Rendszerváltás és az MTI

	Kelet-európai helyzet - Kirkpatrick-nyilatkozat
(Csipán Tibor) München, 1989. március 20. (SZER, Késő esti mai nap) - A Washington Post mai számában Jeane Kirkpatrick, az Egyesült Államok volt ENSZ- nagykövete a tekintélyes konzervatív külpolitikai szakértő hosszabb elemzést közöl a kelet-európai helyzetről, és ebben felteszi a kulcsfontosságú kérdést: vajon kimúlt-e már az úgynevezett Brezsnyev-doktrína? Kirkpartick emlékeztet, hogy amikor a magyar kormány utoljára megkérdőjelezte a létező szocializmus értékeit és a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok természetét, szovjet tankok özönlötték el Budapestet. Ma, több mint három évtizeddel később - folytatja Kirkpatrick - a magyar vezetés újra átfogó politikai, gazdasági és alkotmányreformra készül. Magyarországon - mondja a konzervatív kommentátor - ma nyíltan beszélnek arról, hogy esetleg az ország az Európai Gazdasági Közösség tagja lesz, és azt várják, hogy az Európa Parlamentben megfigyelői státuszt kap, és ma a Szovjetunió egyetlen egyszer sem utalt arra, hogy egy ilyen jellegű fejleményt vereségként értékelne. Oleg Bogomolov, Gorbacsov tanácsadója például - mint ahogy azt hallgatóink bizonyára jól tudják - kijelentette: egy semleges Magyarország nem jelentene fenyegetést a Szovjetunió számára. Jeane Kirkpatrick ezekre a fejleményekre is utalva teszi fel a kérdést, hogy vajon mára érvényét vesztette-e az úgynevezett Brezsnyev-doktrína, melynek röviden az volt a lényege, hogy Moszkva internacionalista kötelességének tartotta a bajba jutott szocialista rezsimek életben tartását akár katonai erővel is. Kirkpatrick - válaszolni próbálván a kérdésre - megállapítja: ma igazából senki nem tudja, hogy a Szovjetunió milyen mértékű szabadságot és függetlenséget fog eltűrni. Magyarországon, Litvániában és Lengyelországban a kormány és az ellenzék egyaránt óvatosan feszegeti a határokat. A kommunista pártok - hatalmukat megőrzendő - lazítani akarnak a totális kontrollon, szabad választásokat ígérnek, de csak szigorúan meghatározott feltételek mellett. Magyarországon például - írja Kirkpatrick, s itt nézzék el nekem a hallgatók, ha őt idézvén már jól ismert dolgokról beszélek - ellenzéki pártok is indulhatnak majd a választásokon, s ha sikeresek lesznek, helyet kaphatnak egy olyan koalícióban, melynek vezető ereje az MSZMP lesz. Litvániában a Sajudis ellenzéki mozgalom jelölteket indít a március 26-i törvényhozási választásokon, már eleve azzal a tudattal, hogy elsöprő győzelme esetén sem lesz semmi lehetősége arra, hogy beleszóljon az új kormány összetételébe. Lényegében - állapítja meg Kirkpatrick - az ellenzéki pártok és mozgalmak Kelet-Európában elfogadták, hogy a politikai küzdelemben az ő kapujuk felé lejt a pálya, s hogy nem egyenlő feltételek között küzdenek a kommunista párttal. Még ilyen körülmények között is nagy a nyugtalanság és a bizonytalanság - mondja Kirkpatrick. - A Sajudis és a Szolidaritás vezetői például félnek igazi demokráciát és félreérthetetlen függetlenséget követelni. Félnek a Szovjetuniótól, félnek a Varsói Szerződés erőitől, félnek egy olyan fejleménytől, mely az egész reformfolyamatot elpusztítaná. Hová vezet mindez? - teszi fel végül a kérdést Kirkpatrick. - Gorbacsov türelmének és hatalmának hol a végső határa? Lehetséges- e, hogy a Varsói Szerződés egyik vagy másik tagállama semlegességet jelentsen be? Győz-e a nacionalizmus a szocializmus felett Kelet- Európában? Győz-e a demokrácia a pártdiktatúra erői felett? Ne lepődjünk meg, ha Jeane Kirkpatrick válasza ezekre a kérdésekre végül is pontosan ugyanaz, mint az ügyben érdekeltek túlnyomó többségének a válasza: ma még nem tudhatjuk. +++ 1989. március 20., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »