Rendszerváltás és az MTI

	A Pax Romána kongresszusa
München, 1989. április 2. (SZER, Élő egyház) - A bodeni tó Reichenau nevű szigetén festői környezetben tartotta március 27-e és április 2-a között ez évi kongresszusát a külföldi katolikus magyar értelmiségi mozgalom, a Magyar Pax Romána, amelynek különös aktualitást kölcsönöztek az elmúlt hónapokban Magyarországon lefolyt események és változások. Erre utal a választott téma is: Földindulás Magyarországon. A hazai és külföldön élő előadók ennek kihatásait elemezték a politika, a társadalom, a vallás, a kultúra, a közgazdaság, és nem utolsó sorban az erkölcsi élet szempontjából a 15 országból összejött 200 résztvevő előtt. A rendelkezésünkre álló néhány percben a lehetetlenséggel határos valamennyi előadásra kitérni, ezért beszámolónkat az egyházi- vallási vonatkozásokra kell leszűkítenünk, annál is inkább, mert a Szabad Európa Rádió naponta tájékoztatott a kongresszus lefolyásáról és a többi előadásról. Három jeles magyarországi szakember előadását fogjuk most ismertetni: Lukács Lászlóét, Nyíri Tamásét és Endrefi Zoltánét. Lukács László piarista a Vigilia főszerkesztője, előadásának címe az "Egyház útkeresése a magyar válaszúton" volt. Bevezetőjében végigpásztázta azokat a változásokat, amelyek az elmúlt körülbelül másfél év folyamán az egyház és egyházak helyzetében beálltak a politikai átalakulás függvényeként. A negyven éven át megbénított egyház, amely a magyar társadalom életét sújtó sztálinista rendszer terrorjának legnagyobb vesztese volt, most teljesen új helyzet előtt áll. Meg kell találni a helyét a most kialakuló társadalomban, amelynek jellemzői a pluralizmus és a szekuralizálódás lesznek. Ezért fel kell számolni az elmúlt évtizedekben kialakult magatartási formákat, amilyenek a ritualizálódás - azaz a visszahúzódás a belső istentiszteleti élet keretei közé, a klerikalizálódás - amely az egyházat lényegében a papsággal azonosítja, és nem nyújt lehetőséget a világiak aktív bekapcsolódásának az egyház életébe. És az egyház kettészakadása az intézményes egyházak, és egy ettől függetlenül működő, földalatti kereszténységre. Az állam a jelen válságban keresi az egyház segítségét - elsősorban a közerkölcsök megjavítása, a szeretetszolgálat és a nemzeti identitás keresése síkján. De mindez bármennyire is hozzátartozzék az egyház küldetéséhez, tevékenysége nem ebben merül ki. Lukács László nézete szerint a jövő magyar egyháza imádkozó és fokozottan közösségi egyház kell hogy legyen. Meg kell szabadulnia a klerikalizmustól, a hit átadására új dinamikus eszközöket és módszereket kell alkalmaznia, fel kell készülnie a szabad versenyre az ideológia terén, és új vezetési stílust kell bevezetnie a püspöki konferencián belül is. Hogy mindezekre képes lesz-e, az attól függ, hogy hogyan válaszol megnövekedett kihívásokra. Ugyanennek kérdésnek a felvetése képezte Nyíri Tamás, a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia professzora előadásának kiinduló pontját, amelyben az egyházak a mai magyar társadalomban elfoglalt helyzetét elemezte. Felvázolva a jelen válság okait. Elsősorban a család válságára hívta fel a figyelmet. Az egyház itt akkor fog tudni segíteni, ha sikerül pozitív család-lelkipásztorkodásra átallnia. De a család válsága szoros összefüggésben áll az elterjedt fogyasztói szemlélettel is. Ennek orvossága a lelki- szellemi értékek becsületének helyreállítása. A kereszténységnek újra meg kell jelennie a társadalomban, a közéletben, hogy tanúságot tegyen azokról az örök emberi értékekről, amelyeket képvisel. A magyar társadalom válságának egyik további jelene az egyén felelősségvállalásának megszűnte. Ez a betegség az egyház jelen struktúrájától sem idegen. Mindezen problémák ellenére Nyíri professzor reményt lát a jövőre vonatkozólag - ehhez azonban az kell, hogy az egyház megszűnjék, mint mondta: körzeti szolgáltató vállalatként működni - hanem igyekezzék az embert elvezetni az Istennel való bensőséges szeretet találkozásra. Befejezésül még néhány szó Endrefi Zoltán matematikus és filozófus, a magyar környezetvédelem egyik fontos mozgatója előadásáról, melyben a környezet válságának és a gondolkodás válságának összefüggéseit vizsgálta. Szerinte a környezetszennyeződés és a környezet javaival való visszaélés a mai ember világszemléletére és ebből fakadó magatartására vezethető vissza. A fogyasztási gondolkodás eredménye, hogy az ember nem képes lemondani semmiről. Az élveztek e hajszolása a hedonizmus, melynek alapelve: ami kellemes az jó is, a mai embert teljesen szétzúzta lelkileg. A mai embernek rá kell ébrednie, hogy ami élvezetet okoz, nem szükségszerűen erkölcsi jó is - és nem mindig használ. Ennek a magatartásnak kialakulásában, az előadó szerint, szerepet játszott először is a tudományos és technikai haladásba vetett vakhit. Másodszor a liberalizmus, mely szerint a szabad verseny az ember önzését átváltoztatja a köz javává, és a marxizmus, mely azt az illúziót terjeszti, hogy a kommunizmusban az egyéni és a közérdek egybe fog esni. Mindhárom irányzat elveti az aszkézis, az önfegyelem szükségességét - márpedig anélkül, a gondolkodásmód ilyen irányú átalakulása nélkül, emberi együttélés nem lehetséges. A kereszténységnek itt van döntő feladata az emberiség jövője szempontjából: a keresztény Istenhez fordulása a szellemi értékek igenlése, és az anyagiakra orientálódó gondolkodás kiküszöbölése által hozzásegíthet a környezet válságának megoldásához is. +++ 1989. április 2., vasárnap
Vissza »