Rendszerváltás és az MTI

	A Demisz megalakulása
(Váczi Sándor) Köln, 1989. április 29. ( Deutschlandfunk, Csak egy szóra) - Kedves hallgatóim! Mindennek megvan a maga logikája. A történtek, legalábbis Nyugatról nézve mégiscsak váratlanul érték a szemlélőt. Hiszen egy olyan országban, ahol a felelős posztokon még mindig kommunisták ülnek, amely még mindig szocialistának nevezi magát, nos, egy ilyen országban egyszer csak úgy alakul a helyzet, hogy kiderül, nincsenek többé kommunista ifjak. Legalábbis ekképpen lehet értelmezni azt a jelentést, ami szerint a KISZ egyik napról a másikra megszűnt létezni. Helyébe egy szövetségi alapon építkező, a Demisz lépett. Eddig is tudtuk, hogy a demokrácia, a demokratikus fogalmak nem állnak semmiféle szabadalmi védelem alatt. Akár egy közép-amerikai katonai puccsról, akár egy afrikai vagy egy ázsiai ország társadalmi átalakításáról legyen szó, a változásokat szinte kivétel nélkül a demokratizálás címén hajtják végre. Valójában azonban ezek az események sajnos csak nagy ritkán haladnak a nyugati típusú demokratizálódás útján, vagyis a szabadság felé. Mindezt már elégszer megtanulhattuk. Ettől függetlenül úgy tűnik, hogy ez a szó szinte varázserővel rendelkezik. A föld népei az éhségtől, a nyomortól és az elnyomástól való megszabadulást remélik tőle. A jelenlegi magyarországi helyzetet tekintve a Kommunista Ifjúsági Szövetség átkeresztelése Demokratikus Ifjúsági Szövetséggé már-már forradalmi jelentőségű. A pártideológusok korábban egy ilyen lépést valószínűleg ellenforradalomnak neveztek volna. A KISZ átalakulása Demisszé nem más, mint az MSZMP-nek való alávetettség felmondása. Minden tagnak, illetve tagszervezetnek a saját ügye, hogy a továbbiakban kommunistának vallja-e magát vagy sem. A kongresszusi küldöttek támogatásukról biztosították az MSZMP reformszárnyát. Lényegében azonban minden tag maga dönt a felől, hogy az MSZMP-hez vagy más politikai csoportosuláshoz kíván-e csatlakozni. A magyarországi politikai élet növekvő pluralizálódása elképzelhetővé teszi, hogy a jövőben a különböző politikai pártok, mint például a szociáldemokraták vagy a kisgazdák saját ifjúsági szervezetet alakítsanak. Az ifjúság az egész világon a jövő záloga. Különösen ott, ahol a hatalmon levők kötelező érvénnyel határozzák meg a követendő világnézetet. Az ilyen rendszerek fennmaradásának biztosítéka az, hogy az egymást követő nemzedékek szorosan egymás nyomában meneteljenek. Éppen ezért a fiatalokat ezekben az országokban állami irányítás alatt álló tömegszervezetekbe kényszerítették, ahol megfelelő világnézeti oktatásban részesítették őket. így csinálták ezt a nácik Németországban, és így tettek a kommunista uralom alatt álló országokban is. Ha a funkcionáriusok csak egyszer lecsatolták volna magukról a szemellenzőt, kénytelenek lettek volna beismerni, ha úgy hiszik, hogy ezen a módon megnyerhetik a maguk és ideológiájuk számára az ifjúságot, az nem más, mint öncsalás. A fiatalokban először is törvényszerűen ott él a lázadás szelleme és úgy hiszik, mindent másképpen és jobban kell tenniük, mint ahogy azt apáik tették. Ezen kívül elegendő példát ismerünk arra, hogy milyen gyorsan szabadulni igyekeznek a fiatalok azoktól, akik erőszakkal akarják őket fölistrángozni. Mi maradt Németországban az egykori Hitler jugendből? Pusztán hátborzongató emlékük. Az 1956-os forradalom lelke mindenekelőtt az ifjúság volt. A "prágai tavaszt" ugyancsak egy új nemzedék teremtette meg. Ami jelenleg a kínai egyetemeken zajlik, a tüntetések, az előadások bojkottálása, szintén nem más, mint egy pórázra fogott generáció szabadságvágyának megnyilvánulása. A KISZ átalakulása Demisszé valószínűleg némely funkcionárius utolsó illúzióit is szertefoszlatta. A kommunista párt szemmel láthatóan egyre kevesebb erővel rendelkezik a hatalom megtartásához. +++ 1989. április 29., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »