáltak a Kissinger-tervre. Egyesek azért, mert szerintük ostobaság lenne olyan megállapodásra törekedni a Szovjetunióval, amely állandó jelleggel szovjet uralom, szovjet ellenőrzés alá rendelné a térséget, pontosan akkor - írja a Post -, amikor egyes kelet-európai országok már élénk tempóban mozognak a nyugati típusú politikai és gazdasági elvek felé. Brzezinski mindezért egy olyan új európai biztonsági keret létrehozására hívott fel, amelyben a keleti blokk politikai, gazdasági és társadalmi reformjai sem Moszkvát, sem Washingtont nem fenyegetnék. Hiszen ebben a keretben Moszkva formálisan is érvénytelennek kellene nyilvánítsa a Brezsnyev-doktrinát. Mint ahogy a kereten belül egyértelműen szögeznék le: sem a Varsói Szerződés, sem a NATO nem tekinti magát a politikai és ideológiai kontroll bármiféle eszközének. Brzezinski, aki jelenleg itt New Yorkban, a Columbia Egyetemen tanít, abból az alkalomból tartózkodik egyébként most Bécsben, hogy legújabb könyvének a témájáról tartson előadást. A könyv címe: A grandiózus kudarc, a kommunizmus születése és halála a XX. században. +++
1989. április 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|