Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Szűrös Mátyással - 1. folyt.
- Változtassunk most egy kissé témát. Az a tény, hogy Szűrös Mátyás kikerült a közvetlen külpolitikai irányításból, minden bizonnyal ijedtséggel, töltötte el a kétmillió erdélyi magyart, akik Önben látták az egyik legfontosabb szószólójukat -, viszont nyilván örömet okozott Ceausescunak, aki éppen ezért ellenségének tekintette, tekinti Önt. Elnök Úr! Ebben az országban majdnem mindenkinek legalább két állása van. Nem tudna Ön az elnöki pozíció mellett másodállásban az erdélyi magyarok ügyében továbbra is működni? - Igen. Én nem szeretnék örömet szerezni Ceausescunak egy olyan időszakban, amikor egész Európa kezdi felismerni, hogy mit is képvisel Ceausescu és a családja. Ez anakronizmus. Tehát én már nem tudok elszakadni a külpolitikától. Tehát nagyon fogok figyelni, hogy mi történik a magyar külpolitikában, mi történik Magyarország körül, és történetesen a magyarság kérdésében. A napokban a Tiszántúlon jártam, részben Hajdú-Bihar megyében, Szolnok megyében, és ott az emberek nekem ezt egészen nyíltan megfogalmazták. Tehát nagyon sajnálnák, hogy ha én elszakadnék a külpolitikától. Ez őszintén szólva nekem jól esett - ugyanakkor egyben ezt egyfajta igénynek is felfogom, egy olyan követelménynek, amelynek eleget kell tennem. Tehát nagyon fogok figyelni, és úgy gondolom, hogy - mint ahogy eddig - a jövőben is az Országgyűlés nagyon nagy súlyt fog helyezni az erdélyi magyarság ügyére, illetve általában a határainkon túl élő magyarság kérdésére. Mi a határainkon élő magyarságra úgy kell hogy tekintsünk, mint a nemzet nagy erőforrására. Szellemi, kulturális és történelmi értelemben - de még anyagi értelemben is. Tehát ebben lényeges változtatás kell a mi politikánkban eszközölni. Nem tudom, Önnek elmondták-e? - mi készülünk egy emigrációs, még jobban mondva: ki- és beutazási törvény megalkotására. Ennek az lenne a lényege, hogy úgy tekintsünk a magyarságra mint a nemzet részére, kulturális és történelmi értelemben mint erőforrására, és hogy ilyen kategóriák értelmüket veszítsék, mint: emigráció, mint disszidens, és így tovább. Szabadon utazhassanak ki és be a magyarok az országból. - Szinte már közhelynek számít azt mondani, hogy a magyar politikának legsikeresebb ágazata a külpolitika volt. A rossznyelvek szerint, azért távolították el Önt most a külpolitikai életből, hogy lesüllyesszék a többiek szintjére. De most komolyra fordítva a kérdést: mi volt ennek az oka? Mivel magyarázható a magyar külpolitikai siker? Azzal hogy ezt valóban profik csinálták, míg másutt amatőrök dolgoztak? Vagy talán azt - vagyis: hogy nem volt igaz az, amit elsősorban Kádár János terjesztett uralkodása idején - hogy mi ugyan szívesen tennénk ezt-azt a külpolitikában, de azt Moszkvában nem engedik meg. - Ennek több oka van, hogy a külpolitikában talán korábban születtek eredmények, és korábban következett be főleg változás. Ez sok mindennel összefügg. Meg kell mondani, hogy ebben azért van bizonyos folyamatosság. De ami a 80-as évelőt illeti: mi vállaltunk bizonyos kockázatokat. Hát én magam is, aki nagyon sokat foglalkoztam a Szovjetunióval, a magyar-szovjet kapcsolatokkal - általában a szocialista világgal - láttam azért, hogy - még a Brezsnyev-doktrína idején is - kettőn áll a vásár. Tehát nagyon, lényeges dolog az, hogy ne viselkedjenek a kisebb szocialista országok vezetői szolgaian, ne hódoljanak be egy az