Rendszerváltás és az MTI

	A Fidesz országos választmányának nyilatkozata a ,,nemzeti megbékélésről,, (1. rész) (OS)
1989. június 8., csütörtök - Néhány hét óta a rádióban, a televízióban és az újságokban szinte naponta kapnak teret nyilatkozatok, amelyek a ,,nemzeti megbékélésre,, szólítanak fel. Aggasztónak találjuk ezt a fráziszuhatagot, amely a ,,hivatalos,, szervezetek vezetőinek nyilatkozatiból ömlik ránk. Félő, hogy a társadalom számára újból öszezavarodnak a különböző szervezetek álláspontjai. Ezt megelőzendő, a Fidesz Országos Választmánya szükségesnek látja erről alkotott véleményét a magyar társadalom tudámására hozni. Megítélésünk szerint 1956-ban a nemzet, Magyarország szovjet megszállása és a kommunista párt uralma ellen kelt fel. Akaratát világosan kimutatta, amikor a forradalom miniszterelnökét, Nagy Imrét és kormányát rákényszerítette, hogy vállalja a többpártrendszert, deklarálja a Varsói Szerződésből történő kilépésünket és az ország semlegességét. Elegendő belső erő híján a kommunista párt orosz tankokat hívott segítségül, elárulva és eladva ezzel éppen csak megszerzett nemzeti függetlenségünket, a forradalmat vérbe fojtotta és kegyetlenül megtorolta. Amikor ,56 forradalmárait temetjük, mi nem feledkezünk meg azokról a bűnökről, amelyeket az MDP, majd a vele magát máig jogfolytonosnak valló MSZMP a magyar társadalom ellen elkövetett. Nem felejtettük el a ,45-48 között működött pártok felszámolását, a koncepciós perekben elítélteket és kivégzetteket, az államosításnak becézett rablásokat, a földjüktől megfosztott parasztokat, az internáltakat és a forradalom után kivégzettek százait. Úgy véljük, ezeket a bűnöket nem csupán nem lehet, de nem is szabad elfelejtenünk. A náci bűnökhöz hasonlóan örökre meg kell őriznünk emlékezetünkben, hogy az utánunk következők is tudhassák, hová vezet a kommunista diktatúra. A ,,nemzeti megbékélés,, jelszava összemossa a különbséget a hóhér és az áldozat között. Be kell vallanunk, mi nem ugyanazzal az érzéssel gondolunk az elesett ÁVH-sokra, a pufajkás különítmények tagjaira, mint az elesett vagy kivégzett forradalmárokra; nem azonos helyen őrizzük őket emlékezetünkben. Nagy Imre és mártírtásainak temetésére készülve gyakran hangzik el az a kijelentés, hogy június 16-án egy korszakot temetünk. Ki kell jelentenünk, hogy ez nem igaz. Nem igaz, mert azokat a célokat, amelyekért a most temetendők életüket adták, mind a mai napig nem érhettük el. (folyt.köv.) 1989. június 8., csütörtök 11:43
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »