Rendszerváltás és az MTI

	NATO-célok - a 40. évfordulón
Köln, 1989. április 2. (Deutschlandfunk) - Az Atlanti-óceánon innen és túl ezekben a napokban ünneplik a NATO fennállásának 40. évfordulóját. - A nyugati védelmi szövetség mai céljairól szól Rüdiger Moniak kommentárja: - Ritkán beszélnek arról, hogy a nyugati országok aligha küzdöttek volna le ellentéteiket és kötöttek volna szövetséget egymással, ha a Szovjetunió nem kezdett volna céltudatosan terjeszkedni. Míg a II. világháború után a nyugati győztes hatalmak egy év alatt 4 millióról 800 ezerre csökkentették haderőik számát, Moszkva nem szerelte le katonáit: fegyverben tartotta 4 milliós hadseregét, a szovjet hadfelszerelési ipar teljes erővel dolgozott tovább, nyugati határán csaknem 100 millió lakosú idegen területeket kebelezett be a Szovjetunió. E korlátlannak tűnő szovjet hatalmi igény láttán a nyugati demokratikus államok egymás szövetségét keresték. 1949. április 4-ikén 12 nyugati ország képviselői Washingtonban aláírták az Észak-atlanti Szerződést, amely a külső ellenséggel szemben közös védelemre kötelezte őket. E szerződés azonban nemcsak a katonai szövetség alapjait teremtette meg. Egyidejűleg arra is kötelezte az aláíró államokat, hogy tiszteletben tartják az Egyesült Nemzetek Szervezetének chartáját, és így erősítik a békét és a nemzetközi biztonságot, s végül javítják a gazdasági együttműködést is, hogy minden országban lehetővé tegyék a szociális haladást. A siker a NATO-t és politikáját igazolta. A NATO 40 éven át hozzájárult ahhoz, hogy Európa békében élhessen. Európa szabad része, az Európai Közösség jólétet teremtett lakói számára, gazdaságpolitikáját az egész világon példaképnek tekintik. Sikerét a NATO annak az elvnek köszönhette, hogy mindig a megbízható katonai-védelmi képesség talaján kereste a megértést és az enyhülést a kelet-európai országokkal. Ezt az elvet azonban Nyugaton ma már sokan túlhaladottnak tartják. Sokan azt hiszik, mióta Gorbacsov hozzálátott a szovjet társadalom átalakításához, és abban bizonyos sikereket ért el, a NATO csökkentheti katonai erőfeszítéseit. E hiszékenyek azonban összetévesztik a szavakat a tétekkel: Gorbacsov a múlt év végén egyoldalú csapatcsökkentést jelentett be, s még csak tervezi a csapatcsökkentést, de a nyugati közvélemény egy része már úgy tett, mintha végrehajtotta volna - a közvélemény e része elvesztette valóságérzetét. A NATO ilyen légkörben pillant vissza most 40 éves múltjára, és örül, hogy az Észak-atlanti Szerződés beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Persze előre is tekint, hogy felismerje a jövőben a helyes politikát. A szövetség - amely az emberi szabadságról és a jog uralmáról alkotott közös elképzeléseken alapul - a kelet-európai népekre is nagy vonzóerőt gyakorol. Kohl kancellár szerint e vonzerő lényeges a Kelet-Európában végbemenő változások számára is. Szerinte ezt a vonzerőt meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni, hogy a megbízható védelmi képesség talaján ki lehessen használni a nemzetközi kapcsolatokban kínálkozó új lehetőségeket. Vagyis a NATO továbbra is az európai feszültség enyhítésére törekszik. Eközben fontos, hogy a szocialista országok lakói fokozatosan megkapják azokat a szabadságjogokat, melyek a nyugati demokráciákban magától érthetődőeknek számítanak, s ha ez megtörténik, akkor többé nem kell aggódnunk földrészünk békéjéért. +++ 1989. április 2., vasárnap
Vissza »