 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
 |
A köztársasági elnökjelöltek
|
----------------------------
München, 1989. október 7. (SZER, A munka világa - Rajki László)
- A hatalomért, az ország jövőjéért vívott harc első nagy csatájának
a köztársasági elnök választása ígérkezik. Hatalmas a tét, és tény,
hogy a több mint 40 év utáni első szabad népszavazáson rendkívüli
felelősség nehezedik az állampolgárokra.
A döntés, a sokak által hallgató többségnek nevezettek,
elsősorban a munkások kezében van. Rajtuk múlik, hogy merre billen a
mérleg nyelve, az olyanok felé mint például Pozsgay Imre
államminiszter, a megreformált kommunisták vezéregyénisége, esetleg
az MSZMP-ből kizárt, a szociáldemokraták támogatta Király Zoltán
újságíró, országgyűlési képviselő, vagy Rácz Sándor, az 1956-os
forradalom Nagybudapesti Központi Munkástanácsának elnöke, a Magyar
Október Párt köztársasági elnökjelöltje.
Pozsgay és Király esetében az utóbbi egy-két évben szerzett
vitathatatlan érdemeik mellett nem feledkezhetünk meg arról, hogy a
barikád mindkét oldalát megjárták. Részesültek a kádári hatalom
előnyeiből, és aktívan, illetve passzívan hozzájárultak az ország
társadalmi, politikai, gazdasági csődjéhez. Rácz Sándor ezzel
szemben mindvégig hű maradt a kétkezi dolgozókhoz, ahhoz a réteghez,
amelyből származik és a keresztényi elvekhez, erkölcsökhöz. Egész
életében a magyar nép érdekeiért küzdött, amiért a kommunisták
életfogytiglani börtönre ítélték. A Beloiannisz Gyár
szerszámkészítője 23 évesen nőtt ki a forradalom egyik legerősebb
vezető személyiségévé, és a szabadságharc vérbefojtása után, a vörös
terror közepette is bebizonyította, hogy csábítással, fenyegetéssel
sem tántorítható le az egyenes útról. Nem alkudott meg, nem kötött
számára előnyös kompromisszumot a Kádár-rezsimmel. Letartóztatásáig
következetesen védte a forradalom vívmányait, és választói a
munkásság, a magyar nép érdekeit. (folyt.)
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|