egyben egy nagyobb ország vezetésének, hanem igyekezzenek a lehetőségek keretében, következetesebben érvényesíteni a saját országuk nemzeti érdekeit. Tehát egyrészt mi felismertük azt, hogy fel kell dolgoznunk a nemzeti és a nemzetközi összefüggéseit. Mi az hogy közös érdek, és mi az hogy nemzeti érdek? És egyre tisztábban láttuk, hogy itt nagyon sok zavar van. Azután foglalkoztunk a kisországok szerepével, foglalkoztunk a nemzeti-nemzetiségi kérdéssel és így tovább -, és eljutottunk olyan következményekre, hogy lehet azt másképpen is csinálni. Ehhez persze kockázatot kellene vállalni, mert nyílt bírálatot kaptunk a szocialista országokból. De legnehezebb volt megküzdeni saját sorainkkal. Igen. Ezért tudom mondani, hogy nem igaz az teljesen, hogy minden Moszkvától függ, hanem lehetséges, hogy nagyon direkt kísérletek történnek a Moszkvából, vagy máshonnan való vezérlésre. De nagyon sok múlik az adott ország vezetőin. - De nem volt ez adott esetben igazán jó alibi is, hogy az ember azt mondhatta, hogy mi megcsinálnánk de - egyfajta ilyen kacsintás a nyilvánosság felé - mi megcsinálnánk, dehát a párt nem engedi? - Ilyen is volt benne. Természetesen, amikor arra hivatkoztak, hogy mit szólnak hozzá szovjet barátaink és így tovább. Szóval ez az út nem volt járható. Tehát ezzel magyarázható részben az, hogy a külpolitikában van egyfajta folyamatosság. Tehát korábban erőfeszítéseket tettünk a kiegyensúlyozott, egyenjogú kapcsolatokra és viszony megteremtésére - ez nem volt könnyű akkor. Viszont elindultunk egy úton, amelyhez aztán nagy segítséget jelentett a változás a Szovjetunióban. - A gorbacsovi politika ehhez a mi törekvéseinkhez nagy hátteret jelent. Ezért van az, hogy mi aztán igazán szívből drukkolunk annak, hogy Gorbacsovnak sikerei legyenek, és hogy ez a politika visszafordíthatatlanná váljék. - Félig viccesen, félig komolyan járja az országban az a mondás, hogy a magyar külpolitika legnagyobb sikere az elmúlt években az volt, hogy el tudta hitetni Nyugaton országgal-világgal, hogy egy gazdaságilag teljesen tönkrement országba még mindig érdemes befektetni anyagiakat, annak ellenére, hogy a visszafizetésre kevés esély van. Én feltételezem, hogy Ön ezzel nem ért egyet. Viszont hadd kérdezzem meg, hogy akkor Ön szerint, Szűrös Mátyás szerint, mi volt az elmúlt években a legnagyobb külpolitikai sikere a magyar kormánynak? - A legnagyobb sikere a mi külpolitikánknak azt hiszem az, hogy valóban kialakult egy kedvező kép az országról. Tehát ma azt mondhatjuk, hogy egész Európában rokonszenvvel találkozik a mi törekvésünk, de még ezen túl is. Hát egyrészt az, hogy minket az események igazoltak törekvéseinkben, és hogy reformpolitikánk kiteljesedhetett azáltal, hogy Kínában és a Szovjetunióban hasonló jellegű folyamatok bontakoztak ki. Tehát tulajdonképpen, ha úgy veszem, a legnagyobb siker az, hogy nemigen fordult elő a magyar történelemben, hogy két világhatalom merít a mi tapasztalatainkból - ez a Szovjetunió és Kína. Egyrészt ez nekünk hatalmas háttér. Tehát mi nyugodtan mehetünk előre a reformpolitika útján. A másik pedig, hogy eljutottunk odáig, hogy ma már a magyar külpolitikának egyik alapvető tézise, hogy a korábbi egyoldalúságot a nemzetközi kapcsolatainkban fel kell számolni. Kiegyensúlyozottá kell tenni, azonos mértékben kell fejlesztenünk a kapcsolatainkat Kelettel és Nyugattal - ez nagy dolog. Tehát Magyarországnak fel kell zárkóznia a civilizáció főútvonalához. Közelednie kell a legfejlettebb országokhoz. Tehát én ezt a kettőt tartom a legnagyobb sikernek: azt hogy Keleten a háttér felerősödött és korszerűbbé vált, és a Nyugattal kibontakozott az együttműködésnek az egészen sokrétű volta. - Ennek a korábbi moszkvai mumusra való hivatkozásnak módszere volt az úgynevezett titkos diplomácia. Mindenekelőtt abban állt - a kisebbségi politika területén például - hogy a magyar kormány úgy tett, mintha minden rendben lenne. Ezzel - úgy gondolom - hozzájárult a mai katasztrofális helyzet kialakulásához. Hiszen például Romániában Ceausescu méltán gondolhatta, hogy a magyar kormány segít neki hallgatni ezekről a problémákról. Beszéltünk arról, hogy ez a magatartás Budapest részéről most szerencsésen megváltozott. Megváltozott - de talán mintha csak Románia felé változott volna meg. Gondolok arra, hogy Grósz Károly pártfőtitkár úr legutóbb Prágában nyíltan köszönetet mondott az ottani vezetőknek azért a magatartásáért, amit a szlovákiai magyarok iránt mutatnak. Én nem hiszem, hogy olyan sok köszönni valónk lenne ezen a téren. - Jogos. Azt hiszem, hogy tulajdonképpen hálálkodni nem kell. Itt vannak természetes követelmények egy demokratikus államban, jogállamban, még hogyha ott rendben lenne minden, akkor sem kellene persze feltétlenül hálálkodni - hanem jószomszédi szellemben, amit célszerű értékelni azt értékeljük megfelelően. Hiszen itt kölcsönös érdekről van szó, hogy mást ne mondjak. De visszatérve a kérdés elejéhez: kérem szépen, valóban mi a nemzetiségi kérdést azt szélesebb értelemben fogtuk fel. Az előbb beszéltünk a magyar külpolitika sikereiről, és azt hiszem, hogy az egyik erősségünk éppen a humanitárius kérdések, emberi jogok kérdéseinek kezelése. Ebben ma világszerte ismerik a magyar eredményeket. Mindig azt hangsúlyozzuk, hogy nekünk nem a román néppel van bajunk, hanem a román politikával. Ez egy nepotista, diktatórikus elemekkel átszőtt politika -, és hát ott a románoknak sem könnyű. Ez hát az egyik dolog: hogy mi nemcsak az erdélyi magyarság sorsával foglalkoztunk, hanem másokkal is. Meg kell mondanom, hogy lényeges különbség van azért az erdélyi magyarság, romániai magyarság és a csehszlovákiai magyarság helyzete között a magyar külpolitika szempontjából is, mert - míg a román koncepció az homogén nemzeti állam-felépítésű, amelyben nincs helye nemzetiségieknek - Csehszlovákiával összefüggésben pedig alkalmunk volt - akár legfelsőbb szinten is - szóvá tenni a kérdéseket, például annak idején Husák főtitkárnak-államelnöknek a szlovákiai iskolatörvény dolgát, amelyet aztán levettek a napirendről. És ugyan mondhatnék több példát. Tehát annak ellenére, hogy tudjuk hogy a nemzetiségi kérdés megoldása az egyszer és mindenkorra lehetetlen: ez egy folyamat. Csehszlovákiában történt lényeges előrehaladás, és lehet normális jó szomszédi viszonyban és szellemben erről tárgyalni velük. Ez a lényeges különbség. Ez természetes dolog kell hogy legyen, és követelmény is továbbra is a kapcsolatokban, dehát mondjuk azért olyasmi nem történt mostanában, amit külön kellene valóban feltétlen megköszönnünk, hanem kölcsönösen kell erőfeszítéseket tenni. - Eddig kedves hallgatóink a Szűrös Mátyás országgyűlési elnökkel készített interjú első része. A másodikat mához egy hétre, ugyanebben a műsorban hallhatják. Akkor Szűrös Mátyás belpolitikai elképzelései állnak majd a középpontban. +++ 1989. április 1., szombat
Vissza » Folytatásokkal »